Ami a mesében megtörténik, az akár a valóságban is megeshet és fordítva: mindazok az események, amelyek nap mint nap zajlanak körülöttünk, velünk, akár egy-egy jó mesévé is összeállhatnak.
Márpedig valóság és képzelet egyaránt szükséges ahhoz, hogy ezek a történetek érdekesek, s ami ennél talán még fontosabb, szimpatikusak legyenek számunkra, olyanok, amelyeknek mi is szívesen a szereplői, akár főszereplői lennénk. Zágoni Balázs Barni-sorozatának negyedik kötete* is ilyen: bármelyikünk átélheti vagy talán már át is élte az érzést, hogy hogyan találja fel magát, ha időnként ismeretlen helyzetbe kerül, megbizonyosodunk afelől, hogy a természet rendjét a muszájok és a rögtönök sem változtathatják meg, hogy fontos odafigyelnünk a mellettünk élő emberekre, s felfigyeljünk arra, ha gondokkal küszködik valamelyik családtagunk vagy barátunk. Ha pedig úgy alakul, akkor egyszerűen csak hagynunk kell zajlani az eseményeket a maguk jól megszabott medrében, hogy – egy kis turpissággal persze – számunkra és a környezetünk számára is szépek, szebbek legyenek a hétköznapok, az ünnepek.
A karácsonyvárás, a készülődés jegyében készült a Barniék tele című kötet, amely a Barni könyve, a Barni Berlinben, valamint a Barni és a lányok után látott napvilágot a Koinónia Kiadónál. A címszereplő kisfiú alig négyéves volt, amikor életének egy szeletét édesapja első ízben papírra vetette (ma már az iskola padjait koptatja), azóta „a sors” elvezérelte a német fővárosba is, játszott a felnőttekkel és a marosvásárhelyi unokatestvéreivel egyaránt, játékvilágot szervezett, Gryllus Dániellel és Vilmossal e-mailezett, s a többi mellett az az álma is teljesült, hogy kistestvére szülessen, egyszerre mindjárt kettő („ha nagyobb leszek és el kell utaznom valahova, például egy iskolai kirándulásra, akkor a testvérem egyedül lesz és unatkozni fog”, magyarázta az előző könyvben Barni).
Hannával és Dorkával együtt ismerkedik tovább a világ dolgaival, s korához illően, bölcsen igyekszik megoldani a rá váró feladatokat. Bár némiképp továbbra is ő marad a középpontban, leginkább azok számára, akik 2005 óta figyelemmel kísérik kalandjait, mostantól már az ikrek csínytevései, rácsodálkozásai, élményei is benne foglaltatnak a történetben. A tíz mesében megelevenedő mini-családtörténetből megismerjük az alternatív hóembert, hogy hogyan járt egyszerre három angyal is Barniék osztályában, Hanna születésnapi sminkeléséről, a szemetes kosárból kikacskaringózó paszuly esetéről és Álommanó megjelenéséről is értesülünk, ugyanakkor az is kiderül, hogy hősünk jó tanítványa volt az Angyalnak. További érdekességek is megelevenednek, például, milyen volt Szovátán üdülni a tél közepén, hogy a legjobb álmokat akár ki is találhatja az ember, mit kell tennünk, ha jókedvűen szeretnénk átvészelni az időszakot, amikor gipsz van a lábunkon. Arra a kérdésre is választ kapunk, hogy mi mindent nem tud Anya és Apa: például „Anya nem tudja, hogy a kabát arra való, hogy felváltva ráüljünk, és a kapucnitól fogva végighúzzuk egymást a lakáson”, s „Apa nem tudja, hogy magyar ember evés közben megbeszél”. A szórakoztatáson túl nevelő hatása is van a könyvnek, s túlzás nélkül állítható: amellett, hogy gyermekeink választ kapnak belőle napi ezer meg ezer kérdésük valamelyikére, mi, (leendőbeli) szülők is elmerülhetünk kicsit a gyermeknevelés korántsem egyszerű, de kétségtelenül szórakoztató, hosszú távon pedig képzeletünket a valósággal ötvöző világában.
*Zágoni Balázs: Barniék tele. Koinónia Kiadó, 2011. A kötetet Visky Ruth-Boglár illusztrálta.