label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Velemeny

« Vissza a főoldalra


Bizonytalan jövőkép

Létrehozva: 2013. június 01. 02:47

NAGY-HINTÓS DIANA

Mi lesz a gyermekemmel? Mi lesz a legjobb a gyermekemnek? Minden bizonnyal több ezer tizenkettedikes szülője teszi fel a napokban ezeket a kérdéseket, hiszen a legtöbb romániai, erdélyi és ezen belül kolozsvári magyar (és román) líceumban ma szólt utoljára a csengő a maturandusoknak. [Szóljon hozzá!]


Először is előttük áll a pár éve igencsak megszigorított érettségi. Az elmúlt két évben, amióta bevezették a térfigyelő kamerás rendszert, elég siralmas eredmények születtek. A végzősök közel fele nem ér el átmenő jegyet. Kár is szépíteni: ahogy mondani szokták, a számadatok „magukért beszélnek”. Az őszi (augusztusi) érettségin még pár százaléknak sikerül átkecmeregnie, ám ez még mindig kevés ahhoz, hogy legyen okunk örülni. Az őket tanító pedagógusok nem lepődnek meg túlságosan az eredményeken, hiszen általában azok buktak meg, akik a négy líceumi év alatt is épphogy elérték – ha elérték – az átmenő jegyet. Öröm az ürömben, hogy a kolozsvári magyar végzősök eddig az országos átlagon felül teljesítettek.

Ha sikerül az érettségi, kissé fellélegezhet a vizsgázó és nála még jobban izguló családja. A felsőoktatási intézményekbe (vagy posztliceális tanfolyamokra) való bejutás néha már sokkal könnyebben megy, mint az érettségi. És ha a fiatal már bejutott valamilyen egyetemre, akkor még mindig van pár év, ami elodázza a kérdésre a választ: mi lesz, hogyan alakul a gyermekem jövője?

Marad viszont egy jelentős hányad, mondjuk 30–40 százalék, aki nem tanul tovább, hanem megpróbál elhelyezkedni. Ezeknek óriási gondokkal kell szembesülniük, hiszen alig van jelenleg Romániában olyan állás, ahova egyszerű érettségivel (vagy anélkül) felvennének. Szembesülniük kell azzal, hogy alulképzetteknek minősítik őket, akár van, akár nincs érettségi diplomájuk. Mivel pedig szülőföldjén nem kap állást, nem tud megélni, elkezd külföldi idénymunka után érdeklődni. És ha már egy-két hónapot ott dolgozott, hosszabbít még egy-két évre, aztán a letelepedést fontolgatja, következik a családalapítás – nyilván, rendszerint nem erdélyi magyar fiatallal.

Sajnos, a mai fiatalok egy része hamar feladja ezt a nem könnyű küzdelmet a nagybetűs élettel. A mostani bizonytalan jövőkép miatt elfásulnak, közönyössé válnak, vagy önzés keríti őket hatalmába. Az előttük álló bizonytalan jövőképből egy semmilyen jelenbe kerülnek, ahonnan már alig van pozitív kilátás a jövőre. Sokszor a szülő is tanácstalan, legjobb akaratát és tudását latba vetve sem tud gyerekén segíteni, jó tanácsot adni.

Nem irigylem tehát a mai maturandusokat. Bizonytalan jelen, kiszámíthatatlan jövő előtt állnak. Sajnos, ezért nem csak a politikum hibáztatható. Mi marad tehát? Örüljünk még egyszer, felhőtlenül az utolsó csengőhangnak…






Új hozzászólás

Kommentek küldése csak bejelentkezett felhasználók által lehetséges.

További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap