label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Velemeny

« Vissza a főoldalra


Gyermekpénz-sokk

Létrehozva: 2013. július 04. 01:55

KEREKES EDIT

Sokkolta a Kolozs megyei szociális szolgáltatási és felügyeleti szakhatóság egyik igazgatóját a felfedezés: több éve halott gyermekekért vette fel a havi 42 lejes gyermekpénzt a család. Valóban, törvénytelenség, lelkük rajta! Engem viszont elsősorban az ominózus 42 lej sokkol, amely legfennebb egy kedvezményes árú buszbérletre elég – de sorolhatom a további sokkra okot adó tényeket. Például a postás is sokkol – munkaadója bizonyára megdicsérné –, aki az unokával az orra előtt játszadozó nagypapának sem adja át a gyermekpénzt, még ha fel is mutatja valamelyik szülő személyi igazolványát vagy annak másolatát. Az is sokkol, amikor se szó, se beszéd, az évek óta bejáratott bankszámlára egyszer csak nem érkezik többé a 42 lej. Mert a banknak és a minisztériumnak nem sikerült megegyeznie az ilyen-olyan „komiszionokról” (vagyis, hogy ki kinek mennyit fizet hivatalosan és amúgy…), ezért az adott bankot száműzik a „kiválasztottak” listájáról. [Szóljon hozzá!]


A 42 lej így megint a postáshoz kerül, aki végre bosszút állhat: amúgy is orrol rád, mert évek óta megfosztottad a borravalójától. Természetesen délelőtt kopogtat a gyermekes családok ajtaján, amikor zömmel mindenki dolgozik. Előbb-utóbb megjelenik hát a postaládában egy cédula, majd a postahivatalban bő félórás sorbaállás után kiderül a hihetetlen örömhír: pénz jött! A váratlan küldemény ekkor fölöttébb gyanússá válik, de az értetlenkedésre a postáskisasszony kedélyesen megfejti a kákán a csomót: „Az X bankba kapták eddig a gyerekpénzt? Akkor nézzék csak meg, mert már a múlt hónapban sem küldték! Ja, és 50 banit kérek, mert ez már a második postai kiértesítés volt…” Így derült ki, hogy kettőig sem tudok számolni.

A kompromittált délelőtt a közeli bankban folytatódik. Egyenleg lekérése: tényleg nem történt átutalás az előző hónapban! Az elegáns, udvarias banki dolgozók a fejüket csóválják: nem értesített a minisztérium? Tudják, jobban járnak a hárítással: panasztevésre buzdítják a bürokrácia labirintusában kóválygó szülőt, s telefonszámokkal, e-mail címekkel segítenek. A küszködés tulajdonképpen még csak most kezdődik…

Azokat az összegeket, amelyekről a posta nem értesít (tehát nem vehetted át, mert nem is tudtál létezésükről!), visszautalják a küldő címére. A minisztérium zsebéből aztán kötéltánc lesz kikunyerálni, mert többet nem kínálják maguktól akkor sem, ha a következő hónapokban átveszed az aktuális 42 lejt. Megvárják, amíg külön kérvényezed az elmaradt összeg kifizetését – arról gondoskodtak, hogy eltántorítsanak ettől, hiszen kész pokoljárás.

Az illetékes hivatalban felkutatott információs fülkétől az emeletre küldenek. Az ajánlott szoba ajtaja zárva. Órarend? Igen, a négy hosszú órányi hivatali időn belül vagyunk… Negyedóra múlva gyanakodni kezdesz, egy pisilés nem tarthat ennyit, ráadásul felfedezed, hogy a vécé öt méterre van. Megpróbálod a szemben nyíló irodát, hátha előkerítik a kollégájukat, de hazai hivatalokhoz illően erélyes rendreutasítással mondják: tessék várni, nemsokára jön! Újabb tíz perc múlva a következő ajtón kopogtatnál, ám jókora plakát hirdeti: gyerekpénz ügyében az X iroda illetékes. A következő ajtón ugyanilyen felirat, és még vagy további kettőn… Szegény zaklatott hivatali alkalmazottak!

No, a türelmetlenség végül meghozza gyümölcsét: kezében fontos okmányokkal (kávésbögrével és öngyújtóval) előkerül az ügyfélfogadó, akinek a 42 lejes megalázottságtól terhes kilincseléseken terebélyesedett felháborodásod dacára nyugodtan, és ha lehet, mosolyogva kellene előadnod sérelmedet. Csodálkozik, hogy nem kaptál levelet, hiszen a minisztérium mindenkit értesített?! Bár még nem döntötte el, hogy a minisztérium, a bank vagy a posta a hibás, látja, jobb, ha heves fejcsóválások közepette veled együtt cicceg ilyen mértékű hivatali visszaélés láttán, és még egy telefonszámot is ad, amelyen később is elérheted őt, kérdésedre fogadkozik, hogy igazán hozzá cseng és tényleg felveszi – persze esze ágában sincs majd. Nem, X bankba ezután nem folyósítják a 42 lejt, sajnálja, és ezért a bank okolható, természetesen. Az ajtón ott az illetékes bankok jegyzéke, válogatni lehet – feleslegesen próbálnál ráérezni, melyikkel nem rúgják össze a port féléven belül. A további meglepetések elkerülése érdekében rákérdezek: biztos az is érvényes, amelynek a nevét ceruzával firkantották a végére…? Azt már nem firtatom, mi van, ha radírral érkezem.

Aztán fuss a kiválasztott bankba aktuális számlakivonatért – egy sincs a kolozsvári hivatal közelében –, majd vissza a hivatalba mindenféle fénymásolatokkal és persze a típuskérvénnyel felfegyverkezve. Ezután már csak várnod kell: ha szerencséd van, minden egyes elmaradt 42 lejt átutalnak az újonnan megadott bankszámlára, nem kell újra és újra visszamenned további papírpaksamétákkal. De ehhez jókora adag szerencse kell. Ismerősöm gyerekeinek legalább egy évnyi 42 leje lapul a minisztérium zsebében, negyedszerre már nem fogja kérni. Biztos vagyok benne, hogy ezekben az esetekben az illetékeseket nem éri majd sokkhatás.






Új hozzászólás

Kommentek küldése csak bejelentkezett felhasználók által lehetséges.

További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap