label_szabadsag
1 USD 3.89  1 EUR 4.58  100 HUF 1.51
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Velemeny

« Vissza a főoldalra


Pusztuló homlokzataink

Létrehozva: 2010. augusztus 18. 02:42

GAAL GYÖRGY

Hol az idő, hol az emberi kéz pusztítja a díszes vakolatot a homlokzatokró
Hol az idő, hol az emberi kéz pusztítja a díszes vakolatot a homlokzatokró


Szomorúan üt vissza az az évek óta tartó kampány, amelyet az egymást követő kormányok folytatnak a hőszigetelés érdekében. Sikerült meggyőzni a lakosság többségét, hogy a házakat érdemes leszigetelni, utána jóval kevesebbet kell fűtésre költeni. Elsősorban a régebbi tömbházakra érvényes ez, mert amikor azokat építették, alig gondoltak a fűtéssel járó költségekre, a minőség keveset számított, csak a mennyiség volt a fontos. Aztán kiderült, hogy a múlt század elején épült kisebb házakat is le lehet szigeteltetni, ott is jócskán javulnak a hőgazdálkodás mutatói. Ha ehhez még a hő- és hangszigetelő (termopán) ajtókat-ablakokat is hozzászámítjuk, egészen jelenetős lehet a fűtési költség-megtakarítás. Csakhogy felmerül a kérdés, a régi házak mennyire viselik el ezeket a változtatásokat. A törvény szerint csak engedéllyel végezhetők e munkálatok, de ki tud annyi házat ellenőrizni! Néhány óra alatt elvégzik pár ablak cseréjét, azután legfeljebb megbüntethető a tulajdonos, de a régi ablak úgy sem kerül vissza. Régi kolozsvári házak százainak homlokzatát tették tönkre ilyen cserékkel. Igaz, utóbb fejlődött a technika: rájöttek, hogy a hőszigetelő ablak is lehet olyan, mint a régi fakeretes volt, de addigra már a cserék jelentős részét végrehajtották.

Most újabb veszély fenyegeti múlt századfordulós házainkat: a hőszigetelés. Hol itt, hol ott verik le a díszes vakolatot a homlokzatokról, majd beborítják a falat polisztirolhab lemezekkel, s aztán az egészet simára lekenik. Ezzel a ház elveszti stílusjegyeit, tucatépületté válik. Lehetne, persze belülre is tenni a szigetelést, de akkor csökkenne a lakfelület, s mennyi kellemetlenséget kellene elviselni.

Abban a belvárosi kisutcában, ahol lakom, az utóbbi három évben legalább öt házról verték le a vakolatot, hogy elvégezzék a külső hőszigetelést, s csak egyetlen egy esetben próbálták visszaállítani a villaszerű ház homlokzatát. Talán még szerencsésebb az az eset, amikor egyenesen a régi vakolatra rögzítették a szigetelést, ott talán egyszer még helyreállítható a régi homlokzat. Az utcánkat éppen száz évvel ezelőtt, 1910-ben nyitották meg, úgyhogy a benne lévő házak nem műemlékek, de igenis korjellemző villák és családi hajlékok.

A napokban utcánktól néhány lépésre egy egészen megdöbbentő hőszigetelésre figyeltem fel. A város egyik patinás ingatlanja veszti el rendre minden patináját. Az egykori Radák-házat, a ma többnyire Stanca-kórházként ismert épületet teszik tönkre.

A Magyar (Bd. 21 Decembrie 1989) és Pap (Párizs) utca sarkán álló hosszú homlokzatú ingatlan – sajnos – nem szerepel a műemlékek jegyzékén. Az 1830-as évek táján építtette az akkor divatos klasszicista stílusban a báró Radák család városi rezidenciának. Tágas kertje a Malomárokig ért. A Radákok beírták nevüket a református egyház történetébe. Támogatták a közeli kétágú templom építését, az úrasztala éppen Radák István adománya. Felesége, gróf Rhédey Klára még leányként segédkezett a templom alapkőletételénél. A hölgy később árva lányok támogatásával tette nevét ismertté. A telekkönyv felállításakor az „1868-ban elhalt báró Radák Istvánné szül. gróf Rhédey Klára hagyatéka”-ként iktatták a telket. Tőle leánya, báró Radák Kata és ennek férje, Antos János örökli az ingatlant. A telken egy 11 lakóhelyiséges U-alakú főépületen kívül volt még egy 3 és egy 5 helyiséges ház is. Antosék Klára lánya, gróf Bethlen Gergelyné 1877-ben lesz a tulajdonos, ennek Éva nevű lánya, mint gróf Lachodovszky Ferencné íratja át 1905-ben az ingatlant.

A családon belüli örökösödésen túl az épület hasznosítása is érdekes. Ugyanis Antosék már nem laktak itt, s 1871-től bérbe adták szép ingatlanukat. Az előző évben megnyitott Állami Tanítónőképző Intézet költözött belé, s új, Eötvös-utcai épületének (ma a Nicolae Bălcescu Líceumé) 1894-es elkészültéig itt működött. Antosék, majd Bethlenék bővítették az épületet, hogy megfeleljen az iskolának, az udvar felöli nyílt folyosókat beüvegeztették. Az iskola diáklétszáma közben 50-ről 140-re emelkedett, 7–8 tanár oktatta őket. A lányok kétharmada bentlakó volt. Így az épületben tantermek és hálótermek voltak. Miután a tanítónőképző kiköltözött, az Állami Tanítóképző bérelte ki az ingatlant bentlakása számára Lázár utcai épületének felhúzásáig. Ekkoriban 7 hálószoba, 3 dolgozószoba, 2 betegszoba, 1 olvasó, 1 ebédlő és 1 konyha volt benne, valamint igazgatói és segédtanári lakás. Igazgatóként itt lakott Orbók Mór (1853–1930) matematikatanár, neves pedagógiai író.

1911-ben a család eladja az ingatlant az Erdélyi Tanító Egyesületek Szövetségének, amely itt rendezi be a Tanítók Leányotthonát. Ez a Hunyadi téren emelt Tanítók Házának női megfelelője volt. A tanítók családjából Kolozsvárt továbbtanuló leánygyermekek elszállásolására szolgált. Vezetője Pallós Albert leányiskolai igazgató volt. Új kétemeletes épületük a Rákóczi út elején, rögtön a Szamos-híd után 1916-ra készül el (1941-ben Teleki Blanka Leányotthon a neve, s 54 diáklány lakhat benne). Így a Szövetség 1917 májusában eladja a Magyar utcai ingatlant az Erdélyi Református Egyházkerületnek „felállítandó Felsőbb Leánynevelő Intézete” részére. Közben a katonaság foglalja le az épületet, majd a hatalomváltás után már a román katonaság kivonulásakor, 1919-ben Dominic Stanca jónevű nőgyógyász nyit itt rendelőintézetet. Az egyház pont ebben az évben indítja be leányiskoláját, s képtelen elérni, hogy a nőgyógyászat kiköltözzék, s használatba vehesse az épületet. Mi több, a román tanítók alapítanak egy külön egyesületet: Asociaţia Învăţătorilor Români din Ardeal, Banat şi Părţile Ungureşti (Az erdélyi, bánáti és magyar részek román tanítóinak szövetsége). Ez jogutódként 1925-re elpereli az egyháztól az épületet. A fellebbezések és a jogvita 1933-ig elhúzódnak. Végül az egyháztól szerény összegért az állam veszi meg az ingatlant, s az Egészségügyi Minisztériumnak utalja ki. Úgyhogy a Stanca-kórház tovább működhet benne és a hozzá csatolt keletre szomszédos épületben. 1942-ben a reformátusok ugyan visszaperelik az ingatlant, de az női kórházként működik tovább, s 1945-ben a román állam újra tulajdonába veszi. Itt azóta is a II-es számú Nőgyógyászati Klinika fejti ki gyógyító és oktató tevékenységét, a 90-es években felveszi alapítója, Dominic Stanca dr. (1892–1979) nevét. A tágas kert Malomárok felöli részét még 1959-ben leválasztják utcanyitásra (Szeptember 13. utca) és tömbházak építésére.

A hatalmas kiterjedésű földszintes épület már rég nem hasonlít egy kertvárosi főúri lakóházra. De azért még napjainkig megőrizte stílusának néhány jegyét: így fúgázott vakolatú falait, ablakai könyöklő párkányát, felettük pedig a faltükröket. Most ezek napról napra tűnnek el. A mesterek polisztirolból kiszabják a faltükörnek megfelelő darabot, s eltüntetik a fölösleges díszítést. Aztán még egy felső réteggel is vastagítják a ház falát. A Magyar utca felőli homlokzat már teljesen elszürkült, a napokban térnek át a Pap utcai oldalra. Mindezt nem egy tudatlan kis ember teszi, akinek esetleg fogalma sincs az épületek stílusáról, hanem egy állami intézmény, amelynek vezetésében magas képzettségű orvosok is részt vesznek.






További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap