A statisztikai intézet szerint Románia lakossága 2,6 millióval csökkent az elmúlt tíz évben, a magyarságé pedig csaknem 194 ezerrel, hiszen most mintegy 1 millió 238 ezer magyart rögzítettek. A magyarság számaránya 6,5 százalék a korábbi 6,6 százalékhoz képest.

Székelyföldön és a Partium északi részén viszonylag kedvezőek magyar szempontból a 2011-es romániai népszámlálás most nyilvánosságra hozott adatai, Közép- és Dél-Erdélyben ugyanakkor kedvezőtlenek – mondta Kapitány Balázs, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Népességtudományi Kutatóintézetének tudományos titkára az MTI-nek.

Székely István politológus, aki az RMDSZ népszámlálási szakértőcsoportját vezette, az MTI-nek pénteken elmondta: egy 2007-es számítás szerint 2011-ben 1 millió 288 ezer magyarnak kellett volna lennie Romániában, ehhez képest a népszámlálás 50 ezer magyarral kevesebbet rögzített. Ennek ellenére Székely szerint a népszámlálás lényegében visszaigazolta a 2007-es számítás eredményét, hiszen több olyan elem van, ami azt mutatja, hogy a romániai magyarok száma nem csökkent éppen 194 ezerrel.

Példaként említette, hogy a népszámlálás szerint 910 ezer személy tartózkodik külföldön, akiknek az etnikai hovatartozásáról semmit nem tudunk. Emellett a statisztikai adatok szerint csaknem 60 ezren nem nyilvánították ki etnikai hovatartozásukat. Székely szerint ezeknek jelentős része magyar lehet, hiszen például Kolozsváron csaknem 5 ezren nem nyilatkoztak nemzetiségükről. Ez utóbbiak az országos 60 ezernek mintegy 8 százalékát alkotják, ami azt jelenti, hogy Kolozsváron legalább ötször többen nem nyilatkoztak nemzetiségükről az országos átlaghoz képest.

Ezen kívül a tavalyi népszámláláson nem sikerült megszámolni körülbelül 700 ezer–1,2 millió főt, akiknek többsége valószínűleg külföldön tartózkodik. Székely szerint ezek között is vannak magyarok annak ellenére, hogy a románok körében magasabb arányú a külföldi migráció.

A statisztikai adatok azt mutatják – folytatta a politológus –, hogy országosan 12,17 százalékkal csökkent a lakosság száma, a magyarságé pedig 13,55 százalékkal. Mint mondta, beigazolódtak azok a feltételezések, miszerint a romániai magyarok fogyása lényegesen magasabb az úgynevezett etnikai peremmegyékben.

Rámutatott: a magyarok zöme Bihar, Szatmár, Szilágy, Kolozs, Maros, Hargita és Kovászna megyében lakik. Megfigyelhető, hogy a magyarság fogyása annál nagyobb méretű, minél távolabb esik egy megye ettől a tömbvidéktől – mondta.

Székely szerint a magyarság fogyásának belső szerkezetét vizsgálva három megyetípus különböztethető meg. Az egyikbe a dél-erdélyi megyék, valamint azok tartoznak, amelyek távol esnek az említett hét megyét magában foglaló etnikai sávtól. Ide tartozik Krassó-Szörény, ahol 43 százalékkal fogyott a magyarság, Szeben megyében 39 százalékkal, Hunyad megyében 36 százalékkal, Temes megyében pedig 30 százalékkal fogytak a magyarok. Ez többszöröse a magyar lakosság országos fogyási átlagának – mutatott rá a szakértő. Ezután következnek azok a megyék, amelyek közelebb vannak az etnikai sávhoz, de ezekben is az országos átlag feletti a fogyás. Például Máramaros és Arad (24 százalék), Fehér (23 százalék), Brassó (22 százalék), Beszterce-Naszód (19 százalék) megyék.

A már említett hét megye alkotta úgynevezett tömbvidéken belül a legjobb eredmények Székelyföldön vannak, ott a fogyás mélyen az országos átlag alatti, hiszen Hargitában 6,3 százalékkal, Kovásznában 7,5 százalékkal, Maros megyében 11 százalékkal csökkent a magyarok száma. Ennél valamivel rosszabb, de egyértelműen az országos átlag alatti fogyást tapasztaltak a partiumi tömbben (Bihar megye 11 százalék, Szilágy megye 11,3 százalék, Szatmár megye 12 százalék). A partiumi és a székelyföldi tömb között helyezkedik el Kolozs megye, amely átmenetet képez a 15 százalékos fogyásával.

Székely szerint a magyarok szempontjából igen fontos lehet a belső migráció folyamatának részletes elemzése, hiszen kirajzolódik már most egy olyan irányú népességmozgási irány Erdélyben, ami azt mutatja, hogy a peremmegyékből az etnikai szempontból tömbvidéknek számító megyékbe költöznek a magyarok. Vélhetően ez a belső átcsoportosulás is hozzájárult a hét megye viszonylag jó eredményéhez. Székely szerint a romániai magyarság fogyásának két legfőbb oka a kedvezőtlen korstruktúra, valamint a nagyarányú külföldi migráció.

Horváth István, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet igazgatója úgy véli, hogy meghökkentőek az adatok, de nem meglepőek. A Krónika című erdélyi napilapnak a szociológus elmondta: főként a külföldi migráció miatt feltehetően jobban áll a magyarság, mint ahogy azt a népszámlálás során regisztrált adat mutatja, de hosszú távon nem lehet megmondani, hogy ezek közül hányan térnek haza, és hogyan alakul a későbbiekben a lakosság száma.

Szerinte a Trianon utáni első, 1930-ban lezajlott népszámlálás óta először fordult elő, hogy a kisebbségek részaránya nem csökkent az előző cenzushoz képest. 2002-ben ugyanis 10,5 százalékot tettek ki a kisebbségek, most pedig számarányuk elérte a 11,4 százalékot. Főként a romák gyarapodásának tudható be a mutató alakulása, de nőtt a tatárok, illetve az ukránok számaránya is – mondta.

A Székelyföldön és a Partium északi részén viszonylag kedvezőek magyar szempontból a 2011-es népszámlálás most nyilvánosságra hozott adatai, Közép- és Dél-Erdélyben ugyanakkor kedvezőtlenek – mondta Kapitány Balázs, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Népességtudományi Kutatóintézetének tudományos titkára az MTI-nek.

Összehasonlítva a 2002-es népszámlálási adatokat a 2011-es eredményekkel, Hargita és Kovászna megyében a magyarok számaránya stabil, miközben a románok száma jelentősen csökkent, a magukat cigány nemzetiségűnek vallók száma enyhén nőtt – mondta el Kapitány Balázs.
Az Észak-Partiumban Bihar, Szatmár és Szilágy megyékről is elmondható, hogy „nincs gond” a romániai magyarság szempontjából. Összességében a magyarság aránya minimálisan csökkent ebben a régióban, miközben a románságé jelentős csökkenést mutat, a cigányoké pedig jelentősen nőtt.
A székelyföldi megyékben a cigányok többsége nemcsak magyar anyanyelvűnek, hanem magyar nemzetiségűnek is vallotta magát, míg az Észak-Partiumban a magyar nyelvű cigányság nagyrészt magyar anyanyelvűnek, de cigány nemzetiségűnek tartja magát a népszámlálási adatok szerint – tette hozzá a demográfus, emlékeztetve arra, hogy ebben a két régióban él az erdélyi magyarok nagyjából fele.
Egészen más képet mutat Közép- és Dél-Erdély, ahol kedvezőtlenek vagy nagyon kedvezőtlenek az adatok.

Közép-Erdélyben, Maros, Kolozs és Fehér megye többségében románok lakta városaiban, településein általában gyors az asszimiláció. Ez tapasztalható Kolozsváron is, annak ellenére, hogy a város magyar kulturális és oktatási központnak számít.
Dél-Erdélyben még rosszabb a helyzet. Ott a városokban a két népszámlálás között eltelt kilenc év alatt jelentős mértékben, 30-35 százalékkal is csökkent a magyarok száma. Kapitány Balázs felhívta a figyelmet arra: egész Dél-Erdélyre jellemző, hogy magyar szempontból „nincs utánpótlás” a vegyes, magyar–román házasságok nagy aránya miatt. Emellett az elvándorlás is jelentős ebből a régióból.