label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Riport

« Vissza a főoldalra


Idén lett volna 120 éves a nagyenyedi Iparos Önképzőkör

Emberek, otthonok, sírok – virágzó kulturális élet 1888-tól a második világháborúig
Létrehozva: 2008. május 28. 05:16

DVORÁCSEK ÁGOSTON

 Józsa Miklós – egy meghatározó társadalmi önszerveződésről, a kezdetektől a sírig
Józsa Miklós – egy meghatározó társadalmi önszerveződésről, a kezdetektől a sírig
Az Áprily-estek keretében múlt héten Józsa Miklós nyugalmazott magyartanár tartott érdekfeszítő előadást Lapok a nagyenyedi Iparos Önképzőkör történetéből címmel. Komoly kutatómunka eredményeként számolt be annak a szervezetnek a több évtizedes munkájáról, amely komoly szerepet töltött be Nagyenyed magyarságának kulturális életében. A 120 évvel ezelőtt alakult és majdnem hat évtizedig működő kezdeményezés hatása ma is érződik, tagjai anyagi hozzájárulásának köszönhetjük többek közt azt az előadótermet, amely nélkül aligha lennének színi előadások, koncertek és más ilyen jellegű rendezvények Nagyenyeden.


Az iparos önképzőkör megalapításának gondolata Gergelyi István veszprémi születésű, 24 éves szabósegédtől származott. A Közérdek című lap 1888. július 15-i számában felhívást intézett Nagyenyed város iparosaihoz, amelyben ezt írta: „Fel tehát ifjú társaim, egyesüljünk, gyűljünk össze mennél többen e zászló alá, melyen e jelszó díszlik: Egyetértés, Testvériség, Haladás, ne maradjon közülünk el senki, ha mind ott leszünk, a zászló diadalmaskodni fog.” Kezdeményezésére mintegy ötven iparos ifjú létesítette a kört, amelynek alapszabályt alkotó és választó közgyűlését 1888. augusztus 10-én tartották meg. A kör mecénása Fánta József fűszerkereskedő volt, aki megkedvelte a társaságot, csodálattal szemlélte tevékenységét. 1893-ban végrendeletében a körre hagyta főtéri házát: „A Nagyenyedi Iparos Önképző és Betegsegély Egyletnek hagyományozom Nagyenyeden a Főtéren lévő belső házas telkemet a házban levő arcképemmel együtt oly célból, hogy az írt egylet gyűlhelyét képezze; ezen alapítvány Fánta József nevet viselend és örök időkre szól.” Ezen kívül 6 000 forintot is a körnek adományozott.

Az önképzőkör zászlóját, ereklyéit fél évszázadon át őrizték nagyenyedi magyar otthonokban
A köri tevékenység rendkívül változatos volt, dalárdát hoztak létre, amatőr színjátszó társulat működött, téli felolvasó esteket szerveztek a Bethlen Kollégium tanárai segítségével, munkásgimnáziumi előadásokon népszerűsítették a legújabb tudományos és műszaki újdonságokat, sporttevékenységeket támogattak, kölcsönkönyvtárat, tekepályát és biliárdtermet rendeztek be.

1913. szeptember 13-án nagy pompával ünnepelte meg Nagyenyed az Iparos Önképzőkör 25 éves jubileumát. Az ünnep alkalmából meghívták a város minden intézményének képviselőit, hogy „emelje a jubileumnak nemcsak külső fényét, de kulturális erejével mintegy buzdítójává és támogatójává váljék egy kisebb körnek szép törekvéseiben... Kívánjuk, hogy az Iparos Önképzőkörben Enyed egész iparossága egyesüljön a léleknemesítő és ismeretszerzés szép munkájában.” Az ünnepség fénypontja a zászlóavatás volt. A zászló világos-lila alapú, nemzeti szegélyű anyagból készült, egyik oldalán „A Nagyenyedi Iparos Önképzőkör negyedszázados fennállásának emlékére 1888–1913.” felirattal, a másikon ezzel a jeligével: „Munkásság, haladás”, alatta lant és a Himnusz kezdő hangjegyei. A magyar motívumokban gazdag hímzés tervét Novotny Rezső építőmester készítette. Rúdja különösen szép: „A zászlórúd színes faberakásos, magyaros díszítése a magyar díszítőművészet valósággal remeke.” – írta a korabeli sajtó.

A háború évei a kört sem kímélték, az első összeomlást azonban az 1918. december elsejei fordulat okozta, a kör tevékenysége két évig szünetelt. Kós Károly kiáltó szava „...talpra kell állnunk mégis... újra kell kezdenünk az izzadságos, nehéz munkát...” Enyeden is követőkre talált, 1921. szeptember 18-án újraalakult az önképzőkör, október elsején már 212 tagja volt. Újraszervezték a színjátszó csoportot és az énekkart. A Bethlen Kollégium 300 éves jubileumán fellépett a kör férfikara is. Beindulnak az ismertterjesztő előadások is, amelyekre nemcsak tanárokat, hanem lelkészeket, pénzügyi szakembereket, orvosokat és iparművészeket is felkértek.

1918 után gondok voltak a székházzal, amit nem tudtak megtartani, de az ügyet sikerült házcserével megoldani. 1927 májusában átköltöztek az új székházba (amelyben most a Liviu Rebreanu Kultúrközpont működik). A következő évben a célnak megfelelően átépítették, akkor bővítették ki a ma is létező 200 m hosszú, 10,5 m széles, 360 személyt befogadó előadóteremmel. Sulyok Ferenc jegyző írta akkor: „Ez a lelkes összetartás és áldozatkészség indítja meg az építkezést, hogy az állandó színpaddal ellátott nagy terem: mindnyájunk kultúrháza megvalósuljon. Jól eső véletlene a sorsnak, hogy éppen a 40 éves évfordulóval esett össze kultúrházunk fölavatása. Mintha a Gondviselés különös kegyelme áradt volna ez által reánk és egyben figyelmeztetőül, hogy legyünk törekvők és összetartók szenvedésben, béketűrésben, megértésben és örömben.” A 40. évfordulón, 1928. szeptember 23-án került sor a kultúrház felszentelésére.

Nagy lendülettel folytatódik a kulturális és ismeretterjesztő tevékenység. A taglétszám: 428 rendes tag, 103 pártoló tag és 393 női tag. A férfikar 52, a vegyes kar 47 taggal működött, a könyvtárban 1022 kötetet, a hangjegytárban 138 kottát és dalfüzetet őriztek. A kör műkedvelői más erdélyi városokban is sikeresen szerepeltek.

Az önképzőkör fennállásának 25. évfordulóján zászlót avattak
Pezsgő tevékenységet könyvelhettek el az önképzőkör fennállásának 50. évfordulóján, amelyet 1938. szeptember 25-én ünnepeltek meg. Akkor még senki sem sejthette, hogy az volt az utolsó jubileumi ünnepség. Egy feljegyzésből tudhatjuk meg, hogy: „1940. december 10-i kezdettel az Önképzőkör életében minden élet megállott...” Régi enyediek azonban azt vallják, hogy a 40-es években is működött az 1949-es államosításig, amikor nemcsak minden civil szervezet megszűnt, hanem a kisiparosokat is felszámolták és szövetkezetekbe kényszerítették. A székház akkor kultúrotthonná alakult, és ma is az.

A volt önképzőkörösök azonban folytatták tevékenységüket, Csóka Jenő fodrászmester vezetésével számos műkedvelő színjátszó lépett fel, ahol lehetett, Bajusz Pál és Fodor László zenetanárok pedig a kórusmozgalmat igyekeztek életben tartani. Az utolsó iparos önképzőköri tag, aki megpróbálta maga köré tömöríteni az önképzésre vágyó enyedi magyarokat, Tellár László kertész volt. Ő és felesége, Tomai Rózsika néni mentették meg a pusztulástól a kör levéltárának egy részét és az évek során felhalmozott jutalomdíjak egy töredékét. Lányuk, Tellár Ágnes határozta el, hogy jobb megőrzés végett átadja a dokumentumokat és fém ereklyéket a Fehér megyei RMDSZ égisze alatt a dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban működő nagyenyedi dr. Szász Pál Egyesületnek, amely méltó folytatója az egykori Iparos Önképzőkör ténykedésének. Az átadásra Józsa Miklós nyugalmazott kollégiumi tanár közvetítésével került sor 2008. március elején, pár nappal Tellár Ágnes hirtelen bekövetkezett halála előtt. A fémtárgyakat Fodor László nyugalmazott tanár restaurálta szakszerűen. A kör zászlaját Tellár László, leánya, Ágnes és Tomai László nyugalmazott lelkipásztor őrizték meg fél évszázadon keresztül. Ezt az ereklyét már korábban átadták a Nagyenyedi Református Egyházközségnek. Pópa Tibor lelkipásztor restauráltatta és őrzi kegyelettel irodájában.

Az előadást vetítés követte, az összeállítás címe nagyon szuggesztív: Emberek, otthonok, sírok. Előbb patinás fényképsorozaton követhettük nyomon a majdnem százéves eseményeket, majd megismerhettük azokat az épületeket, ahol a kör markánsabb személyiségei laktak, illetve azokat, ahol a rendezvények zajlottak, végül a református és katolikus temetőben található sírokat mutatták be, ahol a kör tagjainak egy része nyugszik.

A zászlót is elhozták erre az alkalomra, megcsodálhattuk annak különleges motívumait, külön említést érdemel a berakásos zászlórúd és a számos zászlószeg. Kiállították az önképzőkör megmaradt ereklyéit, amelyeket ezentúl a közösségi házban fognak őrizni – ezek hidat képezhetnek Nagyenyed művelődésének múltja és jelene között.

Köszönet Józsa Miklósnak nagyon érdekes és értékes előadásáért, köszönet azoknak, akik megőrizték a kör anyagi emlékeit!






További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap