label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Velemeny

« Vissza a főoldalra


Pillanatnyi problémákra próbálnak gyógyírt keresni…

Valós alkotmányreformra lenne szükség – véli Varga Attila alkotmányjogász
Létrehozva: 2013. május 31. 02:34

SZÉKELY KRISZTA

Visszaüthet a nem kellőképpen átgondolt alkotmánymódosítás – AGERPRES
Visszaüthet a nem kellőképpen átgondolt alkotmánymódosítás – AGERPRES
[Szóljon hozzá!]


– Elkezdődött a szakbizottsági munka az alkotmány módosításáról, több száz módosító indítványt terjesztettek elő pártok, civil szervezetek. Ön szerint melyek az érvényben levő alaptörvény gyenge pontjai?

– Számos gyenge pontja van a román alkotmánynak. A legnagyobb gond vele az, hogy túlságosan is értelmezhető. Sok előírás akár még rendben is volna, ha jóhiszeműen alkalmaznák. Az elmúlt évek politikai tapasztalata és az alkotmánybírósági gyakorlat is azt mutatja: bizonyos esetekben az egyértelműnek tűnő rendelkezéseket is félre-, vagy rosszhiszeműen értelmezték – a legmagasabb szinten is. A tervezett alkotmánymódosítás tétje egyértelmű politikai rendszer kialakítása lenne, amely egyértelmű viszonyokat teremtene a különböző hatalmi ágakon belül és ezek között. Az eddig nyilvánosságra került módosító indítványokból viszont arra következtetek: nem ez a hozzáállás jellemző. A kezdeményezők főleg az elmúlt időszak kellemetlen tapasztalataiból kiindulva próbálják az alaptörvényt itt-ott korrigálni. A tapasztalatok megszívlelése persze nagyon fontos, de sokkal nagyobb szükség volna egy valós alkotmányreformra, rendszerszintű megoldások kimunkálására, olyan módosító javaslatok megfogalmazására, amelyek az egész politikai rendszert érintik.

Komolyan átgondolt, nem pedig sérelmi, „büntetésképpen” kezdeményezett alkotmánymódosításra lenne tehát szükség. Jelenleg azonban az alaptörvény toldozgatása-foldozgatása zajlik, ami egyáltalán nem szerencsés. Egyrészt azért, mert visszaüthet, másrészt, mert nem oldja meg az alapkérdést, vagyis azt, hogy az egész politikai rendszer sokkal hatékonyabban működjön. Pillanatnyi problémákra próbálnak gyógyírt találni, nem egy átfogó, átgondolt megoldást keresnek.

– Az RMDSZ a parlamenti köztársaság modelljének alkalmazását tartaná szerencsésnek. Úgy tűnik, a kormányon levő román pártok nem merik megtenni a határozott lépést ebbe az irányba. Miért?

– Ennek a mostani, félelnökinek nevezett rendszernek a legnagyobb baja, hogy felemás, emiatt pedig potenciális feszültségforrás elnök és kormány, elnök és parlament között. Ennek kiküszöbölésére nem kell kitalálni eredeti megoldásokat, van néhány jól bejáratott modell, ezt kellene alkalmazni. Vagy az elnöki rendszert bevezetni, ami az államfői hatáskörök további erősítését jelenti. Van ország, ahol ez nagyon jól működik, elég csak az Egyesült Államokra gondolni. Ugyanakkor nem hiszem, hogy ez lenne számunkra a követendő példa. Ehelyett sokkal alkalmasabbnak tartom az európai országok többségében működő parlamentáris köztársaság modelljét.

Az USL pártjai egyetértenek abban, hogy Románia államfőjének csökkenjen a szerepe. Véleményem szerint önmagában helyes, hogy az elnök hatáskörét formálisra csökkentsék, csupán protokolláris szerepe legyen például a miniszterelnök-kinevezésben, kormányalakításban, hiszen a jelenlegi rendszerben sem az államfő, hanem a pártok feladata és felelőssége a kormányzati többség kialakítása. Ugyanakkor a konkrét megoldás, amit ebben az esetben javasolnak, hogy kötelező módon a legtöbb szavazatot nyert párt nevezze meg a miniszterelnököt, ha pedig nem tud kormányt alakítani, a „második helyezett” próbálkozzék a kormányalakítással, s ha annak sem sikerül, akkor a politikai pártok majd leülnek tárgyalni arról, hogy kinek sikerül végül többséget kialakítani, nos ez a javaslat meglehetősen gyermeteg. Inkább fordítva kellene: üljenek előbb le a pártok és beszéljék meg, milyen többséget tudnak kialakítani. Erre a rendszerszintű megoldás a parlamenti köztársaság bevezetése lenne. Ilyenformán az elnököt a parlament választja, a kormányalakítás egész terhe pedig teljes mértékben a törvényhozásba bejutott pártokra hárulna az első lépésektől az eskütételig, hiszen a parlamenti rendszerben a kormány a parlament és nem az államfő előtt teszi le az esküt.

Úgy vélem, nagyfokú populizmusról van szó. A kormányzó pártok azt gondolják, hogy ha elveszik a néptől az államfőválasztás jogát, akkor ezzel olyan játékszertől fosztják meg, amiért az nagyon meg fog sértődni. Véleményem szerint inkább azt kellene megmagyarázni a népnek, hogy sokkal komolyabb lehetőséget kapnak cserébe: csökkentett hatáskörű, gyenge köztársasági elnök helyett egy sokkal erősebb miniszterelnököt választhatnak, aki valójában rendelkezik azokkal a kormányzati hatáskörökkel, amelyek az emberek mindennapjait befolyásolják.

– Az USL pártjai egyetértenek abban, hogy az ötéves elnöki mandátum ismét négyévesre csökkenjen. Mi teszi ezt a visszalépést indokolttá?

– Javaslatot nyújtottak be arra vonatkozóan is, hogy az ötéves elnöki mandátum ismét négyévesre csökkenjen, de oly módon, hogy a parlamenti és az elnökválasztások ezentúl se essenek egybe. Parlamenti rendszerben ez egyáltalán nem jelentene problémát, hiszen az elnököt a törvényhozás választja. De nem ebben gondolkodnak. A jelenlegi félelnöki rendszer ellentmondásaira, hibás logikájára vezethető vissza az a törekvés, hogy a két eseményt szétválasszák, hogy az elnökválasztás ne „telepedjen rá” a parlamenti választásokra. Korábban ugyanis a köztársasági elnökjelölt vitte a parlamenti pártok kampányát a hátán. Rendszerint olyan ígéreteket tett, amelyek megvalósítására neki nem is volt hatásköre, ezeknek a kampányban tett ígéreteknek a teljesítése aztán a kormányfőre hárult. Ez sok frusztrációnak volt a forrása. Abban tehát van ráció, hogy ha a köztársasági elnököt a nép továbbra is közvetlenül választja, akkor erre ne a parlamenti választásokkal egy időben kerüljön sor, mert a hatáskörök nem fedik egymást, és jó, ha az emberekben ez tudatosul.

Megfogalmazódtak javaslatok a parlament feloszlatására vonatkozóan is. Ha ugyanis a parlament megszavazza az elnök felfüggesztését, de a nép ezt nem erősíti meg a referendumon, akkor a parlament feloszlik. Egy parlamentáris köztársaságban az elnök felfüggesztésének nem lenne értelme, hiszen nincs olyan hatásköre, ami miatt ez a procedúra indokolttá válhat. Traian Băsescu felfüggesztése mindkét esetben abból adódott, hogy túlzottan szélesen értelmezte saját hatáskörét. Ezeknek a hatásköröknek tehát egyértelműeknek kell lenniük, amelyek a rendszer logikájából adódnak. Ha ez így lenne, aligha fordulna elő felfüggesztésre okot adó eset.

– Mire kötelezi a 2009-es érvényes és eredményes referendum a kormányt? Az elnöki hivatal erre hivatkozva fogalmazta meg az egykamarás, maximum 300 fős törvényhozásra vonatkozó módosító indítványát. Az RMDSZ álláspontja ismeretes, kitart a kétkamarás parlament mellett azzal a megjegyzéssel, hogy a szenátus a régiók képviselete legyen jól elkülönített kompetenciákkal.

– A 2009-ben megszervezett népszavazás konzultatív jellegű volt, jogilag tehát nem kötelezi a parlamentet alkotmánymódosításra, de még törvénymódosításra sem. Más kérdés, hogy politikailag van, vagy legalábbis kellene hogy legyen egyfajta súlya. Ezen a referendumon két kérdést tettek fel. Az egyik arra vonatkozik, hogy egyetértenek-e a szavazók az egykamarás parlamenttel, a másik kérdés pedig azt firtatja, csökkenjen-e a törvényhozás létszáma maximum 300 főre. Az egyik alkotmányjogi kérdés, tehát eleve nem lett volna szabad ilyesmivel előhozakodni, arról nem is beszélve, hogy a kérdésfeltevés hamis, hiszen az embereknek nem az a problémájuk, hány kamarás a parlament, hanem hogy működőképes-e, vagy sem. Emlékezhetünk, az elnök ezt a kérdést egy konfliktus kezelésére használta, saját előnyére próbálta fordítani a kampányban, az említett népszavazásra ugyanis a 2009-es elnökválasztás első fordulójával egy időben került sor.

– Milyen reális esélyt lát a kompromisszumra a sokat vitatott 1. cikkely ügyében? Esélytelen a nemzetállam fogalmának törlése az alkotmányból, az viszont nem tűnik kizártnak, hogy a pártok hajlanak arra, hogy az alkotmányban a nemzeti közösségek nemzetalkotó tényezőként legyenek elismerve.

– Véleményem szerint ez nem kompromisszum kérdése. Amennyiben a kormánytöbbség elfogadja, hogy a nemzeti kisebbségek államalkotó tényezőkként szerepeljenek az alkotmányban, ez nem jelenti azt, hogy lemondunk a nemzetállam fogalmának a törléséről. Ahhoz jelenleg valóban nem fér kétség, hogy az első cikkelyt nem lehet módosítani. Egyrészt azért, mert ezt maga az alkotmány tiltja, másrészt azért, mert semmilyen politikai szándék nem mutatkozik ennek megváltoztatására. Reális esély akkor lenne, ha egy teljesen új alkotmány elfogadásában gondolkodna Románia.

Nem kompromisszumról van tehát szó. Hogy egyes vezető politikusok részéről, például Victor Ponta miniszterelnök részéről mutatkozik egyféle nyitottság annak elfogadására, hogy a nemzeti kisebbségek államalkotó tényezőkként legyenek feltüntetve, arra utal, hogy érzékelik: a nemzetállami koncepció egyre inkább tarthatatlan, idejétmúlt, az általunk javasolt megfogalmazás pedig sokkal reálisabb, sokkal életszerűbb. Itt egy alkotmányjogi kérdésről van szó. Ha igaz az, márpedig igaz, hogy az egyenjogúság fontos, nos ez nem csak az egyének, hanem a nemzeti közösségek viszonylatában is fontos kell hogy legyen. A fogalomnak, miszerint a nemzeti közösségek államalkotó tényezők, azt kellene jelentenie, hogy a román államban élő nemzeti közösségek egyenjogúak a többséggel. Ilyen értelemben nem lehetne elvitatni az autonómiához való jogot, amelyet rendszerint a nemzetállamra hivatkozva utasítanak el.

– Az RMDSZ az igazságszolgáltatási rendszerre vonatkozó módosító indítványokat is benyújtott, többek közt az ügyészek jogállásának tisztázására vonatkozóan. Ez mennyire egyezik a kormányzó szociálliberális szövetség elképzeléseivel?

– Az igazságszolgáltatás területén sem látok egyelőre átfogó koncepciót. Úgy vélem, hogy az igazságszolgáltatáson jelentős mértékben segítene, ha például az ügyészségnek a jogállását tisztáznák. Nem tartom ugyanis helyénvalónak, hogy az ügyészek majdhogynem a bírákkal azonos jogállással rendelkeznek. Meg kell találni az ügyészek pontos státusát ebben a folyamatban, semmiképpen nem lehetnek egyenrangúak a bírákkal.






Új hozzászólás

Kommentek küldése csak bejelentkezett felhasználók által lehetséges.

További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap