label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Velemeny

« Vissza a főoldalra


Érettségi

Létrehozva: 2013. július 08. 00:33

ERCSEY-RAVASZ FERENC

Döbbenten nézem a tévében a bukaresti érettségi botrány képsorait: a hatóságok egyik lábukkal a másikba rúgnak, hisztérikus szülők dulakodnak a rendőrökkel, egyenruhások szállják meg az iskolát. [Szóljon hozzá!]


 A diákokat végül hazaengedik azzal, hogy majd hétfőtől kihallgatják őket. Szerintem ezt nyugodtan elfelejthetik, mert már péntek estig lezajlott mindenféle egyezség, fészbukon létrejön az összhang s a szülők, akik ebben a konkrét helyzetben a legfőbb ludasok (a korrupt oktatók mellett, persze), a hétvégét fenyegető utasításokra szánják, körülbelül a „befogod a pofád, te nem tudsz semmiről, nem láttál s nem hallottál semmit, megértetted?” koordináták mentén. Erről Anthony de Mello, a kitűnő tollú jezsuita misztikus példabeszéde jut eszembe, amellyel azt bizonygatja, hogy a szülők néha a gyerekek legnagyobb ellenségei: Az üzletben kisgyerekeivel sétáló édesanyát kérdezték: hány évesek a kicsik? – az anya válasza: az orvos három, az ügyvéd öt.

Nálunk is, egy velejéig tisztességtelenségre berendezkedett társadalomban is túl sok szülő (egyetlen egy is túl sok!) ráfeszíti gyerekeire nemcsak ambícióit s saját élettel-sikerrel-boldogsággal kapcsolatos elképzeléseit (ez még bocsánatos bűn volna), de a sajátos hazai érvényesülési módok hazug, csaló, lepénzelős, protekciós, odaszólós és odahatós, trükköző stb. módszereit is. Ez már halálos vétek, a jövő megmérgezése, a boldogsággal összetévesztett, tisztességtelenül elért siker látszatáért, egy átkozott, keserves balkáni délibábért, amely így átöröklődik nemzedékről nemzedékre. Még az sem mentség, hogy mindenki a legjobbat szeretné gyerekének, mert az ember nevű lény számára a gondolkodás nem lehet esetlegesen választható dolog. S ha csak a szülők elenyésző hányada is választja ezt az utat, annak is messzire rúgó következményei vannak, hiszen azzal egyidejűleg, hogy az ő gyerekük tisztességtelenül érvényesül, valaki más bizony nem érvényesül tisztességes úton!

De még mielőtt valaki azt gondolhatná, hogy az érettségi s általában az oktatás környékén állandósult csődhelyzetért kizárólag vagy akár elsősorban a szülőket okolom, hadd ejtsünk néhány szót a fő ludasról, s ez kétségkívül a politikum. Csatlósai pedig az oktatási rendszerben mindenfelé föllelhető hivatástalan, erkölcstelen vagy földbuta szereplők, a csőd egyes epizódjainak jellemtelen haszonélvezői. A teendő ugyanis egyszerű, és nagyon sok nem akarás kell ahhoz, hogy fenntartsák a jelenlegi esztelenséget, amelyben gyerekeinkkel járatjuk el újra s újra saját posványba rekedt kiúttalanságaink boszorkánytáncát.

Először is minimálisra kell csökkenteni az érettségi s minden hasonló megmérettetés egyenkénti tétjét. A tanulók képességeinek felmérése, tudásuk, s a bennük rejlő lehetőségek kiaknázása sokkal folyamatosabb, hosszabb időt felölelő folyamat kellene hogy legyen, nem egyetlenegy, szerencsének, becstelenségnek, pillanatnak stb. kiszolgáltatott mozzanat. Ezzel elejét vehetnénk annak is, hogy a középiskola utolsó évében úgyszólván semmi egyéb nem számít, az érettségire hajt minden és mindenki. Továbbá az érettségi átmenő jegye legyen ugyan kizáró feltétel az egyetemi felvételin, de sehol, a legkomolytalanabb egyetemeken, szakokon se az érettségi átlag döntse el, ki jut be s ki nem. Legyen mindenhol felvételi vizsga!

Másodszor, az egyetemek támogatottsága semmiképpen se legyen a diáklétszám függvénye, mert ez arra kényszeríti az intézményeket, hogy felvegyék s eltűrjék a középszerűket s az annál is gyengébbeket: a gyenge diákokból pedig csapnivaló tanárok lesznek, akik továbbörökítik a rendszer összes rákfenéjét. Ehelyett, a viszonylag laza (azaz a mostani átlagszintnek megfelelő) felvételi vizsga alapján vegyenek fel első évre viszonylag sok diákot, majd az első év során rostálják ki nyugodtan mindazokat, akik nem odavalók. Ezzel megelőzik azt is, hogy az érettségi stressztényezői és tisztességtelen vonzatai átruházódjanak a felvételire, ugyanakkor sokkal átgondoltabbá, részletesebbé tehetik a szűrést. Anélkül, hogy egyetlen – tisztességtelenség gyanújával fertőzött – vizsga alapján nyitnák s zárnák a jövő kapuit, valódi érdem- és képességközpontú válogatás jöhetne létre.

Másképpen ki szavatol és miféle jövőt? Ki áll oda az érettségin gyengébb jegyet kapott tanuló elé, aki tudja, hogy balkánibb erkölcsű kollégáik s azok szülei pár száz euróval eléje toltak a boldogulási listán valaki mást? Nem statisztikáról, hanem hús-vér-lélek-remény emberek életéről, sorsáról van szó!

Ki meri azt állítani, hogy a jövő a motozásé, a megfigyelő kameráké, az iskolát megszálló bakancsos-álarcos hatóságé? Ki látja úgy, hogy Romániában az oktatás-nevelés feladata az, hogy folyton az egyre ügyesebb csalási módszerek s az egyre hisztérikusabban utánuk kapkodó hatósági tüsténkedés közötti macska-egér játékot érvényesítse?

Ki az, aki úgy gondolja, hogy az oktatás sorsa valahol a média botrányhajszája, a politikusok bénázása s a tanárok melltartóiból előhúzott eurókötegek között kell hogy megtalálja kényszerű útját?

Eddig még minden egyes tárcavezető eljátszadozott a maga kísérleteivel. Talán sehol, semmilyen ágazatban nem állítottak olyan rendszerességgel, évről évre mindent a feje tetejére, mint a tanügyben. Huszonhárom éve folyton reform van és újabb meg újabb reform, azaz fejetlen kapkodás, esztelen vad ötletek, „kipróbáljuk hátha” módszerek, amelyektől idestova negyedszázada a rendszer minden elszenvedő szereplőjének – diákok, tanárok, szülők – hideglelése van. Úgy vélem, elég a reformokból, a miniszteri szeszélyekből, hozzanak már létre egy stabil, valamennyire ésszerű, remélhetőleg működőképes rendszert, adják meg neki a költségvetésből, ami jár, s hagyják létezni, fejlődni, boldogulni – mindannyiunk jövője érdekében.






Új hozzászólás

Kommentek küldése csak bejelentkezett felhasználók által lehetséges.

További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap