label_szabadsag
1 USD 4.06  1 EUR 4.55  100 HUF 1.48
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Totyogo

« Vissza a főoldalra


Karácsonyvárás családi körben

Létrehozva: 2007. december 22. 07:22

BÓDI TÜNDE

Néhány nap múlva érkezik a várva várt karácsony. A szeretet ünnepe, ahogyan nevezzük, az év legkedvesebb ünnepe családom számára. De ugyanolyan fontosnak tartjuk az ezt megelőző néhány hetet is, amikor úgymond készülünk a karácsonyra. Időben elkészítjük az adventi koszorút és az adventi naptárt, ez nálunk hagyománnyá vált az elmúlt három évben, amióta megszületett a lányunk, Dóra. Most hogy Zalán fiunk is köztünk van, még izgatottabban várjuk, vajon hogyan fog reagálni a két gyerek karácsony estéjén.


Dóra és Zalán, a két kis angyalváró

 

 

Dóra minden reggel azzal kel fel, hogy, „mutasd meg, anya, az ujjaidon, mennyit kell még aludni, amíg jön az angyalka?” Nagyon várja, mint minden vele egykorú kisgyerek. A levelet, amit az angyalnak írt, már rég elküldte, olyan rég, hogy talán már el is felejtette, mit is kért tőle. De amikor lerajzolta, hogy milyen ajándékokra vágyik, nagyon meglepődtem azon, hogy a kisöccsének is kért ajándékot. Tudja, hogy Zalán túl kicsi, még nem tud rajzolni, így hát helyette is kért ajándékot. Meglepő egy hároméves gyerek részéről.

Néha rákérdezek, hogy szereti-e a testvérét. Ilyenkor legtöbbször azt szokta mondani: „Nem, anya, nem szeretem, hanem imádom.” Ami azt illeti, Zalán is reszket örömében, amikor meglátja nővérkéjét, vagy meghallja a hangját. Szó sincs náluk testvérféltékenységről…egyelőre.

Az adventi naptár lényegének megértésével azonban gondunk volt az elején. Az, hogy minden nap csak egy ablakot nyitunk ki, érthetetlennek tűnt, néhány nap elteltével azonban beletörődött ebbe is. Hűségesen és türelmesen áll minden reggel a naptár előtt, és várja, hogy apa kinyisson még egy ablakot.

A sok ajándék között levelében szerepelt egy ruhácska kérése is. Nem hiába kislány. Vásárlásunk során egy nagy bevásárlóközpontban meglátott egy aranyos kis ruhát, és könyörgött, hogy vegyük meg neki. A sógornőm azt mondta, írja meg az angyalnak, hátha ő elhozza, mire Dóra: „Nem kell annyit írni, ezt meg kell venni”.

Ezek szerint mi lehet az ő kis buksijában? Hogyan fogja fel azt, hogy majd jön az angyal, és hoz neki ajándékokat, fenyőfát. Zalán túl kicsi mindehhez, neki is biztosan tetszeni fog a fenyő a sok kis égővel, a zörgők, amiket meg lehet kóstolni, a zajos gyerekjátékok…de mi lehet Dóra fejében?

Sokszor rákérdez, hol jön be az angyal, aztán válaszol is magának, hogy az ablakon. Hiszen olyan kis hiszékenyek még ebben a korban.

Karácsonykor nálunk az a szokás, hogy összegyűl a nagycsalád: nagyszülők, nagybácsik, unokatestvérek. Hagyományőrzők vagyunk, amennyire lehet ebben a modern világban. Együtt vacsorázunk, meghitt, gyertyafényes hangulatban, aztán szokás szerint, nagytata felolvassa Jézus születésének történetét. Persze az örökzöld karácsonyi énekek se maradnak el, mindenki együtt énekel. Ezért szeretjük a karácsonyt: minden bánatot, haragot elfelejtünk és átadjuk magunkat a szent ünnep meghitt hangulatának. Mert semmi se szebb annál, mint amikor mindenkinek mosoly ül az arcán, mindenki boldog, nyugodt.

Kívánok mindenkinek örömteli, békés szent karácsonyt a családi otthon melegében.






További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap