A közös élmények felidézésével, oktatóiknak köszönetet mondva, és természetesen tánccal búcsúztak csütörtökön délután az ötödik bogáncsos nemzedék tagjai: a Brassai Sámuel Elméleti Líceum dísztermében tartott rendezvényen szülők, rokonok és barátok is részt vettek, hogy együtt ünnepeljék a gondtalan gyermekekből, kamaszokból felnőtté váló, felelősségteljes fiatalokat. Huszonhárom, 18 és 21 év közötti személy „ballagott” ezúttal, akik 1999–2000-ben kezdtek táncolni a Bogáncs berkeiben.
– Izgalmas pillanatok, első szerelmek, új dolgok felfedezése kapcsolódik ehhez az elmúlt 11 évhez, amit együtt töltöttünk. Vezetőink mellett voltunk életük fontos szakaszaiban – házasság, első gyerek –, s évente egy hetet edzőtáborban töltöttünk Torockón. Összeszorul a szívünk, ha visszagondolunk a szép dolgokra, hiszen ez a szakasz lassan lezárul, és egy új kezdődik. Együtt nőttünk fel, a csoport biztonságot nyújtott számunkra; a különböző viszontagságok ellenére mindig ott voltunk egymásnak, s előbb-utóbb a problémáinkat is sikerült közösen megoldanunk – magyarázta a többiek nevében is Nagy Renáta, a Bogáncs „hűséges dívája”. Egyenként szólította meg ezután a csapattagokat, és kiemelte leginkább jellemző tulajdonságaikat: a jelenlévők megismerhették többek között Robit, „a Bogáncs szívtipróját”, Balázst, „aki soha nem akart énekelni, vagy ha megpróbálta, akkor sem sikerült neki”, Ákost, akit „csendessége és elegáns táncstílusa miatt csodáltak társai”, vagy a lányok közül a másik Renátát, „a szerénység megtestesítőjét”, Julcsit, „a csoport szépszemű lányát”, no meg Tündét, aki „mindig, mindenhol ott próbált lenni, hiányzott, ha nem volt ott, de nem mindig volt észrevehető, ha ott volt”.
Nagy Renáta köszönetet mondott ugyanakkor az ötödik bogáncsos nemzedék jelenlegi oktatóinak – Vincze Istvánnak és Vincze Júliának –, valamint Lax Csongornak és Lax Ildikónak, akik korábban vezették a csoportot, s nem utolsó sorban Könczei Csongornak is.
– Bár a folytatás biztosítva van, az eddigieknél jóval komolyabb helytállásra van szükségük ezeknek a fiataloknak, ha úgy döntenek, hogy a nagyobb csoportokban táncolnának tovább. Teljesen más, amikor felnőttek – házasemberek és hozzájuk képest idősebbek – mellett kell megállniuk a helyüket – magyarázta lapunknak Könczei Csongor, a Zurboló Néptáncegyüttes vezetője. S hogy milyen feltételek mellett lehetnek az eddigi bogáncsosokból zurbolósok? Míg a Bogáncs gyermek- és ifjúsági együttes, amelyben bárki táncolhat, a Zurbolóba csak azokat a személyeket „fogadják be”, akik tényleges elkötelezettséget mutatnak a tánc iránt. – Kell tisztelnünk egymás idejét azzal, hogy komolyan vesszük a másikat – tette hozzá Könczei.
1993-ban, 1996-ban, 2003-ban és 2008-ban tartották a korábbi bogáncsos nemzedékek „kicsengetését”, s mint kiderült, a következő ilyen jellegű esemény legközelebb 5 év múlva várható. A mostani „ballagásra” a Bogáncs–Zurboló Egyesület által szervezett Erdélyi tánchagyományok és a tánc nemzetközi világnapja / Búcsúzik az ötödik bogáncsos nemzedék elnevezésű kétnapos rendezvénysorozat keretében került sor. Az ünnepség tegnap délután, a Tranzit Házban folytatódott, ahol többek mellett – a XXVI. Táncvilágnapi Zurboló Táncfórum és Táncház keretében – a Bogáncs és a Zurboló közös ünnepi előadását tekinthették meg az érdeklődők.