label_szabadsag
1 USD 3.91  1 EUR 4.58  100 HUF 1.5
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Velemeny

« Vissza a főoldalra


Nem lehetne inkább is-is?

Létrehozva: 2008. február 13. 04:31

Bogdán Tibor

Csökkenő érdeklődéssel és növekvő értetlenséggel olvasom a Szabadság hasábjain a világi és az egyházi oktatás viszonyáról, szerepéről kibontakozott vitát. A hozzászólók közül kinek-kinek megvan a maga (rész)igazsága, amelyek summájából azonban mégsem kerekedik ki, ha nem is a teljes, de ahhoz már kellőképpen közelálló igazság, hogy viszonylag tisztán láthassunk a kérdésben. A vitázó felek, kevés kivétellel, egyik vagy másik oktatási forma elsőbbsége mellett törnek lándzsát, megkérdőjelezve, vagy „csak” háttérbe szorítva a másik létjogosultságát.


A vitát elindító Czika Tihamér attól tart, hogy a romániai magyar oktatás az egyházak kezére kerül, a kisebbségi oktatás egyházi oktatássá válik. Válaszában Ercsey-Ravasz Ferenc meglehetősen indulatosan védelmezi az egyházi iskolákat, amelyekből, legyen szó „református, unitárius, piarista, marianumista” intézményekről, „szinte kivétel nélkül egyenes emberek” kerültek ki. Szó szerint ugyan nincs benne, de az ellentételezésnek szánt megfogalmazásból mégis az olvasható ki, hogy a világiakból bezzeg nem. Még dühösebb Keintzel Cornélia, aki „internacionalista-globalista idiotizmusokat” emleget, Adorján János egyenesen Canossa-járást, az erdélyi történelmi egyházak megkövetését várja el Czikától, Nagy László viszont Ercseyvel szemben száll síkra az evolúcióelmélet mellett, áltudósoknak nevezve a kreacionizmus híveit.

A baj – a vita értelmetlensége – gondolom, éppen a kizárólagosságra való törekvésből, egészen pontosan abból származik, hogy a felek többnyire a „vagy-vagy” szemszögéből közelítenek egy olyan kérdéshez, amelyre, legalábbis nemzetiségi dolgaink inkább tövises, mint rózsás jelenlegi állása mellett, amikor az anyanyelvű oktatást még mindig nem természetszerű jogként biztosítják, hanem hatalmi kegyként osztogatják, az is-is jegyében kellene a helyes választ keresniük. Amiként a vita során megfogalmazott álláspontok mindegyikének megvan a maga igazságtöltete, ugyanúgy a kétfajta iskolának is adott a maga egyformán fontos helye, szerepe, rendeltetése sokszínű – (nek kívánt) nemzetiségi oktatásunkban, hiszen mindkét oktatási forma kiemelkedő személyiségek egész sorát adta/adja magyar közösségünknek. Az egyházi és a világi oktatásnak semmiképpen sem szabad tehát szembekerülnie egymással, már csak azért sem, mert nem kizárják, hanem éppen ellenkezőleg: kiegészítik egymást. Így inkább egymást erősítő szövetségeseknek, mint egymás gyengítésén ügyködő ellenségeknek, vagy akár vetélytársaknak kellene lenniük. Mi több, a magam részéről a kettő közötti átjárhatóságot sem zárom ki.

Nem mondok semmi újat azzal, hogy az egyházi és a világi kultúra, ha úgy tetszik, a vallás és a tudomány ma már aligha lehetnének meg egymás nélkül. A történelem során, de a jelenkorban is tudós papok egész sora vitte/viszi előre Minerva szekerét, a tudományok művelőinek pedig nem csekély hányada mostanság is istenhívő. A XX. század legzseniálisabb tudósa, Einstein fogalmazásában, a tudományból az első korty az ateizmus, de a pohár mélyén ott van Isten; de idézhetnénk a kiváló kvantumfizikust, Heisenberget is, aki megvallotta: őt ugyan nem érdekelte Isten léte, ám a munkája során találkozott vele. Vagy megfordítva: próbáljuk csak elolvasni, és főleg élvezni Thomas Mann csodálatos József és testvérei-t a Biblia ismeretének hiányában, esetleg képzeljük el az egyházi intézményeket, netán a Vatikánt a jelenkori tudomány áldásai, mondjuk elektromos áram, számítógép, korszerű kommunikációs eszközök nélkül.

A vita során, mondhatni óhatatlanul szembekerült egymással, elsősorban Nagy László és Czika Tihamér álláspontjában, a kreacionizmus és az evolúcióelmélet. Ami, ha jól meggondoljuk, ugyanúgy hamis probléma, mint az egyházi és világi oktatás ütköztetése.

Miután eddig a vitázók mindegyikének igazát kerestem, akárcsak a bölcs rabbi, aki mindkét peres félnek, és a képtelen döntést szemére hányó feleségének is igazat adott, most hadd jelentsem ki: nekem is igazam van, amikor azt állítom, hogy az átjárhatóság a kreacionizmus és az evolúcióelmélet között is – no, mondjuk így: legalább felsejlik. „Azután monda Isten: hajtson a föld gyenge füvet, maghozó füvet, gyümölcsfát (…). És monda Isten, pezsdüljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett (…). És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök szerint (…). Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint (…) Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat (…) És monda Isten: Teremtsünk embert (…)”. A stílusból, persze, könnyen rájöhetünk, hogy nem Darwintól, hanem a Bibliából idéztem, ám engedtessék meg nekem a – nem tagadom – huncut kérdés: a sorrendet tekintve, nem úgy hangzik-e mindez, mintha Darwin a Bibliából koppintotta volna le evolúcióelméletét?!

Végül: Vízi Ildikó vitacikkében Márton Áront idézi, aki szerint kisebbségi sorsban a középszerűek rászabadítása a vezető helyekre, nemzeti veszedelmet jelent. „Iskoláink hivatása, hogy a gondjaira bízott gyermekeket úgy neveljék, hogy a feladatokra alkalmasak legyenek, ami erős jellemmel, munkakészséggel, a hivatás szeretetével és eleven közösségi tudattal párosul” „A nagy időkhöz nagy nemzedék kell” – így az áldott emlékezetű püspök úr.

Nemes gondolatok. És alighanem itt van a bajok gyökere. Szerénytelenül folytatnám a Márton Áron-i eszmefuttatást: nagy dolgok véghezviteléhez pedig nagy emberekre van szükség. Nos, ebből van manapság súlyos alulkínálat iskoláinkban, világunkban. Egyháziban, szekulárisban egyaránt, természetesen.






További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap