label_szabadsag
1 USD 4.06  1 EUR 4.55  100 HUF 1.48
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Kultura

« Vissza a főoldalra


Utazás Labyrinthiában

VI. Fővárosi séta
Létrehozva: 2009. október 17. 02:27

LACZKÓ VASS RÓBERT

Halászbárkák a régi kikötőben
Halászbárkák a régi kikötőben
Úgy hírlik, a tenger felől közelítve, Kréta fővárosának lassan kirajzolódó körvonalai valósággal elbűvölik a hajók utasait. Különösen azokat, akik a reggeli órákban érkeznek a szigetre. Tanúsíthatom: alapja van a szóbeszédnek. Én ugyan először távolodni, szertefoszlani láttam ezt a páratlan kora-reggeli panorámát, amikor kihajóztunk Santorini felé, az élmény azonban így is lenyűgöző! Fokozatosan szelídülnek egymáshoz a történelmi kontrasztok, mintha nem is térben, inkább időben távolodnánk Herakliontól. Az épségben maradt velencei kikötő körül sorakozó lakótömbök összevisszasága szép lassan harmonizálni kezd a folyton épülő nagyvárosi környezettel, és ahogy a háttérben egyre mitikusabbra magasodik az Ida-hegység, tablóvá mosódik a táj és a város eklektikája.


Gyalogosan azonban más a helyzet: Heraklion az első félórában lehangoló, már-már kiábrándítóan balkáni hangulatot áraszt. Összevissza nyüzsgő, jócskán kopott és kellemetlen város benyomását kelti, rendezetlen utcákkal és zűrös forgalommal. Ha volt egyáltalán a gyanútlan és ennek megfelelően tájékozatlan turistában aznap egy kis lelkesedés, itt hamar elpárolog.

Mégis mindenki rászán egy napot a fővárosi barangolásra, hiszen a másfél ezer éves történelmét megszenvedő Herakliont egy-két egyedi látványossággal mégiscsak azonosítani kell a későbbiekben. A modernizációs arculatvesztés ellenére gyakorlatilag utcáról utcára tárulkozik fel az óváros hányatott, szomorú múltja. Palotái megrongálódtak az 1926-os földrengés idején, a folyamatos háborúskodás, különösen a második világháború pusztításai pedig nem kímélték a régészeti emlékeket sem. A megszálló németek a háború során először találkoztak a polgári lakosság általános fegyveres ellenállásával, ezért aztán elfogott civileket használtak emberi pajzsnak, a város ellen pedig az utcai harcok után megsemmisítő bombatámadást intéztek. Antony Beevor angol történész megállapítása szerint a krétai csata, amelyben a német csapatok a világtörténelem addigi legnagyobb ejtőernyős támadását hajtották végre, „maga volt a földi pokol”. És ezt Heraklion a rohamos fejlődés ellenére sem heverte ki.

Az óváros bebarangolását érdemes a régi, XVI. századi Velencei Kikötőnél kezdeni. Közel van a buszpályaudvarhoz, ráadásul izgalmas nevezetessége Heraklionnak. Egy-két rozsdás horgonyt és néhány kimustrált ágyúcsövet, ágyúgolyót leszámítva kong ugyan az ürességtől a kikötő védelmét ellátó „vár”, a Kastell Koules, nyugati és északi homlokzatán azonban még megvan a szép szárnyas Márk-oroszlán, a falak tetejéről pedig páratlan kilátás nyílik a régi meg az újabb kikötőre. Leginkább innen látszik jól az Arzenál is, ahol a velencei gályák egykor lehorgonyoztak, és a Kis Móló, még a XIII. századból.

Munkanap a bazilikánál – A SZERZŐ FELVÉTELEI
Az Odosz Ikoszipende Avgusztu, Heraklion, egykor Candia forgalmas főutcája (Ruga Maistra) könnyű sétányira van innen. Ezen a kikötő felől enyhén emelkedő „sugárúton” sorakoztak a nagyobb kereskedőházak, városi középületek és az előkelő polgárok, nemesek palotái. Bankok, szállodák és tavernák, elegáns üzlethelyiségek, utazási irodák és szuvenír-boltok vették át a helyüket mindkét oldalon. A szertartásos körmenetek és ünnepi felvonulások útján most alkalmi céltalanságban kóvályog, és költi pénzét a turistanépség. És fogalmuk sincs ama véres 1898. augusztus 25-ről, amelynek emléket állít nevében az utca.

Történt ugyanis, hogy a sziget autonómiája körüli nagyhatalmi huzavonávban az angol expedíciós hadsereg ott állomásozó csapataira tüzet nyitottak a főhatóságot gyakorló törökök, az esemény pedig értelmetlen mészárlásba, gyújtogatásba torkollott. Ez volt az egyik utolsó epizódja Kréta két és fél évszázados törökellenes viadalának: a török csapatok november közepére véglegesen elhagyták a szigetet, és nagyhatalmi protektorátusként élvezhette tizenöt esztendős államiságát a Krítiki Politeia.

Váratlanul bukkanunk az Odosz Ikoszipende Avgusztu közepe táján az Agiosz Titosz bazilikára, Heraklion legrégibb templomára. Nevében és jelentőségében a székesegyház Kréta kora-keresztény hagyományait jeleníti meg. Titusz ugyanis Kréta szigetének főpásztora volt, akit mentora, Pál apostol hagyott a szigeten, hogy befejezze az időszámításunk 59. esztendejében általa kezdett missziós munkát. Ez elsősorban az egyház megszervezéséből és a tévtanítók elhallgattatásából álló feladat volt. A művelt Pál apostol Tituszhoz írt levelében a hat évszázaddal korábban alkotó Epimedinész költőt idézi, amikor a misszió különleges nehézségein elmélkedik: „Azt mondta valaki közülök, az ő saját prófétájok: a krétaiak mindig hazugok, gonosz vadak, rest hasak. E bizonyság igaz: annakokáért fedd őket kímélés nélkül, hogy a hitben épek legyenek...” (Tit. 1:12-13, Károli Gáspár fordítása)

Titusz püspök erőfeszítéseit azonban lenullázták a szaracénok, ezzel együtt elpusztult a gortüszi székesegyház is. Niképhorosz Phokasz bizánci császár építtette fel aztán a hagyomány szerint az Agiosz Titosz bazilikát, ami volt a történelem folyamán katolikus templom a velencei korszakban, és Vezír-dzsámi szép, kecses minarettel a török uralom idején.

A minaretnek ma már nyoma sincsen: elbontották 1926-ban, amikor az ortodoxia végül birtokba vette hajdani kegyhelyét. Ne kérdezze senki, Titusz koponyáját hogyan sikerült a századok viszontagságain átmenekíteni. Most egy, a muszlim időkből származó falifülke, mihráb oltalmában őrzik, üveg mögött. A koponya persze nem látszik, a díszes ereklyetartót azonban bárki megtekintheti.

 

FOLYTATJUK






További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap