1867, a kiegyezés után, az egész ország lendületes fejlődésének sodrában, Kolozsvár is jelentős változáson ment át. Gyárakat, köz- és egyházi épületeket emeltek, korszerű hidakkal ívelték át a Szamost, Dohánygyár, Vasúti műhelyek, Vashíd, vasúti híd, EMKE-palota, melyben a Magyar Államvasutak Ügyvezetősége kapott helyet, Erdőigazgatóság (1934-től görögkeleti püspökség, néhány éve érsekség), Magyar Királyi Pénzügyi Palota (most adóhivatal), Magyar Királyi Posta és Távirda, Egyetem, Református Teológia, hidelvi református templom, Vasútállomás, Magyar Királyi Törvényszék stb. Ezzel egyidejűleg számos bérház is épült.

Így került sor arra, hogy az 1890-es évek elején, a megnőtt igényeknek megfelelően, a Főtér és az Egyetem utca sarkától, az utca bal oldalán a Király utcáig több telket összevonva, egyemeletes eklektikus bérházat építettek. Alig telt el azonban húsz év, az 1910-es évek elején lebontották. Helyébe, azelőtt Smiel, most Sebestyén Dávid, a város egyik leggazdagabb építkezési vállalkozója, Kármán Aladár és Ullmann Gyula tervei szerint, két négyemeletes, szecessziós bérházat építtetett. Olyat, amely a budapesti Nagykörúton is érvényesülhetett volna. A ház félemeletén nyílt meg az Első Magyar Általános Biztosító Társaság.

A Főtér sarkán álló épület háromszögletű homlokzati részét a magyar korona és címer díszítette. Ezt 1919 után bevakolták, 1940 őszén helyreállították, majd 1945 nyarán, amint magam is láttam, ismét bevakolták. Ennek ellenére a korona és a címer körvonalai most is jól kivehetők.

Az épület keleti szomszédságában épült föl a Kolozsvári Takarékpénztár és Hitelbank ugyancsak négyemeletes, szecessziós székháza. Ez most a román Nemzeti Bank épülete.

Az Egyetem (Torda, Belső-Torda) utca 3. szám alatt, 1913. október 30-án, Sebestyén Dávid újonnan emelt bérpalotájában megnyílt a város ötödik filmszínháza. Ahogy akkoriban mondták és írták, az Egyetem mozgó-színház. A két világháború között Janovics Jenő működtette [Müller Ádám közlése]. Városunknak ezt a moziját keresztelték át meg vissza a legtöbbször: az 1930-as évektől Select a neve, 1940 és 1945 között ismét Egyetem, a második világháború után Select. 1948, az államosítás után Maxim Gorkij. 1964, az úgynevezett szovjettelenítés után Tineretului, Ifjúsági, végül 1980-tól Arta, Művész mozi.

1914: „Egyetem mozgó-szinház (Egyetem u. 1.). Tulajdonos: Mattai Kálmán és Kőrössi Kálmán. Művezető-igazgató: Tompa Kálmán.”; 1923: „Universiţăţi” str. Universiţăţii 3.; 1928: „Universiţăţi”, str. Universiţăţi 3; 1933: „Select. Str. Universiţăţii 3. Tel.: 1–16.”; 1939: „Select, propr[ietar].: »Transilvania« S.A., Str. I. G. Duca 3.”; 1941: „Egyetem Mozgó mozgóképszínház, Egyetem u. 3. [távbeszélő] 27–46”; 1942: „Egyetem-mozgó Kolozsvárott. A legjobb filmek, a legszebb képek, a legtisztább hang.”; „Egyetem Mozgó mozgóképszínház, Egyetem u. 3. [távbeszélő] 27–46”; 1946: Select; 1948: Select; 1954: Maxim Gorkij; 1957: Maxim Gorkij; 1964: Tineretului, Ifjúsági; 1968: Tineretului; 1980: Arta.

A Beltorda, 1899-től Egyetem utca, ugyancsak 1897–1898 körül. A Király utca sarkán az 1910-es évek elején lebontott egyemeletes bérház. Ennek helyén épült 1912–1913-ban a Sebestyén-palota, és benne az Egyetem mozgó-színház.

A mozi alatt, az épület alagsorában az 1950-es években tartotta nagysikerű előadásait a Magyar Színház Stúdiószínpada. Ugyanitt működött az idő tájt a Viktória klub. Minden vasárnap este egy zenekar szolgáltatta a talpalávalót a táncolni szerető ifjúságnak. A főleg magyar munkásfiatalok mellett itt koptatták a parkettet a Bolyai Egyetem hallgatói is.

Sebestyén Dávid nem csupán gazdag építkezési vállalkozó volt. Sokrétű támogatásban részesítette a város szépítését, fejlődését. A két, 1849. október 18-án, a szamosfalvi határban kivégzett honvédvértanú, Tamás András és Sándor József emlékművéhez szükséges követ, a felirattal együtt, az akkor még Schmiel Dávid kőbánya-tulajdonos a saját költségén dolgoztatta ki, szállíttatta a helyszínre és állíttatta föl. A ma meglehetősen elhanyagolt állapotú emlékoszlop alapkövét az országút közelében, 1896. április elsején, ünnepélyes külsőségek közepette helyezték el.

A Mikes Kelemen (Croitorilor) utca és a Nagyszamos (Iasilor) utca közepe közti telken álló Zsidó kórház alapjait 1927 októberében Sebestyén Dávid építkezési vállalkozó nagy adománya vetette meg, amely végül 1931. szeptember 6-án, ünnepélyes keretek között nyílt meg. 1948-ban államosították, több ízben bővítették, Nagyszamos utcai szárnyát jelenleg is bővítik, s bár a neve 3. számú klinika lett, a kolozsváriak mind a mai napig fennebb említett nevén emlegetik.

Egykori adatokból nyomon követhetjük, hány ingatlannal rendelkezett, hol lakott Sebestyén Dávid. 1899-ben Smiel Dávid vállalkozó, a Nagy utca – a nem sokkal későbbi Ferenc József út – 56. szám alatt lakott. Ugyanabban az évben a Hidelvi Nagy utca 32 és 32a szám alatti ingatlan tulajdonosa. 1914-ben a törvényszékileg bejegyzett cégek között Sebestyén Dávid és fia, Lajos, építész és építőmester is szerepel. Ugyanabban az évben Sebestyén Dávid hat ingatlan tulajdonosa – Egyetem utca 1., Boldog utca 8. és 10., Csáki utca (szám nélkül), Fellegvári út 112., Ferenc József út 85–87.

A IV. kerületi, Csáki utcai ingatlan Reményik Károly és Sebestyén Dávid közös tulajdona.

Vállalkozó társa, Reményik Károly építész, a Szentlélek utca 6. szám alatti szép, klinkertégla-borítású egyemeletes ház építtetője és tulajdonosa, a költő Reményik Sándor apja.

Egyik lakásjegyzék azt tanúsítja, hogy 1914-ben az építési vállalkozó a Ferenc József út 85. szám alatt lakott, távbeszélőjének száma 4–98.

1928-ban Sebestyén Dávid igazgató (director), az Egyetem utca 3. szám alatt volt a lakása.

1941-ben és 1942-ben az idős Sebestyén Dávid és neje az Izraelita Közkórházban, a Nagyszamos utca 16. szám alatt lakott. Irodájának 35–16, betegpavilonbeli szobájának 29–87 volt a telefonszáma.