label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Velemeny

« Vissza a főoldalra


A kettéosztott város

Létrehozva: 2013. július 30. 00:52

SZÉKELY KRISZTA

Kolozsvár volt polgármestere, a szélsőségesen nacionalista Gheorghe Funar kitúrta a Nagy-Románia Párt (PRM) éléről Corneliu Vadim Tudort. Az erre vonatkozó hír még így, uborkaszezon táján sem ér meg különösebb kommentet. Afféle panoptikum-jelenet: két levitézlett politikus, nyugdíjas korú viaszfigura, akik egy parlamentből kirostált párt elnöki tisztségén civakodnak. Nevetséges. [Szóljon hozzá!]


És mégis. Van valami baljóslatú ebben az egész hajcihőben, bár meggyőződésem, hogy a PRM körüli változásoknak komoly kihatása nem lesz a román politikai élet, közhangulat alakulására. Vadim Tudor vagy a semmiből hirtelen előkerült Gheorghe Funar vezeti a pártot? Végeredmény szempontjából ugyanaz: a PRM az 1989 utáni román politika egyik rossz emléke marad, a már korábban kiszenvedett Román Nemzeti Egységpárthoz (PUNR) hasonlóan, feltámasztása, átkozmetikázása szinte lehetetlen. Persze nem azért, mert esetleg „nem volna rá igény” bizonyos választói körökben. Talán inkább azért, mert ezt a „szolgáltatást” a nacionalizmus, populizmus irányába gyakran elmozduló nagypártok nem egyszer felvállalták, felvállalják.

Lám, holló a hollónak szemét igenis kivájja. Funart a párton belüli puccsisták állíthatták élükre, ő személyesíti meg azt PRM-s belső ellenzéket, amely az alakulatot a maga számára akarja. Jól van ez így, hadd tudja az érdeklődő, hogy semmi nem változott – se generáció, se retorika. S hogy mitől elevenedett meg hirtelen az érdeklődés a párt körül, miért vették egyesek a fáradtságot Vadim Tudor leváltására? Gondolom, valamiféle kétes akcióra kell a PRM, esetleg cserealapnak lehet jó majdani politikai kufárkodásokban – helyi szinten. Funarral vagy akár nélküle.

Vadim Tudor kétségbeesetten üvölti: a PRM-brand az övé, saját szellemi tulajdona, a nevet levédte a szabadalmi és védjegyhivatalnál. A nacionalizmus Romániában bejegyzett brandje! Idegengyűlölet made in Romania! (Copyright Vadim Tudor) Mosolyoghatnánk, de nekem valahogy nem akaródzik. Közel egy évtizede, 2004-ben váltották le a PRM-s Gheorghe Funart Kolozsvár polgármesteri tisztségéből, 12 éves regnálásának nyomaiba mind a mai napig beleütközünk. Amikor annak idején arról írtunk, hogy a nagyromániás polgármester ténykedése visszafordíthatatlan folyamatokat indít el, egyáltalán nem tévedtünk. Bár azóta szép számmal történtek, történnek gesztusok, amelyek a város magyar lakosságának „komfort-érzetét” növelik, hol állunk még attól, hogy elmondhassuk: az itteni magyar közösség rendelkezik azokkal a jogokkal, lehetőségekkel, amelyek értékei megőrzéséhez, teremtéséhez elengedhetetlenek. Komoly politikai alkuk árán kicsikart engedményeket remélhetünk csupán, konjunkturális kisebbségvédelmet.

Ciprusi kimenőm alkalmával döbbenhettem rá a kettéosztott város megrázó látványára. Nicosia görög és török része közt szögesdrót jelzi a demarkációs vonalat, az északi oldalra vízum megváltásával lehet átlépni. A határövezetben – és talán ez a látvány maradt meg leginkább bennem –, lakatlan, pusztuló házak, élettelen ablakszemek, hiszen – magyarázzák vendéglátóim – senki sem lát fantáziát befektetni a bizonytalan senki földjén. Amikor az esti fények kigyulladnak, a görög rész lakói számára a város északi felében húzódó domboldalon jól látható, hatalmas kivilágított török zászló jelzi, ki ott az úr –, hogy csak néhány „apróságot” említsek a benyomások közül. Úgy érzem, valahogy így lehettünk mi is a Funar-korszak márkanévvel fémjelzett, több mint egy évtizedben a mi kilenczáros Kolozsvárunkon is. Lélekben kettéosztott város, a maga megfoghatatlan szögesdrótjaival, látható és láthatatlan határköveivel, a két közösség közti áthidalhatatlan akadályokkal. Márpedig a bizalmatlanság senki földjén, láthattuk, nem terem semmi, a közömbösség, az enyészet ver tanyát.

Ennek a közhangulatnak a fokozásához járult hozzá hathatósan a volt nagyromániás polgármester. Ezért van az, hogy – reflexből, rossz előérzettől vezérelve? – én még mindig felkapom a fejem, ha az a hír járja, hogy Gheorghe Funar és társai újra a figyelem középpontjába kerültek. Remélem, ebben a könnyű nyári tárcában aztán végleg ki is merül a téma.






Új hozzászólás

Kommentek küldése csak bejelentkezett felhasználók által lehetséges.

További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap