label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Korkep

« Vissza a főoldalra


Nagyenyed – Nyilvánosságra kerülnek a Bethlen Dokumentációs Könyvtár „kincsei”

Előadás-sorozat keretén belül ismertetik a kéziratokat, feljegyzéseket
Létrehozva: 2008. február 20. 06:26

BAKÓ BOTOND

Az egyházi tulajdonban lévő Bethlen Dokumentációs Könyvtárban Győrfi Dénes főkönyvtáros kezdeményezésére olyan rendezvénysorozat indult útjára, amely az elmúlt félévszázad tényeivel bizonyítja, hogy szükség van felekezeti oktatásra. Az előadás-sorozat célja nyilvánosságra hozni és az érdeklődőkkel megismertetni a könyvtár mindeddig fel nem tárt, ismeretlen kéziratait, feljegyzéseit.


Győrfi Dénes kimerítő előadása során ismertette a kollégiumi jegyzőkönyvek tartalmát

Az új rendezvénysorozat meghívóján a következő, dr. Szász Páltól idézett gondolattal vezette fel az első előadást a főkönyvtáros: „Tanár urak! Megismertem és megtanultam becsülni az Önök pályáját és hivatását. Látom, tudom, hogy milyen áldozatos pálya, mennyi tudást, szorgalmat, önkritikát, önfegyelmezettséget és emberszeretetet kíván. De látom azt is, hogy talán nincs egyetlen pálya sem, amely annyi örömmel járna, amelyen a munka eredménye olyan szép és igazi örömet okozó formában is azonnal jelentkezne. Egy bizonyos: tanárnak születni kell! Aki nem érez elhivatottságot erre a pályára, az hagyja el minél hamarabb, mert csak a pálya nehézségeit fogja érezni, annak szépségei és örömei nélkül.”

Az első rendezvényen a Bethlen-kollégium közös tanári értekezleteinek jegyzőkönyveit és egyéb kéziratait mutatták be az 1934–1944 közötti időszakból. Amint azt a főkönyvtáros kifejtette: az évkönyvekkel ellentétben ezek a jegyzőkönyvek gazdag, eddig ismeretlen adathalmazt tartalmaznak, amely eddig elkerülte az iskolatörténetírók figyelmét.

Kollégiumi, bentlakási élet a jegyzőkönyvekben
Az iratok által az érdeklődők bepillantást nyerhetnek a kollégiumban folyó akkori oktató-nevelő munkába, valamint a tanári kar sokrétű tevékenységébe.

Annak idején a főgimnázium és a tanítóképző autonóm, úgynevezett kapcsolt intézetként működött, ami azt jelentette, hogy tevékenységük különálló volt ugyan, de szerveztek közös értekezleteket, amelyeken mindkét tantestület képviselői részt vettek. Az első ilyen értekezlet 1934. november 19-én zajlott Musnai László rektorprofesszor elnökletével, jegyzőkönyvét pedig Demény Zoltán matematikatanár írta. Az értekezlet ötlete dr. Szász Pál főgondnoktól származott, akiben egyben a kor egyik jelentős kisebbségi politikusát is tisztelhetjük. Előadásában ma is megszívlelendő pedagógiai kérdéseket boncolgatott. Beszélt az írásbeli dolgozatok megvitatásáról, bírálásáról, a túlterhelés mellőzéséről, a tanmenet helyes betartásáról, de nem merev alkalmazásáról, a mintatanítás és a szépírás fontosságáról, a rajz szerepéről a világhírű művészek alkotásainak bemutatásában, valamint a pedagógiáról mint a tanítóképző vezértárgyáról.

A szigor szükséges, de a testi fenyítés és az önérzetet sértő szavak a fegyelmezés beteges módját jelentik, az osztályozásnak pedig az osztály egyetértésével kell találkoznia. A bentlakásban az időbeosztást, tisztálkodást, öltözködést, a helyes megjelenést és a rendes imádkozást tartotta fontosnak. A testi, lelki nevelés legfontosabb eszközének a cserkészetet jelölte meg, amely lelkileg igazmondóvá, önérzetessé, udvariassá, jó pajtássá, emberbecsülővé és egészségessé teszi a gyermeket.

A jegyzőkönyv szerint előadásának további részében a kisebbségi sorsból fakadó feladatokra hívta fel a figyelmet. A súlyos szociális helyzet, a nehéz kenyérharc és megkülönböztetés miatt a gyermekeket a legnagyobb életküzdelemre kell nevelni, mert nem számíthatnak állami állásokra. Továbbá e célok elérése érdekében javasolta a tanulók egyéni megfigyelését, egyéni lapok elkészítésével, amely tartalmazza a gyerek életkörülményeit, jellemének sajátos jegyeit, hajlamait, fejlődőképességének érdekében. Az előadó végül a fiatal tanárok kérdésével foglalkozott. Előadását Musnai László és Juhász Albert igazgatók köszönték meg, és döntés született a további értekezletek megtartásáról.

1935-ben négy, 1936-ban három, majd 1937-ben két közös értekezlet zajlott le, amelynek előadói között szerepelt többek között Szabó Mihály, Vita Zsigmond, Juhász Albert, Bakó Árpád, Erdélyi Gyula és Csefó Sándor. A jegyzőkönyvekbe a fontosabb gondolatok mellett gyakorlati intézkedések is bekerültek.

Egyházi iskolák közös értekezlete mint újdonság
1937. október 6-án Csefó Sándor javasolta az egyházkerületi középiskolák tanári értekezletének megalakítását, s erkölcsi, valamint anyagi támogatását. Az első értekezletre hamarosan sor kerül november 21-én a kolozsvári református főgimnázium tanácstermében, ahol dr. Nagy Endrét, a csombordi mezőgazdasági iskola igazgatóját javasolták az értekezlet elnökének. Így vált rendszeressé a kolozsvári, marosvásárhelyi, nagyenyedi, zilahi, sepsiszentgyörgyi, székelyudvarhelyi, brassói, csombordi református intézetek tanári karának rendszeres találkozója, nézeteik egyeztetése. Ez akkoriban úttörő alkalom és lehetőség volt számukra.

1938-ban a kéziratok szerint sor került a Radu Cosmin vezértanfelügyelő tiszteletére megrendezett vacsorára, amelyen először találkozott a kollégium közös tanári kara a helybeli állami tantestületek tagjaival. Elekes Viktor rektorprofesszor román nyelven üdvözölte a magas rangú vendéget és a tanárokat. Felhívta a figyelmet az intézményvezetési szabadságra és a teljes függetlenségre, amely alapján a kollégium működött. 1662–1884 között az intézetbe állami ellenőrzőbizottság nem tette be a lábát.

Az utolsó tanári értekezletre 1940. június 5-én került sor, hiszen a bécsi döntés következtében változások álltak be az iskola életében is. A jegyzőkönyv szerint Elekes Viktor elnök búcsúzik a tanári értekezlet részvevőitől. Ezután már csak a tanévnyitókon és tanévzárókon elhangzott beszédek szolgálnak támpontul az iskola eseményeinek számbavételére.

1944 őszén az orosz hadsereg bevonulása után veszélybe kerül a kollégium könyvtára. Farkas Sándor akkori könyvtáros örökíti meg az eseményeket az utókor számára. Érezte a veszélyt, ezért a könyveket a nagykönyvtár helyiségébe rejtette el, de nemsokára Pastrav Emil polgármester ezt a helyiséget is igénybe akarta venni a sebesültek elhelyezésére, ami a könyvállomány átköltöztetését és teljes pusztulását jelentette volna. Ekkor a Gyulafehérváron állomásozó orosz hadtestparancsnokhoz fordultak, aki elrendelte a könyvtár két bejáratának befalazását. Sajnos a nevét nem tudták megőrizni az utókornak, de ő volt a megmentője az óriási szellemi kincsnek számító könyvállománynak. Ugyancsak Elekes Viktor rögzítette egy nyilatkozatban azt az eredménytelen házkutatást, amit az országos vasgárdista lázadás napjaiban, 1941. január 4-én tartottak a kollégiumban.

A kitartó közönség tanárokból, két kollégiumi igazgatóból, diákokból, nyugdíjasokból állt, de jelen volt Szabó Mihály hajdani főgimnáziumi igazgató leánya is. Az előadáson ismertetett adathalmaz még feldolgozásra vár. Dr. Demény Piroska aligazgató véleménye szerint érdemes volna feltérképezni az 1990 utáni tanári írásokat is, a csaknem 20 év eredményét. Mindkettő színesítené a nagyenyedi kollégium és az egyházkerület gazdag iskolatörténetét éppen most, amikor a református iskolák újjáalakulnak és erősödnek.






További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap