– A két nem közötti különbség nem olyan nagy, ezt nyugodtan állíthatom, a genetikai állománynak az alig két százaléka. Tulajdonképpen nevetségesen nagy cirkuszt csinálunk abból, ami a világ legegyszerűbb dolga, de ha jól belegondolunk, mégis ez a legbonyolultabb az egészben – vélekedett Nádas a tiszteletére szervezett író-olvasó találkozón. Kifejtette: leginkább akkor merülnek fel nehézségek, ha két ember, aki szereti egymást, két hétnél tovább akar együttélni. Az irodalom pedig sajnos furcsamód hallgat a szerelem megnyilvánulási formáiról, „holott másról sem kellene beszélnie”; a versek esetében még valamivel jobb a helyzet, a próza viszont szűkreszabottan tárgyalja ezeket a témákat. – ADaphnis és Chloékivételével a regényirodalom, főként a 19. századi, szociális és politikai kérdésként fogja fel a szerelmet. Shakespeare is: semmit nem tudunk meg Rómeó és Júlia szerelmének részleteiről, mindössze arról értesülünk, hogy két olyan családból származnak, amelyek nem helyeslik kapcsolatukat. Ez egy szociális gond, a szerelmeseknek ezenkívül mindenféle más problémájuk van: bár ugyanazt a nyelvet beszélik, eltérő a szocializációjuk, egymástól különböző társadalmi rétegből és családi környezetből származnak – magyarázta Nádas Péter.

Hozzátette: Flaubertnél is csak áttételesen tudunk meg dolgokat Madame Bovary érzéki életéről, noha a szerelemnek és a szeretkezésnek központi jelentősége van, avagy annak kellene lennie az ember életében.

Ilyen értelemben nem meglepő tehát, amikor így fogalmaz kortársának, Esterházy Péternek az Egy nőcímű kötetével kapcsolatban, amely az érzékiség hatalmáról is szól: „a magyar irodalom egy nagy könyvvel lett gazdagabb, és végre nagykorú”. Nádas Péter pedig, a nemiséget és az erotikát egzisztenciális kérdésként kezelte már az Emlékiratok könyve(1986) című regényében, és folytatta a prózára kevésbé jellemző megközelítést különböző írásaiban. Mint mondta, azzal is megvádolták már, hogy a szerelem és annak megnyilvánulási formái kapcsán helyenként obszcén szavakat használ. – Ez azonban nem igaz, én csak olyan szavakat használok, amelyeket mindenki más is használ, Gaál István filmrendezőt idézve „tudnom kell, hogy hová teszem le a kamerát”. Nem tudok egy nemlétező nyelvet kitalálni és azon kommunikálni – mondta a Kossuth-díjas író. Ehhez hasonlóan az emberi viselkedést is kizárólagosan az egyénhez kapcsolódónak fogja fel, „senki nem tudja megmondani, hogy milyenek legyünk vagy milyennek kellene lennünk”: „anyuka nem én vagyok, csak ötven százalékban, a másik felem apuka, akit feltehetően anyuka gyűlöl, de nem tudja belőlem kivenni”.

Az est folyamán több más mellett arról is szó esett, hogy várhatóan az idei bukaresti könyvfesztiválra lát napvilágot a szerző Emlékiratok könyve című regényének román fordítása. Anamaria Pop a fordító, a könyv címe pedig: Apocalipsa memoriilor. – Áldásomat adtam a címhez, hiszen nem tudok románul, ha a kiadó így látja jónak, akkor bizonyára így is van jól. Ezt mindenki megérti – értékelte Nádas.