label_szabadsag
1 USD 3.89  1 EUR 4.58  100 HUF 1.51
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Multidezo

« Vissza a főoldalra


Erdély reformátora: Dávid Ferenc

Létrehozva: 2010. december 06. 00:28

GAAL GYÖRGY

Dávid Ferenc a tordai országgyűlésen (Körösfői-Kriesch Aladár, 1896)
Dávid Ferenc a tordai országgyűlésen (Körösfői-Kriesch Aladár, 1896)
Az erdélyi magyar lutheránusok második, a reformátusok és unitáriusok első püspöke, az unitárius egyház megalapítója 1510 vagy újabb felfogás szerint 1520 táján született Kolozsváron. 1910 augusztusában megünnepelték születése 400. évfordulóját, az idén is sor került megemlékezésekre, bár nem kimondottan az 500. születésnaphoz kötődött a kétnapos ülésszak. Dávid Ferenc emlékét a kerek évfordulóktól függetlenül is érdemes felidézni.


Az a hatvan-hetven esztendő, amennyit élete átfog, nagy változásokat hozott a Szamos-parti város életébe. A 14. század elején szabad királyi várossá­ előléptetett helységet erős falrendszerrel vették körül, így polgárai viszonylag háborítatlanul élhettek zavaros időkben is. A céhek száma egyre szaporodott a városban, árus emberei messze földre elvitték az itteni termékeket. A mohácsi vész és Magyarország három részre szakítása után Kolozsvár szerepet kap a nagypolitikában is. S bár nem lesz a megalakuló Erdélyi Fejedelemség fővárosa (ez a szerep Gyulafehérvárt illeti meg), országos események zajlanak itt. Például 1556 októberében a főtéri templomban fogadják a rendek Izabella királynét és a gyermek János Zsigmondot, akik kilenc hónapig az óvári kolostor-épületben laknak, s 1556. november 25-én a kolozsvári országgyűlésen ismerik el fejedelemnek János Zsigmondot, s nagykorúsításáig Izabella királynéra bízzák a kormányzást.

A körülbelül 6000 fős város lakosságának fele a szász-német, fele pedig a magyar nációhoz tartozik, akiknek képviselői felváltva gyakorolják a hatalmat. A város életében nagy változást hoz a század közepe táján a reneszánsz és a reformáció. Az előbbi inkább az építkezésekben, művészetekben figyelhető meg, az utóbbi viszont szellemi téren, a hit világában hoz változásokat. Többször is elűzik a szerzeteseket, majd a város lakossága végighalad a reformáció egyre radikalizálódó irányzatain. 1557-ben itt létesül az egyik legrangosabb főiskola, mely messzi földről vonzza ide a tudósokat. Rendre Kolozsvár Erdély szellemi fővárosává, majd első városává válik.

Franz Hertel – Franciscus Davidis

Ebben a belső törvényektől kis respublikaként irányított, egyre gazdagodó városban született a középkor vége táján szász családból Dávid Ferenc. Édesapja, Hertel Dávid módos szász varga vagy tímár volt, az Óvárban lakott, ahol a lakosság szinte teljesen a szászok sorából került ki. Anyja eredete, neve ismeretlen. Két testvérét sikerült a lakosok jegyzékeiben azonosítani. Az egyik Hertel Gergely tímármester, akit a várost irányító százak tanácsába is beválasztanak, majd a városvezetés második tisztségét, a királybíróságot is elnyeri az 1570-es évek végén. A kisebbik fiú, Péter arról nevezetes, hogy feleségül vette a lelkész és nyomdász Heltai Gáspár lányát, Borbálát. Mindnyájan ragaszkodtak Hertel családnevükhöz, csak a későbbi reformátornál történt névváltoztatás, korabeli humanista szokások szerint. Idegenben a Franciscus Colosvarinus / Clausenburgensis néven jegyezte be magát a nyilvántartásokba, itthon inkább a Franciscus Davidis (Ferenc a Dávidé) latinos alakot használta, ami kétségtelenül arra utal, hogy apja közismert, köztiszteletben álló személy lehetett. E latin névváltozat magyaros változata lett a Dávid Ferenc. A szász nációhoz tartozott, a latin mellett németül és magyarul prédikált, de műveit csak latinul vagy magyarul írta. Nagyon kevés életrajzi adat maradt fent róla.

Iskolák Brassótól a reformáció forrásáig

Feltételezhetően iskoláit a kolozsvári Óvárban működő városi skólában kezdte az 1530-as években. Akkoriban az iskola felügyelője, a plébános Wolphard Adorján: Bécsben és Bolognában tanult humanista, költő, Erazmus híve, aki a reformáció eszméivel szimpatizál, a város nagypiacán reneszánsz stílusú házat emeltet. 1544-ben – mint gyulafehérvári püspöki helytartó – hal meg. Utóda a plébánosságban Heltai Gáspár, aki már a reformáció itteni elindítója. Az iskola vezetését 1545-ben veszi át Vízaknai Gergely, akiről úgy tartják, hogy protestáns szellemben kezd tanítani. Dávid Ferenc még nem járhatott protestáns iskolába Kolozsvárt, de itt már fogékonnyá vált a vallási újítások iránt. Bizonyára már nem lesz tisztázható, hogy Kolozsvárról egyszer a gyulafehérvári káptalani iskolába, vagy egyenesen Brassóba vezetett a kis Ferenc útja. Bejegyzés bizonyítja, hogy 1545 januárjától Brassóban, a szász reformátor, Honterus iskolájában diákoskodik. Honterus wittenbergi tanulmányok után 1542-től Brassó plébánosa, ő honosítja meg az új eszméket. 1544 decemberében nyitja meg az ottani átszervezett iskolát, melyben már teológiai tagozat is működik. Az új iskola híre eljuthatott Kolozsvárra, s nem kizárt, hogy a plébános tanácsára küldik oda a tehetséges fiatalt. Az sem kizárt, hogy Wolphard utódja a püspöki helytartói méltóságban, Medgyesi Székely Ferenc épp Gyulafehérvárról irányítja oda Dávid Ferencet. Brassóban jeles, külföldet járt tanítók keze alá kerül, gazdag könyvtár áll rendelkezésére. Iskolatársa Georg Hoffgreff, a későbbi kolozsvári nyomdaalapító. Valószínűleg Medgyesi Székely irányításával és támogatásával sikerül a fiatalembernek Wittenbergbe is kijutni.

Wittenberg a reformáció kiindulási helye, egyeteme az új eszmék leghatásosabb továbbítója. Tanára volt Luther Márton is, az 1540-es évek végén már Philipp Melanchton a legtekintélyesebb itteni egyéniség, őt tartják a lutheránus oktatás megszervezőjének. Tanításainak középpontjában minden dogma elvetése és az igazságkeresés állt. Dávid később „legszeretettebb tanítómester”-ének nevezi. Ő a wittenbergi diákok nyilvántartó könyvét 1548. január 20-án írja alá „Franciscus Clausenburgensis Transylvanus” néven, s 1550 végéig folytatja itt tanulmányait. Tudunk arról, hogy 1548 augusztusában Bécsben tartózkodott, s onnan írt levelet Brassóba, melynek függelékeként elküldte az augsburgi birodalmi gyűlés vallásügyi határozatának egy példányát. Feltételezik, hogy Dávid közben Odera-Frankfurt egyetemén is megfordult, de erre nincs bizonyíték. 1550-ben viszont egy elégiát küldött támogatójának, Medgyesi Székely Ferencnek Gyulafehérvárra, nem kizárt, hogy további támogatást remélt. Íme, pár sor a 124 soros, disztichonokban írt hálálkodó versből:

Plébánosból lutheránus püspök szülővárosában

Dávid Ferenc 1550 végén tér vissza szülőföldjére, bizonyára „megfertőzve” a reformáció eszméitől. 1551. januárjában már Beszterce városa alkalmazza iskolamesterként, február 7-én a városi tanács meg is jutalmazza egy iskoladráma bemutatásáért. 1552-ben a Besztercéről 15 km-re lévő Péterfalva (később Petres /Petriş) plébánosa, az év végén pedig meghívják a betegeskedő Vízaknai Gergely helyére kolozsvári iskolamesternek. Ez az iskola akkor már protestáns jellegű lehetett, s itteni elhelyezkedésével Dávid kikerülhetett a katolikus egyház keretéből.

Azokban az időkben még nem létezett áttérés; a reformáció csírái is a római egyház keretén belül terjedtek eleinte, de volt egy pont, ahol már az új eszmék vallója nem tekintette magát katolikusnak. Dávid is Kolozsvárt élhette meg ezt a pillanatot. Eleinte még mérsékelt nézeteket vallott: 1555 elején azzal tűnt ki, hogy a széki zsinaton elítélte az Erdélyben tartózkodó itáliai Francesco Stancaro tanítását, mely Jézust emberi természetűnek nyilvánította, aki nem lehet közbenjáró az imáknál.

A tehetséges fiatalért két jelentős város egyháza is verseng. 1555-ben Szebenbe és Kolozsvárra hívják plébánosnak. Ő szülővárosa mellett dönt, ahol október 6-án választják meg, s 9-én prédikál először a piaci templomban.

A következő év elején Kolozsvárt a polgárság elűzi a szerzeteseket, a templomok katolikus jellegű berendezéseit lebontatja, az itt tartott országgyűlés feloszlatja a szerzetesrendeket, vagyonukat szekularizálja.

Az 1557 februárjában Tordán tartott országgyűlés már elismeri a lutheránus egyházat, s rövidesen ennek püspökévé Dávid Ferencet választják. Neve egyre ismertebb lesz. 1557-ben Kassa városa is meghívja plébánosnak, március 1-jén írt válaszlevelében haladékot kér a döntésre.

1557 folyamán az új püspök két zsinatot is összehív, ezeken még elítélik a svájci irányzat túlzottnak vélt reformjait, melyeket Kálmáncsehi Sánta Márton és Melius Juhász Péter hirdet.

Ez az óvatos haladás a reformáció útján 1557 decemberében Stancarót távozásra készteti Erdélyből. Ekkoriban a lutheránus irányzat egyik vezető képviselője Dávid, így üdvözölheti őt a kor legjelesebb szász költője, Christian Schesaeus: „S mert te bősz török útját nem tudod érccel elállni, / Azt teszed ésszel, amit enged a szép hivatás. / Igazi érvekkel hallgattatod el az eretnek / Száját, hogy lelket ments, ha a test elesik.” (Tóth István fordítása)

Udvari pap, kálvinista püspök, szentháromság-tagadó

1557–1558 tájára teszik Dávid Ferenc első családalapítását. Felesége neve ismeretlen, a házasságból születő négy gyermekről maradt fenn híradás. Egy meg nem nevezhető lánya Sommer János költő felesége lett, az 1574-es pestis ragadta el. Kata nevű lányát Trauzner Lukács városi jegyző vette nőül. Dávid nevű fia (1560–1582) korán meghalt, talán ő működött közre az apja védelmére 1581-ben kiadott „Defensio” összeállításában. A legismertebb János / Hannes nevű fia lett. 1565 körül született, Bázelben, Heidelbergben és Padovában tanult, orvosi doktorátust szerzett, de botanikusként is jelentős. 1595 táján hazatért Kolozsvárra, ahol 1601-től városi orvos lett, a százas tanács tagjának is megválasztották, gazdag könyvtárat gyűjtött. 1558-tól eredeztethető Dávid Ferencnek a helvét (református) tanokhoz való vonzódása, de ezeket csak mérsékelten hirdeti, hogy a magyar protestánsokat tudja összetartani. 1559-ben már teljesen az új tanok híve lesz, kisebbségbe kerül a magyar protestánsok közt, úgyhogy lemond a püspöki címről.

1564 hoz fordulatot Dávid Ferenc életében. Talán még az előző év végén a fejedelmi udvarba érkezik a vallási üldözés elől menekülő Giorgio Blandrata (Biandrata) orvos, akit a fejedelem udvari orvosul, s egyben tanácsosul alkalmaz. Ő az olasz reneszánsz eszmerendszert követve eljut a szentháromság-tagadásig. A hasonló gondolkodású spanyol orvos, Szervét Mihály (Miguel Serveto) tanait is ő közvetíti az erdélyiek felé. Nagy szerepe van abban, hogy a fejedelem 1564-ben protestánssá lesz, majd Dávid Ferencet kinevezi udvari papjául. Még az évben a nagyenyedi zsinaton a helvét hitvallásúak, vagyis a reformátusok püspökévé is megválasztják. Ezzel az erdélyi magyar protestánsok két felekezetre szakadnak: lutheri, illetve kálvini irányt követőkre. Dávid Ferenc most a kálvinisták élére áll, de idegen tőle a Kálvinra jellemző türelmetlenség, nézetei erőszakos terjesztése, a másként gondolkodók eltiprása. Ezután szolgálata két városhoz köti: a gyulafehérvári udvarhoz és szülővárosához.

A Blandrata-féle nézetek megfogannak az udvari prédikátor lelkében is, kételkedni kezd a szentháromság-tanban. Egyre világosabbá válik előtte, hogy a gondolkodó ember kötelessége a vallás állandó megújítása a Biblia alapján. 1566 januárjától kezd Kolozsváron a szentháromság ellen prédikálni, s ezzel hittani viták sorát indítja el. A városi polgárok ugyanúgy vitatkoznak a vallási tételekről, mint a képzett prédikátorok. A kálvini nézeteket védelmező Melius Juhász Péter debreceni püspök lesz Dávid legkitartóbb ellenfele. Az 1566. áprilisi gyulafehérvári hitvitán tárgyalnak először nyilvánosan a szentháromságról. Kolozsvár egyre inkább a háromság-tagadók központjává, menedékhelyévé válik. 1567-ben a fejedelem is kezd hajlani e tanra. Ekkor Raphael Hoffhalter vezetésével nyomdát állíttat fel székvárosában, s a továbbiakban itt jelenhetnek meg az antitrinitárius művek, Dávid olyan alapvető kiadványai, mint a Rövid magyarázat… (1567), Rövid útmutatás… (1567), A Szentírásnak fundamentomából vött magyarázat… (1567). Ezekben fejti ki alaptételeit. Kolozsvári paptársa, Heltai Gáspár eleinte nem fogadja el Dávid nézeteit, úgyhogy 1568 januárjában lemond lelkészi állásáról.

 


Ez a levél, melyet most tartsz a kezedben, az Elba
Tájairól jön, ahol hó fedi a hegyeket.
És üdvözlete azt kíván – aminél a világon
Nincsen semmi se jobb: ritka egészséget. […]
Rajta, hazánk dísze, előre, te hírneves elme,
Röppentsd fel nevedet csillagos otthonokig!
S híveidet, kiket isteni gondviselés neked osztott,
Rajta, segítsd őket boldog férfiúként!
Kérlek azért, hogy légy a segítségemre tovább is,
Tarts tieid közt, és a seregükbe sorolj.
Nem lehetek jótetteidért méltó köszönettel,
Így az egész szívem hálás lesz neked.

(Tóth István fordítása)

FOLYTATJUK


 






További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap