label_szabadsag
1 USD 3.89  1 EUR 4.58  100 HUF 1.51
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Totyogo

« Vissza a főoldalra


Családi kör – Mesélés és játék közben minden gyermek szerepet kap

Találkozás Hajós Erikával és Illem Katával
Létrehozva: 2012. augusztus 04. 03:18

S. B. Á.

Gólya fészkelhet a fejére annak, aki nem mos hajat!
Gólya fészkelhet a fejére annak, aki nem mos hajat!
A fogmosás kín, a hajmosás tortúra, öltözködni unalmas, a szülinapi bulit képtelenség kivárni és egy óvodás élete telis-tele van szörnyűséges kegyetlenkedésekkel. Jól tudja ezt Illem Kata is, ő azonban szerencsés kislány, hiszen a Varázsdoktor és segítőtársai rendre megértetik vele, hogy ami elsőre rémségnek tűnik, az tulajdonképpen így van jól. Az erről szóló mesék és Illem Kata szülőanyja, Hajós Erika elsőkötetes szerző, a budapesti ünnepi könyvhétre megjelent mesekönyvet (amelyet ő maga illusztrált is) szülővárosában, Kolozsváron is bemutatják, a Magyar Napokon. Erika és kislányai épp itthon tartózkodtak, amikor egy főtéri séta keretében elbeszélgettünk az „illemkataság”-ról.


– Illem Katát az első kislányom, Virág ihlette. Óvodás korában mi is kínlódtunk a hajmosással, fogmosással, öltözködéssel és ugyanazokkal a problémákkal, amelyekkel minden óvodás, én pedig a mesék által próbáltam rávenni arra, hogy elfogadja a társadalom által elvárt szabályokat, hiszen ezen minden ovisnak át kell esnie. A mese által ez sikerült is. Az előadások ötlete viszont onnan jött, hogy a kislányom még ovis korában sokszor panaszkodott, hogy az óvodai játékok, előadások során nem jutott neki szerep. Így átalakítottam a meséket, és olyan előadást terveztem belőlük, amelyben minden gyermek szerephez jut. Nem feltétlenül főszerephez, de mindenki szerepelhet benne, így mindenki sikerélménnyel távozhat, és könnyebben fel is dolgozza a mese mondanivalóját, tartalmát.

Hogyan reagáltak erre a gyerekek?

– Imádták az első perctől. Én nem vagyok se pedagógus, se író – bár lassan azzá igyekszem válni –, de a gyermekeket mindig is szerettem, és úgy látszik, kellett hozzá a saját gyerek, hogy ez konkrét formát is öltsön. Eleinte kicsit kételkedtem az előadások sikerében, de a barátaim biztatása mellett végül sikeres tanfolyamokat is indítottunk el Budapesten. A sorozat tizenöt meséből áll, ezeket dolgozzuk fel. Egy-egy találkozón először elbeszélgetünk az adott témáról, mondókázunk, verset mondunk, énekelünk, majd eljátsszuk a mesét, ami most már egyre több, drámapedagógiában is használatos játékelemet tartalmaz. A végén megbeszéljük az élményeket, és megint csak mondókával, verssel fejezzük be a foglalkozást. A gyermekeket meglehetősen szabadon hagyom játszani. Persze, kell őket irányítani, de amikor már összeszokik egy csoport, akkor bátrabbá is válnak, bátrabban szerepelnek, a tanfolyam végére pedig – ez kb. egy éven át tart – már saját maguk alakítják a mesét.

Milyen korosztálynak szól a foglalkozás?

– Háromtól nyolcévesig, de még az első vagy második osztályosok is szívesen bekapcsolódnak. Jellemzőbb a 4–6 éves korosztály, viszont már a 3 éves is nagyon jól be tud kapcsolódni, a 8 éves pedig bátrabban szerepel.

– A tematikában hogyan követed a korosztályokat?

– A 15 mesében elég sok témát feldolgozunk. Van olyan, ami a 8 évesnek már nem jelent problémát, mégis szívesen játssza a játék kedvéért. A témák valóban inkább ovisoknak szólnak, nemrég azonban meghívtak egy iskolába, ahol első és második osztályos gyermekeknek szerettek volna egy előadást. Nekik gyorsan összeraktam egy új mesét, ami a csúfolkodásról szólt. Lassan alakulnak és készülnek tehát a picit nagyobbaknak szóló mesék is, bővül a tematika. Következnek a testvérmesék is, amit szintén fontos témának tartok.

– Milyen út vezetett a meseírásig és a kislányaid születéséig?

– Kolozsvári vagyok, itt érettségiztem, utána Szatmárnémetiben a süketnémák iskolájában dolgoztam két évig. Ez gyönyörű időszak volt. Utána sok mindennel próbálkoztam, és amikor kikerültem Budapestre, ott úgy gondoltam, a művelődésszervezésben minden benne van, ami érdekel, ezért elvégeztem, de sosem dolgoztam a szakmában. Most jött el az az időszak, amikor a mesék és a gyerekek által megvalósulni látszik mindaz, amiről eleinte csak tudat alatt, később pedig tudatosan álmodtam, és most már ezt igyekszem továbbfejleszteni. A lányaim inspirálnak. Virág a legnagyobb, ő most harmadik osztályos lesz. A középső, Panna még ovis, és ő a kivétel, aki erősíti a szabályt: rajta nem fognak a mesék. Nagyon szívesen játszik ugyan, de hiába mesélek, attól ő még nem fog hajat mosni. A kicsi pedig, a kétéves Katóka nem tervezett gyermek, de általa éreztem azt, hogy teljes lett a család, hiszen én legalább három gyermeket szerettem volna.

Kaptál olyan visszajelzéseket a szülőktől, hogy hatottak a mesék a gyerekeikre?

– Igen, kifejezetten. Sőt, amikor elkezdtem az első tanfolyamot, akkor a szülők kérésére is írtam meséket. Panaszkodtak például, hogy a gyermek nem hajlandó főzeléket enni, így születtek meg a Főzelékmanók. De ugyanígy szülői kérésre született mese az alvásról és a gyümölcsök-zöldségek kapcsán születtek meg a Vitaminmanók is. És legnagyobb örömömre voltak szülők, akik boldogan jöttek újságolni, hogy a gyerek most már egyedül öltözik. De nem csak a mesék kapcsán kaptam ilyen jellegű visszajelzéseket, hanem bizonyos idő után több anyuka is jelezte, hogy a félénkebb gyerekek elkezdtek az óvodában is bátrabban szerepelni, megnyíltak, és ez a drámafoglalkozások lényege. A mozgékony gyermek pedig itt ki tudja élni a fantáziáját, hiszen hagyom, hogy alakítsa a mesét, sőt vannak alkalmak, amikor közösen írunk történetet. Ovisokkal ez még nem olyan egyszerű, ők eleinte csak a saját szerepüket találják ki. A legtöbb kislány persze eleinte királylány akar lenni. A tanfolyam végére azonban már egy óvodás gyermek is képes sok mindent egyedül megfogalmazni, és szinte egyedül összerakni egy mesét, ami óriási dolog.

– Hogyan lett könyv Illem Kata történeteiből?

– A barátaim, többek között Demény Péter is, folyamatosan biztattak, hogy keressek kiadót a meséknek. Elég sok kiadó visszautasított, és már kezdtem feladni, amikor egy előadás végén, miközben épp az Alma együttes zenéjét hallgattuk, egy kisgyerek azt mondta: milyen kár, hogy az Almáék nem énekelnek Illem Katásat. Egy hirtelen ötlettől vezérelve én ezt megírtam nekik, és legnagyobb meglepetésemre másnap válaszoltak is: elolvasták a meséket, nagyon tetszett nekik, ők küldték el a Cicero kiadónak, amely ki is hozta az idei ünnepi könyvhétre. Nagy öröm számomra, hogy szülővárosomban is bemutathatom, az idei Kolozsvári Magyar Napok családi- és gyermekprogramjai keretében. Demény Péter vállalta a méltató tisztségét, utána pedig természetesen nagyot fogunk játszani a gyerekekkel.






További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap