label_szabadsag
1 USD 3.91  1 EUR 4.58  100 HUF 1.5
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Velemeny

« Vissza a főoldalra


Vallás és oktatás Európában és Romániában

Létrehozva: 2008. február 12. 06:03

dr. Kósa Ferenc, biológus, egyetemi tanár

Az utóbbi időben egyre gyakrabban kerülnek szóba az egyházak jóvoltából a felekezeti iskolák, illetve a felekezeti oktatás egyes problémái (pl. az államilag támogatott felekezeti oktatás kiterjesztése az I–VIII. osztályokra is stb.). Annak érdekében, hogy a romániai realitást, illetve az egyházak által támasztott igényeket, elvárásokat össze tudjuk vetni az Európai Uniót jellemző helyzettel, érdemes belenéznünk az EU interneten is elérhető oktatási adatbázisába (Eurydice).


Az adatbázisból kiderül, hogy az Európai Unió tagállamaiban a tanulók nagyrésze semleges világnézeti (világi jellegű) állami intézményekben tanul. Ilyen körülmények között nem ártana most a XXI. század elején, a megváltozott társadalmi körülmények között, felelősen és objektíven átértékelni a vallás és felekezeti oktatás szerepét, helyét és jövőjét a mai romániai magyar oktatásban. Kiindulópontnak tanulságosak lehetnek Pokorni Zoltán volt tanügyminiszter Magyarországra vonatkozó megállapításai, következtetései: „Az egyházi fenntartású oktatási intézmények száma ugrásszerűen emelkedett az elmúlt években, ugyanakkor minden ellenkező híreszteléssel szemben a jelentős mennyiségi változás automatikusan nem eredményez minőségi ugrást is.(…) Sok-e a 4–7 százalék egyházi oktatási intézménybe járó gyerek és fiatal?(….) A 4–7 százalék alternatívának kevés. Ne is akarjon alternatíva lenni, ne akarjon egy párhuzamos Magyarországot, egy párhuzamos oktatási rendszert felépíteni!(…) Akkor tölti be helyesen a szerepét az egyházi iskola, hogyha nem alternatíva akar lenni, nem bezárkózó szomszéd vár, kisvilág a nagyvilágon belül (…).” Az erdélyi magyar oktatás helyzetét vizsgálva viszont nagyon úgy néz ki, hogy egy párhuzamos oktatási rendszer van kiépülőben: már a 2002–2003-as tanévben is az országos magyar nyelvű gimnáziumi hálózat 14,92 százaléka felekezeti jellegű volt (Krónika, 2003. július 12–13), ez mintegy kétszerese-háromszorosa a magyarországi arányoknak. Egyetértek Czika Tihamér megállapításával (Szabadság, február 5-i száma): “A kisebbségi magyar oktatásnak nagy többségében szekulárisnak kell maradnia. Ezt követeli meg tőlünk az ésszerűség és a mai kontinentális társadalmi viszonyok is. Ellenkező esetben saját magunk lemaradásának lehetünk kovácsai.”

Érdemes megvizsgálni azt is, hogy az EU egyes tagállamaiban milyen mértékű állami támogatásban részesülnek a felekezeti iskolák. A leggyakoribb eset az, hogy egyes iskolákat támogat az állam, másokat nem. Előbbi esetben csak bizonyos szerződéstípusok megkötése mellett kapnak egyes iskolák állami támogatást. Az állami támogatások mértéke ezekben az esetekben nem haladja meg az iskola működtetési költségeinek a felét és a tanári bérek kifizetésében, a gyerekek tandíjköltségeinek a csökkentésében vagy pedig az iskola fenntartási költségeinek egy részének a fedezésében nyilvánul meg. Az állam bizonyos országokban csak azoknak az iskoláknak nyújt támogatást, amelyek olyan területen találhatók, ahol az állami intézmények száma nem elegendő.

Visszatérve az állami oktatási intézményekre: fontos kiemelni azt, hogy az Európai Unió tagállamaiban és az Egyesült Államokban is nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy az állami intézményekként működő iskolák világnézetileg semlegesek maradjanak. Így például a vallásosságáról közismert Egyesült Államokban az Alkotmány első alkotmánykiegészítése (First Amendment of Constitution) értelmében tiltják a vallás bármilyennemű oktatását az állami iskolákban, biztosítva ezáltal ezek világnézeti semlegességét. A Teacher’s Guide to Religion in the Public Schools c. kiadvány pedig arról ad pontos eligazítást az oktatóknak, hogy az állami iskolákban mit és milyen összefüggésben lehet és szabad mondani a tanulóknak a történelem, irodalom stb. órák keretében a vallásról, bibliáról.

Az amerikaihoz hasonló felismerésre kezdtek jutni már a XIX. századi Magyarországon is. Eötvös József közoktatásügyi miniszter 1868. évi XXXVIII. törvénycikke elrendelte, hogy minden ötezer lakosú helység köteles polgári iskolát létesíteni. Ezzel (és egyéb rendelkezéseivel) is európai színvonalra kívánta emelni a magyarországi oktatási rendszert. A rendelkezés következtében egyes iskolák felekezeti jellege megszűnik és elnevezése megváltozik (pl. „nagyszalontai polgári iskolával összekötött, felekezeti jelleg nélküli algymnasium”).

A magyarországi Alkotmánybíróság, 1993-ban született negyedik határozata kimondja, hogy az állami iskola nem lehet elkötelezett egyetlen vallás mellett sem.


Sajnálatos módon Romániában egyelőre alkotmányos módon még nem biztosított az állami intézményként működő iskolák világnézeti semlegessége, ezért van az, hogy román állami iskolákon belül kápolnák épülhetnek, az osztálytermekben ikonokat függeszthetnek ki stb. Romániában, az európai országok között egyedülállóként, a módosított alkotmányba bekerült a felekezeti oktatás, mint az államival egyenértékű oktatási forma!


Eltérően az általános európai (és egyesült államokbeli) gyakorlattól nálunk állami intézményként működő, száz százalékosan állami támogatottságú felekezeti iskolák, kollégiumok alakultak, sőt az utóbbi időben ezek a felekezeti oktatást ki akarják terjeszteni az I–VIII. osztályokra is!

Vajon miért erőltetik az egyházak a felekezeti oktatás kiterjesztését az óvodától az egyetemig? Nyilván azért, mert tisztában vannak a nyugat-európai szekularizációs folyamatokkal. A Newsweek 1999. július 12-i száma szerint pl. 1998-1999-ben a német lakosság 12%-a járt rendszeresen templomba, az anglikán egyház templomait a lakosság 1%-a látogatta, Hollandiában a lakosság 20%-a járt templomba stb. Párhuzamosan csökkent az egyházak társadalmi és politikai befolyása is. Ezt elkerülendő egyházaink számára gyakorlatilag egyetlen út maradt: újra elővenni és alkalmazni a reformáció létfontosságú alapelvét, amely szerint „az iskola a templom előcsarnoka és az egyház veteményes kertje (seminarium ecclesiae)”. A célt pedig teljes mértékű állami támogatással próbálják elérni.

A minőségi oktatás biztosításához szükség van ugyanakkor arra is, hogy tankönyveink továbbra is megőrizzék világnézeti semlegességüket. Miért fontos ez? Ha felütjük például egy 2002-ben megjelent, a tanügyminisztérium által is jóváhagyott (!) IX-es biológia tankönyv fedelét (Biologie cu elemente creaţioniste), akkor a következő megdöbbentő dolgokat olvashatjuk: „Minden a Teremtő által létrehozott biológiai entitás tökéletes, legalább is a bűnbeesésig az volt, ezután minden elromlott.”, „A sejtosztódás után a sejtmag hártyája visszaalakul. Íme a biológiai folyamatok logikája és folytonossága. Minden a Teremtő által előre meghatározott terv szerint történik.”, „Minden szövet a Teremtő által meghatározott helyen van egy jól meghatározott céllal” stb.. Meg kell azt is jegyezni, hogy az elmúlt években egyeseknek sikerült elérni, hogy a modern biológia alapját képező darwini evolucionizmus elméletét teljes mértékben száműzzék a romániai biológia tankönyvekből és tantervekből!

Ma is gyakori az a hazai nézet, amely szerint az erkölcsösség (kötelező) alapja a vallásosság, ezért fontos, hogy az iskola keretén belül külön is vallási nevelésben részesüljenek a gyerekek. Ez ma már sok más országban túlhaladott nézetnek számít. Mind többen választják szét Európában is a vallást és az etikát. A tanrendben a vallásórák alternatívájaként már ott szerepel külön tárgyként az etika is. Hogy miért, arra rávilágít Paul Kurtz is: „Úgy gondolom, hogy a hívőknek nincs különleges jogosítványuk morális ítéletek megfogalmazásához. (...) erkölcsi ítéleteket a racionális vizsgálódás alapján is meg lehet fogalmazni. Létezik a gyakorlat ítéletének logikája, a hatékony döntésnek megvannak a maga szabályai, és kifejlődhet olyan etikai tudás, amely teljesen független a vallási keretektől.(...). A reneszánsz óta folyik az erkölcsiség szekularizációja, teljesen függetlenül a vallás parancsaitól.(...) A hívő emberek ne törekedjenek arra, hogy alapvető morális elveiket rákényszerítsék az egész társadalmára. A demokratikus társadalomnak a vallásos elvek tekintetében semlegesnek kell maradnia”.

Fontos lenne úgy módosítani a tanügyi törvényünk 9. cikkelyének első paragrafusát, hogy más országokhoz hasonlóan Romániában se legyen többé kötelező tantárgy I–VIII. osztályokban a vallásóra, vagy legalább is a vallással párhuzamosan alternatívan választható tantárgyként ott szerepeljen az etika. Akármilyen hihetetlennek is tűnik, de a molekuláris biológia és az űrrepülések korában a líceumi humán osztályokban például a diákjainknak több a vallásórájuk, mint a biológia, kémia vagy fizika órájuk...

A 83/1999-es sürgősségi kormányrendelet gyakorlatba ültetésének következtében, Erdély több nagyvárosában alakult ki ugyanakkor az utóbbi időben konfliktushelyzet, az ugyanabban az ingatlanban működő felekezeti és állami oktatási intézmények között. A sajtóból is tudjuk – nem csak szóbeszéd és rémhír –, hogy egyes világi magyar líceumokat félig vagy már teljesen kilakoltattak, másokat pedg szintén a kilakoltatás veszélye fenyeget.

Egyetértek Czika Tihamérrel, hogy az állami oktatási intézmények közötti jog- és esélyegyenlőség érdekében fontos lenne kiküszöbölni a tanügyi törvénynek azt a kitételét, amelynek értelmében a felekezeti iskolák meghirdetett tanári helyeinek az elfoglalásához szükséges az adott felekezet beleegyezése. (O.M.E.C. nr. 4927/14.11.2002). Míg a világi iskolák nem válogathatják meg a tanszemélyzetüket, addig a szintén állami felekezeti iskolák plusz jogokkal rendelkeznek és e kitétel segítségével kiválaszthatják a számukra tetsző személyt (vagyis hiába versenyvizsgázik valaki egy felekezeti iskola meghirdetett biológia tanári állására és hiába ír tízest, ha az egyház a hetes dolgozatot író, tehát szakmailag kevésbé megfelelő pályázót fogja választani). A fenti rendelkezés megszüntetésére márcsak azért is szükség lenne, mert burkoltan ellentmond a Munkatörvénykönyv azon paragrafusának, amely szerint alkalmazáskor tiltott mindennemű (etnikai, nemi, vallási stb.) diszkrimináció.

Jó lenne, ha a jövőben a felekezeti oktatással kapcsolatos döntéseknél, amelyek végső soron egész romániai magyar oktatásunkat is érintik, jelen lennének az európai uniós oktatási politikát, realitást és a valós hazai oktatási igényeket is jól ismerő, nemcsak a múltat és szűkebb felekezeti érdekeket látó, hanem a jövőt a teljes magyar kisebbség perspektívájából is felmérni képes oktatásügyi szakemberek is. A felekezeti oktatással kapcsolatos problémákat a jövőben ugyanolyan kritikusan és teljes transzparenciával kell kezelnünk, akárcsak a többi oktatási problémánkat. Utóbbiakkal együtt (pl. magyarnyelvű állami egyetem engedélyeztetése) és nem külön prioritásként kiemelten és külön utakon járva kell megoldanunk őket, hiszen az állami oktatás valamennyi formáját ugyanolyan mértékben támogatja adója révén a romániai magyar állampolgár.






További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap