label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Velemeny

« Vissza a főoldalra


Félszeg Félsziget

Létrehozva: 2013. július 23. 03:22

SZÁSZ ISTVÁN SZILÁRD

Sokan temették az idei Félszigetet, amikor kiderült, hogy Kolozsvárra költöztetik az ország legnagyobb zenei fesztiválját. Megosztotta a közvéleményt a teleportálás gondolata: miért kellene áttelepíteni a Félszigetet, amikor az egybefonódott már Vásárhely nevével? – merült fel a kérdés az új-félsziget-szkeptikusok körében. Hiányozni fog a korábbi fesztiválokon hagyományossá vált Weekend-telepi felfrissülés is – folytatódtak a kritikák. S egyáltalán, hogy néz ki a kolozsvári új helyszín? [Szóljon hozzá!]


Ilyen, és ezekhez hasonló számtalan kritikát hallottam barátaim körében, olvastam sajtótermékekben és közösségi oldalakon. Nem csoda, hogy én is temetni mentem a Félszigetet a fesztivál első napján. Aztán meglepődtem, hogy milyen sokan érkeztek a „temetésre”. Paul Kalkbrenner – akit barátaim egyszerűen csak Pali bácsinak hívtak – olyan közönséget vonzott maga köré, amelyik gyorsan feledtette a gyászszertartás gondolatát. Úgy tűnt, lesz ebből valami. Ha nem egyéb, hát fesztivál. Aztán lett is: bár halott nem volt, olykor mégis túlvilági hangulatom támadt. Ez egyfelől Pali bácsi zenéje ritmusvilágának köszönhető, másfelől a tömeg feszt ivásának.

Mert hát mire való egy fesztivál, ha nem arra, hogy az emberek ellazuljanak, kikapcsolódjanak, jól érezzék magukat, katarzisban legyen részük? Mindenki igyekezett megtalálni a neki leginkább megfelelő módszert ennek elérése érdekében. Ki ördögnek, ki karácsonyfának, ki, aminek akart, annak öltözött. Olyan hajat és ruhát viselt, ami leginkább megfelelt neki. S annyit ivott, amennyi belefért. A sör, a tatratea és a többi ital a legjobban fogyó áru volt a fesztivál ideje alatt.

Egyéb termékek és szolgáltatások terén azonban többnyire olyan véleményeket hallottam, miszerint nem igazán volt forgalom, keveset vásároltak, és inkább veszteségesnek tűntek a kezdeményezések. Ebben talán közrejátszik az, hogy hiányzott a Félsziget mellől egy Weekend-kaliberű strand, ami a közelben tartsa az embereket. Napközben a fesztiválozók nagy része a városban volt, és csak az esti koncertekre látogatott a Gorbó völgyébe.

A rendezvénynek választott, egykori katonai gyakorlótér a domborzati viszonyoknak, az épületeknek köszönhetően változatosabb és izgalmasabb volt, mint a vásárhelyi helyszín. Több esetben azonban rossznak bizonyult a színpadok egymáshoz viszonyított elhelyezése: ha az ember nem közvetlenül a színpad közelében állt, hanem esetleg kicsit hátrébb, akkor a szomszédos együtteseket is kénytelen volt hallgatni.

Ezt a problémát többnyire megoldotta az, hogy nem volt akkora tömeg, amelyik megtöltötte volna a színpadok előtti teret annyira, hogy zavaróvá váltak volna az egymás melletti koncertek. Az előbb azt írtam, hogy Pali bácsi jó indítást adott a Félszigetnek, azonban vasárnapra ez annyira romlott, hogy az esti koncerteken csak annyi ember lézengett az előadók körül, amennyi egy valamirevaló falunapon is megmozdul. Hadd feltételezzük: ez minden bizonnyal annak tudható be, hogy a fesztiválozók úgy döntöttek, az úr napját imádsággal, templomba menéssel szentelik meg, és nem pedig annak, hogy gyengécskére sikeredett az idei zenei felhozatal.

Bár lehetséges, hogy egy-egy előadó világhírű ugyan egy adott zenei szubkultúrában, de ez mégis kevés ahhoz, hogy megmozgasson nagyobb embercsoportokat. A legtöbb negatív visszajelzést a meghívott előadók névtelenségével kapcsolatban hallottam. Ehhez társult az a csalódottság, amikor kiderült, hogy néhány várt vendég nem lép fel. Bár bonyolult ok-okozati folyamat, hogy azért nincs-e buli, mert nincs elég ember, vagy azért nincs ember, mert nincs amire bulizni, az azonban tény: vasárnap estére a Félsziget megszűnt fesztiválnak lenni, és egy erősen jól sikerült szabadtéri házibuli szintjére süllyedt.

Egy tanulságot levontam a magam számára. Ha vállalkozásba kezdek, két dolog biztosan mindig működni fog: egyfelől a koporsó- és sírkőgyártás, mert halottak mindig lesznek, másfelől a sörgyártás, mert mindig lesznek élők, akik isznak eleget.

S hogy egyébként milyen volt a Félsziget?

Egyébként jó volt.






Új hozzászólás

Kommentek küldése csak bejelentkezett felhasználók által lehetséges.

További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap