label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Velemeny

« Vissza a főoldalra


Érdek és képviselet

Létrehozva: 2013. június 12. 01:47

ÚJVÁRI ILDIKÓ

Az érdekképviselet lényege vagy velejárója, hogy érdekek ütköznek egymással különbözőségük révén, és a sikeres képviselet eredményeként érdekvédelem jön létre, valamelyik irányba. [Szóljon hozzá!]


Ezen a leegyszerűsített gondolaton elindulva a média világába, példaként lehet felhozni a kolozsvári Tribuna kulturális folyóirat ellehetetlenült helyzetét, ahová (többek között) az érdekek és a képviseletek bonyolultsága vezetett el. A Tribuna a megyei tanács tulajdonában van, s mint ilyen, a tanács gyakorolja s érvényesíti akaratát felülről jövő kezdeményezés formájában: a megyei vezetőség által kinevezett menedzser intézkedései érthetően és egyértelműen a tulajdonos érdekeit képviselik (vagy kellene képviselniük), és úgy tűnik, ezúttal a szakma érdekeivel ellentétesen. A folyóirat belső és külső munkatársai, de általában a média képviselői is azt állítják, hogy a (politikai vonalon) kinevezett igazgató/menedzser önkényes intézkedéseket hozott, visszaélt a helyzetével, és még párttársai is elhatárolódtak tőle. A lényeg és az eredmény az, hogy egy sajtótermék képtelen ellátni feladatát annak ellenére, hogy közpénzekből tartják fenn, az ok pedig a tulajdonosi struktúrából fakadó kiszolgáltatottság – és, mondhatni, veszélyeztetettség.

Egy másik példa a media világából az a botrány, amely még javában kibontakozóban van az Antena 3 televízió (köznéven „Félix-tévé”) és annak vezetője, Sorin Alexandrescu, továbbá tulajdonosa, Dan Voiculescu – és általában ennek médiabirodalma körül. Ez azonban már teljesen más tartalmú és összetételű ügy, nem hiába viseli az iratcsomó a „zsarolás-dosszié” elnevezést. Az Antena Group részvénytársaság több képviselőjét azzal vádolják, hogy zsarolta egy konkurens tévétársaság igazgatóját, és más ismert személyiségeket is. A lényeg és az eredmény az, hogy egy sajtótermék hiteltelenné vált, nem teljesítette és nem töltötte be „eredendő” szerepét, feladatát. Egyértelmű, hogy a hazai sajtó többrétű válságban van, a nagyon különböző és eltérő érdekek miatt is, ami egyre inkább szükségessé tesz egyrészt egy mindenki (vagyis a szakma) által elfogadott és tiszteletben tartott etikai szabályzatot, másrészt egy olyan egységes és erős érdekképviseletet szakmai téren, amely biztosítsa a sajtó fennmaradásához szükséges feltételek megteremtését.

Erről az egy egységes és erős érdekképviselet megteremtéséről beszélt kolozsvári látogatásakor Sorin Roşca Stănescu ismert médiaszakember is, ezúttal azonban a szenátus kulturális bizottságának a nevében. Aki – a bizottsági tagokkal összhangban – elismerte, hogy a sajtó rendkívül sebezhető helyzetben van, éppen a kiszolgáltatottsága miatt. Tudvalevő azonban, hogy egy egységes érdekképviselet a romániai sajtó szintjén szinte elképzelhetetlen és lehetetlen, éppen az érdekek különbözősége miatt – és ezen a téren a kisebbségi, adott esetben a magyar sajtó helyzete még kényesebb. Az érdekkülönbségek abból a megoszlásból is fakadnak, amelyet a közszolgálatiság és a kiszolgáltatottság eredményez: adott esetben a közszolgálatisághoz (állami tévé és rádió) közpénzek is kapcsolódnak, más esetben (így a Szabadság helyzetében) a közszolgálatiság jobban kiszolgáltat a piaci erőknek. A különféle médiatermékek tulajdonosi háttere pedig tovább növeli a különbségeket, hiszen ez meghatározó lehet bizonyos anyagi források hozzáférésében.

Éppen ezért nehéz remélni, hogy bármikor olyan egységes képviselet alakulhat ki a sajtóban, amelynek révén olyan előnyöket és kedvezményeket lehetne elérni, amelyeket más országokban állami szinten hoznak meg, éppenséggel a sajtó demokratikus szerepének a fenntartása céljából: a széles körű tájékoztatás, a napi események bemutatása és kommentálása, a politikumnak, a hatalom birtokosainak a figyelése és elszámoltatása, a kommunikáció lehetősége és elősegítése. Franciaországban például az állam hozzájárul a lapterjesztés és nyomtatás biztosításához és fejlesztéséhez, támogatja a lapok weboldalainak a korszerűsítését, és minden 18 életévét betöltött fiatalnak egy évre előfizet az általa választott közéleti napilapra. Svédországban egy sajtóalap működik támogatási céllal, a sajtót vizsgáló parlamenti bizottságok pedig figyelembe veszik a médiakutatás ajánlásait: a sajtóalap révén igyekeznek fenntartani a sajtó politikai jellegét, megakadályozni a bulvárosodást. Szintén állami támogatási forma például az áfa-kedvezmény (egyes európai országokban jelképes, vagy nincs ilyen jellegű adóterhelés), vagy az alacsony postai és telekommunikációs díjak, a hirdetési pénzek átcsoportosítása politikai álláspontra való tekintet nélkül. (Persze, egyesek az állam részéről jövő támogatásban beavatkozási formát látnának a sajtó esetében, másrészt a politikusok sem tudják elképzelni a kritizáló sajtótermék megsegítését.) Finnország pedig rendszeresen támogatja, több évtizede a svéd, lapp és roma kisebbség sajtókiadványait.

Követendő példa tehát lenne, már csak az érdekképviseletnek kellene működnie.






Új hozzászólás

Kommentek küldése csak bejelentkezett felhasználók által lehetséges.

További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap