label_szabadsag
1 USD 3.89  1 EUR 4.58  100 HUF 1.51
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Korkep

« Vissza a főoldalra


Öröm másoknak örömet szerezni

Hátrányos helyzetű gyermekek táboroztak Vicében
Létrehozva: 2011. augusztus 06. 00:31

S. B. Á.

A fügei fürdő nagy sikert aratott a gyermekek körében – PAKULÁR LEVENTE
A fügei fürdő nagy sikert aratott a gyermekek körében – PAKULÁR LEVENTE
A kis mezőségi falu, Vice már csak szórványkollégiuma révén is kiemelkedik a Beszterce-Naszód megyei települések sorából. De nem csak a Bástya Egyesület munkája segíti a helyieket abban, hogy őrizni tudják magyarságukat és hagyományaikat, hanem a faluba alig egy éve visszakerült református lelkipásztor, Gáspár Erika is sokat tesz egy jobb, minőségibb, értékközpontúbb életért. A tiszteletes asszony pedagógus férjével, a gyógypedagógus Pakulár Leventével együtt a falu és a környék gyermekeire is hatványozottan figyel, számukra a nyár folyamán Baranta tábort szerveztek, majd merészet gondoltak, és székelyföldi, hátrányos helyzetű gyermekeket hívtak meg magukhoz. A lelkipásztorral erről a táborról beszélgettünk.


Kik jártak nálad, és honnan jött ennek a tábornak az ötlete?

– A sepsiszentgyörgyi és illyefalvi családi házból 17 gyerek. Az ötlet az enyém volt, mert amíg ott dolgoztam, megbarátkoztam a szociális munkásokkal. Miután eljöttem, sokat gondoltam arra, hogy jó lenne valamit összehozni. Itt adott volt a Bástya Egyesület bentlakása, hely van, ennivalóra pénzt úgy-ahogy kaptak, a többit megoldottuk

Mit jelent a családi ház fogalma?

– Azok a gyerekek kerülnek családi házba, akiket szüleik nem tudnak nevelni, ellátni, és nevelőszülőknél sem helyezték el őket. Ezek többnyire 2 évesnél nagyobb, állami gondozott gyerekek.

Látogatják őket a szüleik?

– Van, akit látogatnak, el is viszik vakációzni, vagy hétvégeken haza. Vannak olyanok is, akikkel egyáltalán nem törődnek a szülők, évek óta nem is látták őket. Nálam összesen 17-en voltak, 6 és 19 év közöttiek.

Hogyan teltek a tábori napok?

– Hétfőn volt az érkezés, a rozoga sárga mikrobusszal kimentem utánuk, aztán ismerkedtek a hellyel. Kedden kincsvadászatot szerveztünk és zászlófestést: elrejtettünk útmutató tekercseket a falu területén, s a kincs egy doboz édesség volt. Szerdán az itteni családi házban lakó gyerekekkel kirándultunk, és szalonnát meg kolbászt sütöttünk. Volt jó néhány közös játék is. Csütörtökön elvittük őket a fügei fürdőbe, és aztán pizzázni. Pénteken emléktárgyakat készítettek, szombaton csomagoltak, s készültek haza.

Milyen volt a tábor hangulata?

– Az elején kissé feszült, a nagyobbakkal baj volt: unatkoztak, diszkó kellett volna nekik, meg mindenféle más szórakozási lehetőség. De aztán kezdték élvezni. A fügei fürdés és az azt követő pizzázás jelentette a csúcsot. Volt olyan gyermek, aki még nem is volt pizzázni soha.

Kik segítettek a szervezésben?

– Összedolgoztunk: a vicei Bástya Egyesület és a sepsiszentgyörgyi Életfa Családsegítő Egyesület. A bethleni alpolgármester jóvoltából ingyen mehettünk be a fügei strandra, a holland barátaim, egyházközségünk támogatói pedig a pizzázás költségeit vállalták magukra. A helyiektől tojást, zöldséget kaptunk, a Bástya kollégiumának szakácsnői főztek, további támogatónk között említhetem az EMNT Beszterce-Naszód megyei szervezetét, a vicei református egyházközséget, a wolphaartsdijki hollandokat (gyülekezeti kapcsolat), a rinsummageesti hollandokat (falukapcsolat) és a Kovászna megyei Gyermekjogvédelmi Igazgatóságot.

Miért tartottad fontosnak a tábor megszervezését?

– Ezeknek a gyerekeknek fontos, hogy emberszámba vegyék őket, hogy érezzék: elfogadjuk, és nem bélyegezzük meg őket. Némelyikkel viselkedési gondok vannak, van, aki, ha megkívánja a cigarettát, nem kér, hanem elveszi, de alapjában véve elkeseredett kis lények, akiknek a szeretetből túl kevés jutott. A családi házban a nevelők mindent megtesznek, hogy ezt a hiányzó szülői szeretetet pótolják, de egy-két nevelő jut 12 gyerekre. A tábor végére egészen jól összerázódtunk, a nagyok is festettek, kincset kerestek a kicsikkel együtt, visongva ugráltak be a medencébe a strandon, ujjongtak az óriási úszógumiknak, jóízűen bevágták a pizzát. Csak abból látszott, hogy kicsit másak, mint a többi gyerek, hogy állandóan bújtak oda hozzánk, hogy egy kicsit öleljenek meg, simogassanak, vagy mi simogassuk meg őket.

Honnan van energiád a családod és a gyülekezeted mellett még táborszervezéssel is foglalkozni?

– Nem fáraszt az ilyen tevékenység. Gyerekkoromtól szerettem valamit tenni másokért, kezdetben az állatokért, mindig összegyűjtöttem a sérült, beteg fiókákat. És egyszerűen sajnálom azt az embert, akinek valami hiányzik, valami miatt szomorú vagy elesett....

Sokszor mondták már, hogy első helyen legyen a család, a gyerekek, én és csak aztán más, de valahogy néha megfeledkezem erről. Annyira belülről jön ez az indíttatás, hogy ha nem engedelmeskednék annak a belső hangnak, nem érezném jól magamat, nem tudnék aludni, vagy lelkiismeret-furdalásom lenne, hogy megtehettem volna valamit, de nem tettem meg. A gyülekezetben jelenleg nincs annyira sok munka, ami lefoglalná az időm nagy részét, úgyhogy jut idő erre is. Ez is egyfajta gyülekezetépítés, hiszen az emberek sajnos megtanultak a mai világban önzők lenni. Most azonban megható volt látni a nénikéket, akik eljöttek a vödörnyi tojással, nehezen cipelve, és könnyes szemmel adták át, s beszélgettek a gyerekekkel.

A helyi gyermekek barátkoztak a táborozókkal?

– A falu gyerekeinek is tanulságos volt, sőt, a fiaimnak is, hiszen bennük sincs elég empátia. Nem is tudják felfogni, milyen helyzetben vannak ezek a gyerekek. Az utolsó napokban már nem is akartak visszamenni, olyan jól érezték magukat.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

– Szívügyem a hagyományőrzés, szeretnénk folytatni a Baranta csapat szervezését, és folyamatban van a Tűzmadár Hagyományőrző Egyesület bejegyzése, amit azzal a céllal hozunk létre, hogy a szórványban élő magyarságnak kulturális, önazonosságtudat-erősítő programokat nyújtson, fogja össze a fiatalságot. A sepsiszentgyörgyi Életfa Családsegítő Egyesületmunkáját továbbra is segítem, bár csak névleg vagyok elnöke, a nagy részét a Sepsin maradt volt kollégák végzik.

Milyen érzéssel maradtál a tábor után?

Kaptam emlékbe egy szép, kézzel készített képeslapot, amelyben a gyermekek megköszönték a felejthetetlen élményeket. Meghatott és nagyon jól esett. Öröm másoknak örömet okozni.






További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap