label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Velemeny

« Vissza a főoldalra


Koszovói recept

Létrehozva: 2013. június 11. 00:50

ÖRDÖG I. BÉLA

Újabb lépés Pristina és Belgrád viszonyának normalizálása felé: június 17-étől a két fél egy-egy „összekötőt” küld a másik fél fővárosába. Fő feladatuk az Ivica Dacic szerb és Hashim Thaci koszovói miniszterelnök által megkötött brüsszeli megállapodások ellenőrzése lesz. Eszerint a szerb többségű Észak-Koszovó autonómiát kap, de Koszovó része marad. A megállapodás széles körű önrendelkezési jogokat biztosít a szerbeknek, de csakis a koszovói állami, illetve jogi keretek között. [Szóljon hozzá!]


Ötvenezer főt számláló közösségről van szó, akik 2000-ben hivatalosan még 173 900-an voltak, de azóta a többrétű létbizonytalanság miatt sokan közülük elvándoroltak. A Koszovói Köztársaság elismerése Belgrád részéről nyilvánvalóan kényszerlépés: ez ugyanis Szerbia európai-uniós taggá nyilvánítási folyamatának egyik fontos feltétele.
Kosovo és Metohija, albánul Kosova, a háborús hadműveletek felszámolása óta ENSZ-ellenőrzés alatt áll. A függetlenségét 2008-ban kikiáltó tartomány nem hivatalosan már jó ideje igyekszik – több-kevesebb sikerrel – saját úton járni. A szerb társadalom egyfajta Trianonként éli meg az egykori jugoszláv birodalom szétbomlását, amit időnként balkáni módon juttat kifejezésre. Viszont a kosovai albánok is a Balkán szülöttei, akik nem ódzkodnak válogatni az eszközökben, ha másokkal való kenyértörésre kerül sor.
A Nyugatról diktált kompromisszum hosszú idő óta tartó patthelyzetnek vet véget, legalábbis elméletileg. A megállapodás szerint a négy szerbek lakta észak-koszovói tartomány számára lehetővé teszik, hogy egyfajta helyi önkormányzatot hozzon létre, amelynek „teljes rálátása kell hogy legyen az adott régió gazdasági fejlesztésére, oktatására, egészségügyi politikájára, valamint a városi és a vidéki fejlesztésre”. A helyi közösségi szervezet ugyanolyan struktúra szerint épül majd fel, mint a többi koszovói önkormányzati szövetség: eszerint lesz elnöke, alelnöke, közgyűlése és végrehajtó tanácsa. A szerb többségű tartományok a létrejövő helyi önkormányzatok útján gyakorolhatják a hatalmukat, minderre kétharmados törvényben biztosít majd jogi garanciákat a koszovói parlament. Az észak-koszovói önkormányzati szövetségnek képviselete lesz Koszovó központi hatóságaiban.
A tartomány északi részének külön rendőrparancsnoka lesz. A megállapodás szerint koszovói szerb nemzetiségűnek kell lennie, és a belügyminisztériumnak kell kijelölnie a négy északi tartomány vezetője által összeállított jelölt-listáról. Mindezzel szemben Koszovó ragaszkodott ahhoz, hogy ne jöjjenek létre párhuzamos struktúrák: az állam területén csak egyetlen rendőrség, a Koszovói Rendőrség végezhet rendőri munkát, így az északi parancsnok, valamint az északi rendőrségek is a Pristina által irányított struktúrában működnek majd. A megállapodás külön leszögezi, hogy csak a Koszovói Rendőrségtől kaphatnak fizetést a szolgálatot teljesítő rendőrök. Ugyanígy az észak-koszovói igazságszolgáltatási rendszer is a koszovói bírói szervezetbe illeszkedik majd, a pristinai fellebbviteli bíróságon viszont működik majd egy koszovói szerb bírói testület, amely a szerb többségű tartományok ügyeiben működik másodfokú bíróságként.
Hogy aztán a valóságban milyen szerb önrendelkezési modell honosodik meg Észak-Koszovóban, az egyelőre a jövő titka. A másfél millió romániai magyar mindenesetre hivatkozási alapnak tekintheti a koszovói ötvenezer szerb sorsának jobbítására tett törekvéseket, feltéve, ha ebben az esetben nem alkalmazzák az uniós politikacsináló nagyok a már ismert kettős mércét velünk szemben.
Az észak-koszovói szerb kisebbség mindenesetre elégedetlen a „fejük fölött kötendő” egyezséggel, és azzal fenyegetőznek, hogy kinyilvánítják függetlenségüket. Saját parlamentet hoznak létre, ezt követően pedig autonóm tartományként kívánnak csatlakozni az anyaország Szerbiához.
Koszovó-témában más biztató jelek is vannak: ötévnyi merev elzárkózás után Románia kormánya is fontolóra vette a Koszovói Köztársaság elismerését. A parlament 2008-ban határozatban utasította ezt vissza, viszont az Európai Parlament áprilisban jelentést fogadott el Koszovó európai integrációs kilátásairól, ebben pedig felszólította az uniós tagországokat, hogy ismerjék el a volt szerbiai tartomány függetlenségét. Eddig az EU-tagállamok közül Románia, Spanyolország, Görögország, Szlovákia és Ciprus nem ismerte el Koszovót. Múlt héten a szenátus és a képviselőház külügyi bizottságainak együttes ülésén éppen Victor Ponta miniszterelnök volt az, aki kifejtette, hogy elvárja a száznyolcvan fokos fordulatot ebben a kérdésben. Fogcsikorgatva, vagy önkritikus meggyőződésből, egyre megy: csak az eredmény és annak várható hazai következménye számít.





Új hozzászólás

Kommentek küldése csak bejelentkezett felhasználók által lehetséges.

További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap