label_szabadsag
1 USD 3.91  1 EUR 4.58  100 HUF 1.5
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Velemeny

« Vissza a főoldalra


Egyházi oktatássá válhat a kisebbségi oktatás?

Létrehozva: 2008. február 05. 04:12

CZIKA TIHAMÉR

Aggodalommal olvasom a Románia Magyar Pedagógus Szövetség (RMPSZ) tanügyi törvénymódosító javaslatait. A tágabb képet nézve ezek a fejlemények nem igazán meglepőek. Általános trend legutolsó kifejeződése ez: a magyar oktatás Romániában lassan az egyházaink kezére kerül.
Van, aki azt mondja, ez jó dolog, hisz így nagyobb autonómia keretében tudjuk igazgatni saját oktatásunk. Én azt mondom, hogy ez egyáltalán nem üdvös közösségünk számára.
Megjegyzem, hogy a véleményem sajátom, személyes meglátás. Semmilyen módon nem köthető az RMDSZ-hez, annak álláspontjához, illetve bármilyen más szerveződéshez, amihez közöm van vagy volt.


2008 Európájában a szekuláris oktatás már több száz éves hagyománynak számít. Az oktatás és a tudomány „államosítása”, szekularizálása volt az a tényező, amely elindította az utóbbi 300-400 év tudományos, technológiai, orvostudományi és – mondhatnánk akár – művészeti felvilágosodását, kibontakozását. De valahogy úgy érzem, hogy a mi kis közösségünk visszafelé kezdett el pedálozni egy jó ideje.

Elnézem, ahogyan Sepsiszentgyörgyön a jó teljesítményű állami Székely Mikó Kollégiumot lassan-lassan kiszorítja a Református Kollégium az épületből. Hallom, hogy ugyanilyen gondokkal küzd Kolozsváron a Báthory és a Brassai is. Amint egyházaink visszakapják az épületeiket, lassan-lassan elsorvasztják az állami iskolákat bennük, és a sajátjaiknak adnak helyet. Hallottam olyat is, sokan megbánták, hogy a Sapientia alapítását is az egyházakra bízták.

Egy másik barátom arról panaszkodik, hogy Kolozsváron a legjobb óvoda az unitárius óvoda. Na most ő mit csináljon, mert jó óvodába szeretné adni a gyerekét, de azt már nem szeretné, hogy ilyen zsenge kortól indoktrinálják. Szórványvidéken szinte elképzelhetetlen kisebbségi oktatás az egyházak nélkül. És ugyanez kezd lassan-lassan kialakulni a tömbben is vagy a vegyes területeken.

Egyházi oktatássá válik a kisebbségi oktatás? Tényleg jó ez nekünk? Akarjuk azokat a módosításokat, amelyeket az RMPSZ egyházi lobbira a kormány törvénytervezetéhez készített? Egy részükkel egyet tudok érteni. Természetesen mindazok a módosítások, amelyek a kisebbségi oktatás kiterjesztését, a román nyelv alternatív tanítását támogatják, csak üdvözölni tudom. De van egy pár olyan javaslat, amellyel nem tudok egyetérteni.

Javasolják, hogy a vallásoktatás legyen kötelező a középiskolában is. Szerintem épp eléggé felháborító, hogy egy szülőnek közjegyzői nyilatkozatot kell most is leadnia, hogy elemi és gimnáziumi osztályokban ne kötelezzék a gyerekét vallásórára. Most már líceumban is ez jön? Miért kell 2008-ban a vallás az oktatás kötelező része legyen? Miért nem elég arra a vasárnapi iskola, az ifióra, az istentisztelet? Egy külön intézményt külön épülettel csak erre a célra tartunk fenn (ezt is költségvetésből), nem elég ennyi?

Javasolják, hogy a felekezeti tanintézmények teljes állami támogatásban részesüljenek, mind alaptámogatásban, mind fejkvótásban. Ugyanakkor pedig olyan szintű autonómiát kérnek ehhez, ami elfogadhatatlan. Az RMPSZ javaslata szerint az egyházi tanintézményekben a tanári állásokért kiírt versenyvizsgák esetében a nyertesek kihirdetése nem történhet meg az illető felekezet engedélye nélkül. Mégis milyen alapon ítélkezhet egy egyház afelett, hogy ki lesz a legjobb biológiatanár? Talán a tanár vallása lesz a meghatározó? Vagy külön levizsgáztatják az evolucionizmus mellett kreacionizmusból is? Eddig is hallottunk arról, hogy az egyházi középiskolákban már nemcsak vallásórán támadják a darwinizmust vagy az ősrobbanás tudományos elméletét, hanem gyakran felkérik a tudományt tanító tanárt is, hogy az ő óráján is szóljon az „alternatív elméletekről”. Az viszont már számomra elfogadhatatlan, hogy ezt most kvázi a törvény is szankcionálja azzal, hogy az egyház engedélyezze egy tanerő alkalmazását. Ezzel az is a gond, hogy az egyház kritériumrendszerei általában átláthatatlanok, és ritkán demokratikusak. Jó példa erre a kolozsvári Protestáns Teológia nemi diszkriminációja körül kialakult vita is.

Az RMPSZ javaslata egy új fogalmat is behozna a törvénytervezetbe: „vallási kisebbségek” (minorităţi religioase). A 113-as cikkely 10. bekezdésében azt kérik, hogy az állam ne csak a nemzeti kisebbségi oktatást részesítse szükség esetén többletfinanszírozásban, hanem a vallási kisebbségi oktatást is. Kérdés: mit jelent az, hogy vallási kisebbségi oktatás, illetve pontosan mire kérnek további költségvetési pénzeket? Úgy kell ezt érteni, hogy a „Szent János elméleti líceum” először azért kap extra fejkvótát, mert magyar, majd azért, mert éppen unitárius is?

Mi lesz akkor azokkal az iskolákkal, amelyek szekulárisak, államiak, illetve esetleg akár többségi vallásúak? Milyen alapon kell egy iskolának az egyházi kötődése alapján többletjuttatást nyújtani? Mire kell ez a pénz, a vallásórákra, amelyekre már így is egy külön intézményt tartunk fenn? Illetve továbbra is az a kérdés, hogy mi számít vallási kisebbségnek, illetve kihez mérjük? Mert ha az ortodoxiához mérjük, akkor a katolikusok is vallási kisebbségnek számítanak. Ha a kisebbségen belüli domináns valláshoz mérjük (itt lenne egy szép vita nálunk, hogy ez a katolikus-e vagy a református), akkor csak az unitáriusok vagy az evangélikusok számítanak kisebbségnek? Mi van azokkal, akik felekezeten kívülinek tartják magukat? Az lenne tehát a cél, hogy az egyházi iskolákat, nemcsak hogy az államnak kellene eltartania, hanem még többletfinanszírozást is kellene nyújtania egyszerűen azért, mert „vallási kisebbség” iskolája?

Visszatérve az előbbi példánkra: a sepsiszentgyörgyi Református Kollégium nemcsak a „magyarságáért” járó többletet kapná, akárcsak a Mikó, hanem ezen felül is kapna még, mert „vallási kisebbségi” intézmény. Na ezt nevezném én a szekuláris magyar oktatás hatékony elsorvasztásának. Mindezt az én adómból.

Úgy látom, hogy kisebbségi oktatásunknak az egyházak irányába való eltolódása jellegzetesen kisebbségi félelemből fakad. Attól félünk, hogy a román állam nem tudja nekünk garantálni az anyanyelvű oktatásunk fenntartását, autonómiáját, fejlesztését. Ez a félelem szerintem alaptalan. A jelenleg is érvényes tanügyi törvénybe sikerült már olyan garanciákat bevinnie az RMDSZ-nek, amelyekről a ’90-es évek elején még csak álmodni lehetett. Vannak továbbra is vitás kérdések (földrajz- és történelemoktatás, román nyelvoktatás, a Sapientia állami finanszírozása) amelyeken még dolgozni kell, és lehetséges is. A viszonylag jó (és még alakítható) törvények mellett jelenleg államtitkárunk van a tanügyminisztériumban, több erdélyi tanfelügyelőség elnöksége vagy alelnöksége a miénk, több magyar iskolát sikerült az utóbbi 18 évben létrehozni, mint amennyi valaha is létezett Erdélyben. Nem mondom, hogy nem leszünk állandóan harcban a kormánnyal, román többségű önkormányzatokkal az anyanyelvi oktatási jogainkért, de a megoldás nem az oktatásunknak az egyházak kezébe való juttatása. A XXI. század Európájában az oktatásnak szekulárisnak kell lennie. A lakossághoz mérten arányosan talán egyetlen kisebbségben lévő közösségben sem alapítottak annyi egyházi iskolát Európában, mint a mi közösségünkben. Annál több államit.

Az egyházaink által visszakapott épületek a közösség közvagyonát képezik, nem az egyházak saját vagyonát. Még ha jogilag az ő nevükön is szerepelnek a telekkönyvekben, ne felejtsék el, hogy azokat az épületeket és iskolákat a XVIII–XIX. században állami költségvetésből, közadakozásból és az emberek közmunkájából építették fel, nem a mennyből jött rá a pénz, sem a telek. Ugyanakkor jelenleg is ezen iskolák, szociális és más intézmények fenntartása többnyire állami költségvetésből történik. Az egyházaink tehát ezen épületek adminisztrátoraiként elsősorban a közösség céljait kellene szem előtt tartsák, nem saját anyagi és térnyerési céljaikat. Nem elfogadható az, ha egy magyar könyvüzletet raknak ki a visszakapott épületből, nem elfogadható, hogy a közösség által finanszírozott és felépített ingatlanokkal gyakorlatilag ingatlanpiaci kereskedést folytatnak nagyvárosainkban, nem elfogadható az, ha egy jól működő magyar nyelvű állami oktatási intézményt szorítanak ki az ingatlanjából, és nem elfogadható az sem, ha saját ideológiai céljaiknak rendelik alá a tanerőtoborzást az iskolákban.

Én csak azt akarom, hogy gyerekeink, bármelyik erdélyi magyar közösségben is nevelkedjenek, lehetőséget kapjanak minőségi szekuláris oktatásra az óvodától az egyetemig. A kisebbségi magyar oktatásnak nagy többségében szekulárisnak kell maradnia. Ezt követeli meg tőlünk az ésszerűség és a mai kontinentális társadalmi viszonyok is. Ellenkező esetben saját magunk lemaradásának lehetünk kovácsai.






További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap