Gyakorló anyukák jól tudják, hogy kisgyermekük irodalmi nevelése már igen zsenge korban elkezdődik.
Az egészen kicsi baba is szereti, ha versikéket, mondókákat skandálnak neki, ezekre ringatják, rázogatják, altatják. Nagyobbacska korban pedig már külön fejtörést is okozhat, hogy mit mondogassunk kicsinyünknek, hiszen akár későbbi irodalmi ízlését is meghatározhatja, hogy mit hall otthon a szüleitől. Kolozsváron szerencsére arra is adódik alkalom, hogy zenepedagógusoktól vagy akár egymástól is tanuljanak a kismamák ilyen téren, hiszen a Kismamaklub összejöveteleinek egyik fontos vetülete a dalok, versek tanulása. Könyvek sokasága is rendelkezésre áll, ha valaki kevésnek találja az elérhető forrásokat. Ezek közül emelném ki Benedek Elek gyermekverseinek nemrég megjelent gyűjteményét*, amely igazi kuriózumnak számít a maga nemében. A nagy meseköltő Elek apó ezúttal ugyanis lírában nyilvánul meg, ami persze nem jelenti azt, hogy versei ne lennének eléggé játékosak, mozgalmasak, vidámak: egyszóval gyermekfülnek valók. Külön érdeme a kötetnek (és a verseket egybegyűjtő Bardócz Orsolyának), hogy szinte a teljes gyermekkort végigkísérik a kiválogatott költemények. Az Apró versek címszó alatt csokorba kötöttek inkább mondóka-jellegűek, amelyeket egészen pici kortól alkalmazhatunk, majd a gyermek értelmének fejlődésével jó szolgálatot tehetnek az állatokról szóló versek. Ha elemista lurkónk épp szavalóversenyre készül, akkor válogathatunk ilyen alkalmakra ajánlott szövegek között, a Kisbaconi versek gyűjteménye pedig a rajongásig szeretett szülőfalu képét rajzolja meg a versszerető gyermekek számára. A kötet maga nem csak tartalmában, hanem külsejében is értékelendő, hiszen a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceum diákjainak szemet gyönyörködtető munkái illusztrálják. Kétségtelenül ott van tehát a helye minden kisgyermekes család könyvespolcán.
