Tíz erdélyi magyar szerzőt kért fel tavaly a Koinónia, hogy folytassák Bodor Ádám Állomás, éjszaka című novelláját(Megérkezés északra, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1978), és – a kiadóval együtt – ekképpen tisztelegjenek a 75 éves Kossuth-díjas író munkássága előtt. Dragomán György (Állomás, nappal), Molnár Vilmos (Cservenszki elindul), Székely Csaba (Hártyán át), Hajdú Farkas-Zoltán (Magyar tangó), Demény Péter (A tuskón túl), Szabó Róbert Csaba (Mitől félnek télen az asszonyok?), Balázs Imre József (Mint aki járni tanul), Potozky László (A sínpár mellől), Hertza Mikola (Utolsó állomás, utolsó éjszaka) és Láng Zsolt (Narancs) írja tovább a visói állomás környékén zajló történetet, „saját képmásukra” formálva a Bodor Ádám által megteremtett világot. Különböző módon viszonyulnak a hagyományhoz: az eredeti mű továbbgondolása során újabb élethelyzeteket teremtenek, magyarázatot adnak egyik-másik félmondatra, rávilágítanak az általuk eszközölt változtatásokra, s közben saját írói világukat ötvözik a Bodor Ádáméval. Adott pillanatban egyesek valamelyik szövegrészt is beemelik a sajátjukba, gondosan figyelve arra, hogy az az adott környezetben is érvényesüljön.

A szerzők más és más pillanatokba „kapaszkodnak bele”, hogy azokból kiindulva, továbbá a párbeszédek és a narráció révén a főszereplő jellemét is formálják, egy-egy lehetséges portrét fessenek Cservenszkiről, vagy éppen új szereplőket állítsanak a történet középpontjába. Széles a skála, amelyen hősünk mozog: míg az első novellában, Dragomán Györgynél egy névtelen férfi jelenik meg, aki áthalad az állomásépület romjain, majd továbbindul egy teljesen más világba, mint amit Bodor Ádám „jósolt neki”; az asszonynép kedvenc favágójaként tűnik fel Szabó Róbert Csabánál; más tájakat, szebb napokat képzel maga elé, miközben az egy helyben álló vonaton ül Molnár Vilmos világában; de új helyzetekben találja magát Székely Csabánál, Hajdú Farkas-Zoltánnál, Demény Péternél, Balázs Imre Józsefnél, Potozky Lászlónál és Hertza Mikolánál egyaránt. A végén pedig, Láng Zsolt írásában egy filmforgatásnál asszisztálhat az olvasó, ahol az egyik színész eljátszaná Cservenszkit, Bodor Ádám novellájának szereplőjét, bár az operatőr szerint ez a novella inkább a vacogó, „lábnyomokból elillanó meleget kereső kutyákról” szól.

Vida Gábor, a Látó szerkesztője írja a tízkezes belső borítóján: „úgy áll a dolog, hogy sokféleképpen folytatható egy novella, és a befejezés teljesen szabad, úgy fejezi be mindenki, ahogy akarja vagy tudja, de senki nem úszhatja meg. Semmit sem lehet megúszni.” Az élet is ilyen.

*Állomás, éjszaka. Koinónia Kiadó, Kolozsvár, 2011.