label_szabadsag
1 USD 3.91  1 EUR 4.58  100 HUF 1.5
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Velemeny

« Vissza a főoldalra


Nincs ok aggodalomra ...

Létrehozva: 2008. február 05. 04:29

ERCSEY-RAVASZ FERENC

Azt hiszem, rosszul járunk, ha a keresztény hitet és az ateizmust szembeállítva próbálunk vitatkozni. Már sokan, nagyon sokan megpróbálták előttünk, és egyikük sem jutott sehova. Ennek egyetlen komoly oka van: az ateizmus bizonyos értelemben vallás, ugyanúgy, mint mondjuk a lutheranizmus, vagy akár az iszlám.
Elmagyarázom: te, Czika Tihamér, a valamennyire megértett tudományos tényekre építesz egy világszemléletet, amely számodra koherens. Ebben Isten számára nincs hely, a világegyetem működését irányító entitás létének sem bizonyítékát, sem okát nem leled.


Ez eddig rendben van.

Én viszont, szintén valamennyire megértett tudományos tényekre (a teljes tudománynak egyikünk sincs birtokában, gondolom, ezzel egyetértesz) alapozva úgy vélem: a világ, és különösen az élővilág koherens, páratlanul bonyolult szerkezete és működése nemhogy feltételezi, de egyenesen követeli egy ilyen entitás létezését.

Eszményed a humanizmus, amellyel az elvek szintjén szinte mindenben egyet lehet érteni, egyetlen dolgot leszámítva: az ember, mint erkölcsi standard túlságosan hajlékony, a lelkiismeret túl könnyen idomul szinte bármihez. A 20. század eseményei pontosan kimutatták, milyen következményekkel jár az, ha az embert tesszük meg minden dolgok mércéjévé, sem Hitlert, sem Eichmant, vagy Mengelét, de még Sztálint sem kínozta a lelkiismerete. Persze, te is felhozhatnád ellenérvként az inkvizíciót, a boszorkányvadászatot, a keresztes hadjáratokat stb.

Mi köze Hitlernek a humanizmushoz ? – kérded te.

Mi köze Torquemadának az Evangéliumhoz? – kérdem én.

Egyikünk állítására sincs egyértelmű bizonyíték, én hit által fogadom el, hogy Isten van, te ugyancsak hiszed (hiszen nem tudhatod), hogy nincs. Innen tovább, a vitát ebben az irányban folytatni fölösleges, értelmetlen és lehetetlen is.

Légy ateista szíved vágya és legjobb belátásod szerint, amint én is maradok keresztény, mert lelkem és értelmem úgy diktálja.

A gond az érveléseddel ott kezdődik, hogy rengeteg meg nem értett, vagy félreértett dologból kiindulva tagadod a vallás létjogosultságát, kifogásolod a hit intézményesített keretformáinak, az egyházaknak a működését. Elvárod, hogy a környező világ működjön „ateistául”, fogadja el maradéktalanul az érvelésedet, számoljon fel intézményeket, mondjon le törekvésekről, konkrétabban: az erdélyi magyar közösség ne követelje azt amit követel, tartson jónak egyebet, mint amit eddig.

Egészen magas célkitűzések, ilyen nekifutással szoktak születni a forradalmak, de ahhoz, hogy ezt magunkévá tehessük, elképzeléseidet legfőbb jónak tartva zászlód mögé álljunk, ahhoz több igazság és megfontoltság, továbbá kevesebb csúsztatás, butaság és elfogultág kellene sugározzon szavaidból.

Sok olyan mondatod van, ami arról árulkodik, hogy viccbe illően tájékozatlan vagy vallási és egyházi kérdéseket illetően. Miközben bronzkori babonaságnak tartod a vallásokat, annyit sem teszel, hogy legalább a környezetedben sűrűbben előforduló felekezetek alapelveit megpróbáld megismerni.

Például azt írod egy helyen: „Egy másik barátom arról panaszkodik, hogy Kolozsváron a legjobb óvoda az unitárius óvoda. Na most ő mit csináljon, mert jó óvodába szeretné adni a gyerekét, de azt már nem szeretné, hogy ilyen zsenge kortól indoktrinálják”.

Ha minimális ismereteid lennének az unitárius vallásról, tudhatnád, hogy a világ összes felekezete között ez az, amely a legkevésbé „indoktrinál” bárkit is. A legszívesebben az unitáriusok a „szabadelvű vallás” kifejezést használják, és ezt nagyon, nagyon komolyan veszik. Az unitárius maximálisan tiszteletben tartja mindenkinek a hitét, még a te ateista meggyőzőséseidet is, és semmi sem áll távolabb tőle mint az, hogy óvodás gyerekeket „indoktrináljon”. Bizonyos értelemben egy hívő unitárius liberálisabb mint te, csakhogy van benne egy erkölcsi tartás, amelynek mértékét Istennek, hirdetőjét pedig Jézus Krisztusnak nevezi, anélkül azonban hogy elvárná: más is így nevezze.

Iszonyúan tájékozatlan vagy, amikor a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumot félted. A Református Kollégium nemrég átfogó javításokat eszközölt az egész épületben, az ablakokat mindenütt kicserélték stb., cserében a Mikó városi program keretében uniós pénzekből sporttermet épít. Nekem ez úgy hangzik, mint egy kitűnő, kölcsönösen eredményes együttműködés.

Alaposan tévedsz, amikor tiltakozol az ellen, hogy a gyerekeknek tartsanak vallásórát. Ugyanis ezeken az órákon nem hinni tanítják meg a gyerekeket, nem is „indoktrinálják” őket semmilyen módon, ugyanúgy, ahogy számtanórán sem faragnak belőlük feltétlenül matematikust, hanem megtanítják nekik a vallás tételeit, hogy legyen ismeretük róluk, akár hisznek, akár nem, és ne járjanak úgy mint te, hogy bírálják azt, amit egyáltalán nem, vagy csak felületesen ismernek.

Ami a kreacionista elmélet ismertetését illeti, miért is ne szóljon róla a biológiatanár?

Ameddig sem Darwin, sem más józan tudós nem meri a fajok eredetéről és evolúciójáról szóló tanítást többnek nevezni, mint elméletnek (se szeri se száma azoknak a világszinten is tekintélyes biológusoknak, akik nyíltan tagadják a darwinizmust), addig miért ne szóljunk más elméletekről is, miért keltsük a gyerekben azt a tévhitet, hogy maradéktalanul bebizonyított tudományos tételt tanul?

A Protestáns Teológia „nemi diszkriminációja” körüli vitával előhozakodni pedig már csak azért sem jó ötlet, mert az már régen eldőlt, az intézmény javára.

Az unitárius „Szent János” elméleti líceumot nem is kommentálom, elég vicces így önmagában.

Úgy gondolom, túl optimista, megalapozatlanul jóhiszemű vagy a román állammal, a jelenlegi „demokratikus” berendezkedéssel, és úgy általában a politikummal szemben, amikor úgy gondolod, hogy a magyar nyelvű oktatás fenntartását kizárólag (!) ezekre a szekuláris tényezőkre kellene alapoznunk. Úgy teszel, mintha nem vennéd észre, hogy fontos kérdésekben mekkorákat tudtunk lépkedni hátrafele. Itt van példának rögtön a szekusdossziék kérdése, ahol bizonyos emberek koszos kis érdeke pont a napokban lökte egyszer s mindenkorra látótávolon kívülre a társadalom erkölcsi megtisztulásának a lehetőségét. Államtitkáraink, minisztereink jelenleg még vannak ugyan, de ha a demográfia nem téved egész nagyságrendeket, akkor 2012 után már nem lesznek.

És akkor?

Sajnos az a helyzet, hogy – amint Markó Béla mondta kampányindító beszédében – helyzetünk nem irreverzibilis, elért jogainkat bármikor elveszíthetjük. És ha ez a vélekedés kicsit erősnek tűnhet is, azért a negatív változások lehetőségének a fennállása miatt annyi szükséges (és még sokáig az lesz), hogy ne hagyatkozzunk kizárólag a politikusok jóindulatára.

Még egy szó a vallásos iskolákról. Nem akarom dicséretüket zengedezni, de az utóbbi kétszáz év tapasztalata azt mutatja, hogy ezek az intézmények senkit sem térítettek meg, sőt. Ha valaki vallásosként érkezett falai közé, abban elmélyült a hit, ha viszont hitetlenként ment oda, – bár néha megpróbálták – nem tették őt hívővé. Egyvalamit viszont maradéktalanul nyújtottak mindenkinek ezek az iskolák, ezt hívők, hitetlenek egyaránt elismerik: tartást, kitartást, azt, amit jobb szó híján hátgerincnek nevezünk. Talán ezért lett a református, unitárius, piarista, marianumista intézmények neveltjeiből szinte kivétel nélkül egyenes ember. Nézz körül a közelmúlt nagy neveinél, híres tudósaink, művészeink életrajzában! – meg fogsz lepődni, hogy túlnyomó többségük valamelyik felekezeti intézményben indult útjára. És azon is elcsodálkozhatsz, hogy erre valamennyien büszkék. Mint ahogyan a ma élő öregdiákok is büszkék mindnyájan, és máig szívesen járnak vissza iskolájukba (ha még megvan) emlékezni, az ott kapott mélyen emberi (nem feltétlenül vallásos) lelkületet felidézni.

Érvelésedben a legérdekesebb pont az, amkor az ingatlanokról esik szó. Mármint, hogy az épületeket „a XVIII–XIX. században állami költségvetésből, közadakozásból és az emberek közmunkájából építették fel, nem a menyből jött rá a pénz, sem a telek.”

Hogyne. Miért nem rögtön a szegény román jobbágyok, ahogy a nagyromániások érvelnek???

Szerinted mégis, kinek, milyen elgondolással mentek azok az emberek közmunkázni? Kinek építettek templomot, kinek adományozták a telket? Az egyházaknak, vagy az akkor még fogalom szintjén sem létező virtuális „közösségnek”?

A te logikád alapján senki emberfia nem örökölhetne semmit a szüleitől, mert ejsze, azt a házat az öregek maguknak építették, nem? Az intézményekről nem is szólva, hiszen ott a jogfolytonosságot, az „utódlást” lényegesen nehezebb bizonyítani.

Hála Istennek, néhány a tiedhez hasonló megfontolatlan kijelentést leszámítva (PRM, Aurelian Pavelescu) még senki nem vonta komolyan kétségbe Romániában azt, hogy a mostani egyház az akkorinak jogutódja, tehát visszakövetelheti az attól elrabolt ingatlanvagyont...

Visszaélések persze, előfordulnak néha, hiszen még az egyházi ügyeket is a legtöbb szinten emberek irányítják, olykor gyenge, vagy önző, vagy rosszindulatú, vagy tudatlan emberek. Ahhoz viszont szükséges egy adag rosszindulat, hogy a Phoenix könyvesbolt esetét az egyházakra általánosan érvényes példaként emlegessük...

Ne aggódj: senki nem fog megfosztani attól a lehetőségtől, hogy gyereked minőségi szekuláris nevelést kapjon. Legfeljebb te fosztod meg őt attól, hogy az általad oly nagyrabecsült nyugati kultúra (én azért ezzel szemben kicsit kritikusabb vagyok) egyik legfontosabb formáló tényezőjéről, a kereszténységről tájékozódjon, ismereteket szerezzen.

Csakhogy az élet nem előre definiált vektorok útján alakul, sőt, a legtöbbször más útvonalat választ, mint amilyent mi szeretnénk. Ezért könnyen megtörténhet, hogy mindkettőnknek meglepetésben lesz része. Lehet, hogy az én gyerekem a felekezeti iskolából ateistaként fog hazajönni, a tiéd meg pont a szekuláris állami intézményben lesz vallásos. És akkor?


A romániai egyházak közös állásfoglalásban adtak hangot aggodalmuknak, amiért a közvitára bocsátott tanügyi törvénytervezet meglehetősen félreérthető módon fogalmaz a vallásoktatás szerepéről az oktatásban. „Különböző nyomást gyakoroló érdekszervezetek azon megnyilvánulásai, amelyek szerint az iskolai vallásoktatást európai előírások miatt kell visszafojtani ennek teljes kiiktatásáig – nem más, mint a közvélemény és a döntéshozó politikum tudatos félrevezetése”, áll a nyilatkozatban, amelyet lapunk február 4-i számában közöltünk.

Ezzel egyidőben a romániai magyar sajtóban olyan vita kibontakozásának lehetünk tanúi, amely éppen az iskolai vallásoktatás, az egyházi iskolák szerepét taglalja. A Bukarestben megjelenő Új Magyar Szó által közzétett vitaindítót Czika Tihamér jegyzi. A hírlap internetes honlapján olvasható hozzászólások arra utalnak: bőven akad olyan, sok esetben tabunak számító kérdés ezen a téren is, amelyek megválaszolására lapunk is igyekszik lehetőséget biztosítani.






További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap