label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Archívum

Cikkek [Újság]| Cikkek [Web]| Gyorshírek| Az Ön híre| 2007. november 5. előtt| Digitalizált archívum

« vissza

2012. február 09.
Képtelen álom, avagy utcát nevezhetnének el Kolozsváron Petelei István íróról

SZERZŐ: Nagy Béla   

„Csak egy szabályunk van: igazat írni”

Petelei István fényképe (Vasárnapi Újság, 1904)
Petelei István fényképe (Vasárnapi Újság, 1904)
  Álmában sok minden előfordulhat az emberrel, még az is, hogy álmodjon. Elismerem, abszurd dolog, de az álom sokkal nagyobb furcsaságra is képes ennél. Elmesélem, hátha valaki megfejti leányálomnak egyáltalán nem nevezhető álmomat.
Álombéli álmomban azt a megbízatást kaptam, hogy írjak egy előterjesztést, amelyben javasoljam a városi tanács szakbizottságának az egyik


kolozsvári utca elnevezését Petelei István íróról,

születésének 160. évfordulója alkalmából. A megbízó kilétére, és hogy miért rám esett a választás, nem emlékszem. Arra viszont igen, hogy tiltakozásom hallatán nyomatékosan felhívták a figyelmemet arra, hogy márpedig apelláta nincs és a megindoklást úgy kell megfogalmazni, hogy az elnyerje a bizottság többségi tagjainak is a tetszését. Ismerve a tanács, illetve a bizottság hasonló esetekben tanúsított magatartását, ez aztán igazán nem lesz könnyű feladat, gondoltam csak úgy magamban. De ha már muszáj, akkor kell, s nekifogtam az előterjesztés vázlatának megszerkesztéséhez.

Természetesen az eljövendő névadó bemutatását a származásához, illetve a születéséhez kapcsolódó adatokkal illene kezdeni. A születési dátummal – 1852. szeptember 13. – nem lehet semmi gond, annál is inkább, mivel ez már az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc utáni időszakra esik, minekutána ahhoz semmi köze nem lehetett. Szülővárosa, Marosvásárhely fölött viszont gyorsan át kell siklani, ismerve a két város közötti hagyományos rivalizálást, amire élő példa a repülőterekhez kapcsolódó mostani vita is. Inkább az örmény–magyar származásra fogom helyezni a hangsúlyt, amiből persze „véletlenül” kifelejtem a magyar részt. Föltétlenül meg fogom említeni, hogy örmény ősei valamikor réges-régen Moldvából települtek át Erdélybe. Azt is szóba lehetne hozni, hogy

neve a Peteláczhi örmény családnév

elmagyarosodásából származik. Ezt azonban még meggondolom, nehogy a Peteláczhi név, hangzása révén, jobban tetszedjen mint a Petelei.

Tanulmányairól szóló részben a marosvásárhelyi és a székelyudvarhelyi stációk közötti kolozsvári évekre fogom helyezni a hangsúlyt, itt ugyanis abba a piarista iskolába járt, amelyben sok ismert román személyiség is koptatta a padokat, előtte és utána is. (Ennél a résznél aztán lehetőség lesz egy egészen hosszú lista bemutatására, kezdve Avram Iancutól egészen Emil Isacig, ami, gondolom, megnyeri majd a tanács többségi tagjainak a tetszését). Hogy aztán Budapesten szerzett történelem szakos bölcsész- diplomát, azt nyugodtan meg lehet említeni, hiszen az akkori korban sok erdélyi (és nem csak) származású román ifjú járt Budapesten egyetemre, akik közül többen is a román kultúra meghatározó személyiségévé váltak.

A tanulmányait követő néhány, Marosvásárhelyen töltött év bemutatásával kissé gond lesz, tudniillik ezekre az évekre esik írói próbálkozásának és bemutatkozásának kezdeti időszaka (ekkor jelennek meg a helyi lapokban első írásai és Klasszi című novellájának első változata is), amit ugyebár nem illik meg nem említeni. Neve kezd ismertté válni, igaz csak igen szűk körben. Ennek ellenére – s ezt most célszerű kihangsúlyozni – nem kapja meg a helyi gimnáziumban a történelemtanári kinevezést, ezért, néhány évnyi sikertelen próbálkozás után Kolozsvárra jön. Ezzel az időszakkal kapcsolatosan meg lehetne említeni azt is, hogy 1879-ben a nagy zeneszerző és zongoraművész, Liszt Ferenc (vagy ha nekik jobban tetszik, akkor Franz Liszt), kolozsvári,

a Redutban adott hangversenyén ő is fellépett,

mint a Nagy Gábor (híres kolozsvári vendéglős) vezette vonósnégyes brácsása.

Kolozsvári tartózkodása, 1880 és 1890 között, jelentette Petelei István köz- és szépírói munkásságának talán legeredményesebb időszakát. Először a Kelet című napilaphoz szegődik el, majd nemsokára a Kolozsvári Közlöny szerkesztője lesz. Rendkívüli műveltségének, veleszületett művészi igényességének és nem utolsósorban kereskedő őseitől örökölt gyakorlatiasságának köszönhetően egyre ismertebb és elismertebb hírlapíró szaktekintéllyé válik. Maga és munkatársai elé a „Csak egy szabályunk van: igazat írni” újságírói alapelvét állítja, szem előtt tartva és tarttatva az írói igényesség fontosságát. 1886. december 24-én saját lapot indít Kolozsvár név alatt, melyet a kolozsvári kultúra szolgálatába óhajt állítani. Rengeteget dolgozik, cikkeinek, tárcáinak témái igen változatosak. Ír irodalom-, zene- és színházkritikákat, portrékat és útjegyzeteket, de igen fontosak a város korszerűsítése érdekében közölt írásai is. Ez utóbbiakban bátor kiállással követeli a város közvilágításának, utcáinak és tereinek köztisztasági feltételeinek a megteremtését, a Fellegvár nyomortanyájának eltüntetését, a Szent Mihály-templom körüli üzletek, bódék, „bűzös lacikonyhák” lebontását. Itt nem árt a témához kapcsolódó, alig két hét alatt közölt cikkénél egy kissé hosszabban elidőzni. Ezekben a cikkekben ugyanis, a Főtér megtisztítása mellett kiállva erélyesen tiltakozik azon terv ellen, mely szerint a városi tanács által támogatott bizottság a templom négy sarkára négy, oda nem illő bérházat képzelt el. Ezt írta a Négy pavilon című cikkében: „Ne engedje a tanács, hogy reánk nem tartozó érdekek miatt eléktelenítsék Kolozsvár főterét. Ne engedje, hogy az a pénz, ami szépészeti tekintetből adatott össze, elpocsékoltassék.” Felhívása – „Tiltakozzunk a jóizlés nevében, tiltakozzunk Kolozsvár képének érdekében azon igazi merénylet ellen, melyet a templom körül emelendő épületekkel el akarnak követni.” – hatására is végül a tervet elvetették, és így

lehetővé vált a főtér modern arculatának kialakítása,

melyet aztán a Mátyás király szoborcsoport elhelyezése koronázott meg (hogy aztán mivé vált a tér mára, az most nem tartozik a témához). Kolozsvár mellett, Petelei számos cikkében foglalkozik a vidéki világ mindennapjainak a bemutatásával is. A Mezőségen tett kirándulásairól szóló beszámolói – melyek Mezőségi út címmel novella formában is megjelennek – igen lesújtó képet festenek a vidék gazdasági, társadalmi és kulturális viszonyairól.

Közírói tevékenysége mellett, a kolozsvári évek igen termékenyeknek bizonyultak szépírói munkásságának szempontjából is. Ebben az időszakban számos novellát is közöl, melyeket aztán kötetekbe válogatva is kiad. (Keresztek – 1882, Az én utcám – 1886, A fülemüle – 1886). Novelláinak színterei az erdélyi kisváros és falu, főhősei és szereplői egyszerű, a kilátástalanságban vergődő és onnan szabadulni képtelen, gyakran tragikus sorsú emberek. Nem alaptalanul tartotta Dávid Gyula a kisemberek írójának.

Kolozsvári tartózkodásának idején, az ő kezdeményezésére és az általa kidolgozott alapszabályzat alapján

megalakul 1880-ban az Erdélyi Irodalmi Társaság,

mely hosszú ideig meghatározó szerepet tölt majd be az erdélyi magyar irodalomban. Közéleti szereplése mellett, Kolozsvár igen fontos állomás magánélete szempontjából is. Itt veszi feleségül, 36 éves korában, a szintén örmény származású Korbuly Irmát, Tauffer Ferenc ügyvéd özvegyét, aki szerető és kitartó társa lesz az író élete végéig.

Kolozsvári tartózkodásának és az itt kifejtett gazdag írói és irodalomszervezői tevékenységének a megfeszített, sokszor hiábavaló erőfeszítésnek tűnő munkája következtében kialakult súlyos idegbaja vetett véget. Emiatt 1891-ben kénytelen felhagyni mindenfajta írói tevékenységgel, és feleségével együtt visszavonul szülővárosába, és itt, illetve Nyárádremetén és Szovátán él. Kétévi kényszerpihenő után újra írni kezd, s bár több novellás kötete is megjelenik (Jetti – 1893, Felhők – 1897, Vidéki emberek – 1898, Az élet – 1905) nem sok örömet lel munkájában és többnyire zárkózott, visszavonult életet él. Felüdülést inkább a zene és a fafaragás jelent számára, míg az írás csak kínlódás, gyötrő bizonytalanság, amiről így vall: „Soha csak egy részét sem tudom annak kifejezését adni, ami igazat ad arra, hogy valamit megírjak.” Élete utolsó éveiben egyre zárkózottabbá, különcködő embergyűlölővé válik, mígnem 1909 végén depressziója annyira súlyosbodott, hogy családja kénytelen volt a kolozsvári idegklinikára beutaltatni. Itt halt meg 1910. január 5-én.

Marosvásárhelyen temetik el általános érdektelenség mellett.

Sírját a katolikus temetőben egy általa tervezett, szép kivitelezésű sírkő jelzi.

Idáig eljutottam volna – dőltem hátra elégedetten álombéli álmomban, de vajon melyik utcát javasoljam, hogy Petelei Istvánról nevezzék el? A belváros utcái szóba sem jöhetnek, akárcsak a Majális (ma Republicii) utca, ahol kolozsvári tartózkodása idején lakott szép, kertes házában. Napokig ezen töprengtem – álomban minden lehetséges – de nem jutott eszembe semmilyen olyan ötlet, amely egyrészt megfelelne az író emlékének, másrészt pedig a bizottság számára is elfogadható lenne. Pedig valami épkézláb ötlettel csak elő kellene állnom, mert azt végkép nem szeretném, ha a Petelei név valamelyik újonnan alakuló külvárosi negyed utcájának a névtábláját díszítené, mint ahogy az már szokássá vált a magyar vonatkozású nevek esetében. De mi lenne, ha – kezdett el pislákolni bennem egy halvány reménysugár – egy létező, de eddig még névtelen parkot javasolnék a bizottság szíves figyelmébe. Ez pedig nem más, mint a Nagy Gábor kert közepén elterülő, körülbelül 50 árnyi zöldövezet, közepén játszótérrel. Ezt még a néhai Nagy Gábor híres kolozsvári vendéglős (ő volt az egykori gyümölcsös tulajdonosa, melynek helyén az 1950-es évektől kezdődően kialakult ez a mai 7 utcányi lakótelep, benne a parkkal), Petelei István volt zenésztársa is jóváhagyólag nyugtázná közeli, saját gyümölcsöséből kiszakított sírkert mára már névtelen sírjából. S talán még a közismerten, néha túlságosan is szerény író is elfogadná ezt a javaslatot, mert így, ha jelképesen is, újra együtt lehetne régi kolozsvári barátaival, ismerőseivel akik a közeli házsongárdi sírokban nyugszanak: a már említett Nagy Gábor, az „öreg Brassai bácsi,” Berde Mózsa, Gyalui Farkas a kedves tanítvány, akinek a közreműködésével adott ki az Erdélyi Irodalmi Társaság 1912-ben Elbeszélések I–II címmel egy átfogó válogatást az író novelláiból, és még sokan mások.

Hogy mi lett volna előterjesztésem sorsa, nem tudom, s nem is fogom megtudni soha, mert még mielőtt benyújthattam volna, megébredtem. Az álmodozás az élet megrontója – igyekszem magam átsegíteni az álom és ébrenlét határán, s furcsa álmomtól szabadulni. De az álom által megidézett Petelei István szelleme csak nem akar szertefoszlani. Azon kezdek gondolkodni, hogy jó, elismerem, az álmom egy kissé túl merész volt, de azért tényleg illene Petelei István, az erdélyi magyar novellisztika úttörőjének méltánytalanul elfelejtett nevét valamilyen módon újra a köztudatba emelni, s születésének 160. évfordulóján róla méltó képen megemlékezni. Mondjuk, például valamelyik novellás kötetének újrakiadásával, vagy esetleg számtalan írásából egy újabb válogatott gyűjtemény megjelentetésével. Megérdemelné ő is és mi, az olvasók is, akik műveit hiába keressük a könyvesboltok polcain.



PJ - 20/06/2012 20:15
Azt lehet tudni, hogy hol volt pontosan a Majális utcai lakása?
Köszönöm!





Az Ön híre
Mihálik András könyvbemutatója
...
Hír feltöltéséhez kérjük, jelentkezzen be itt.
 Az összes ÖN híre  



Legutóbbi hozzászólások
A legutóbbi öt hozzászólás.
  • Arnika: YESSS!
  • arnika: Eso utan koponyeg... negy ev alatt nem volt ido lepni? Szep lassan, egyenkent ki...
  • Bela: Szuper az ujsag cikk.En a Tokoz negyedben szulettem es csak a nagy szuloktol hal...
  • Iczig: nem igazan erdekel....
  • B.Gy: ezt érdemes minden kolozsvárinak elolvasnia:
    Jeszenszky Géza...

Kommentálható tartalmak
A legutóbbi öt kommentálható tartalom.
Te is tudod a helyes válaszokat! Vagy vannak fejtörő kérdéseid?
Ingyenes, magyar nyelvű kvízverseny a Bulgakovban
VIDEÓ - Kolozsváron tartottak bemutatót a Sztánai Lovasok
FOTÓRIPORT - Ismét kvízverseny a Bulgakovban, ismét agymozgató kérdések…
VIDEÓINTERJÚ - 27. Tusványos: Melyik mértékű bérszakadék esetében már nem kecseg...
VIDEÓRIPORT - Lóháton, nomád stílusban Porolissum meghódítására
 Az összes kommentálható tartalom  

Szavazógép
Önt zavarta az Untold feszivál zaja?
Ittam két sört, betettem a füldögót, aludtam
Igen, nagyon hangos volt a zene
Nem zavart
Eddigi szavazatok száma:542
Korábbiak  

Legolvasottabb tartalom
Az elmúlt 3 nap legolvasottabb tartalmai.



Üzenőfal
Üzenetének elküldésére kérjük, jelentkezzen be.

Reklámajánlat
Apróhirdetési díjszabások (letöltés)
Tarife pentru marea reclama (în varianta tipărită a ziarului) (letöltés)
Reklámdíjszabás - a nyomtatott újságban (letöltés)
Tarife la mica publicitate (varianta tiparita) (letöltés)
Politikai reklámdíjszabás (letöltés)
Reclama politica (letöltés)
Advertising prices (letöltés)

Legutóbb regisztráltak
Üdvözöljük legutóbb regisztrált tagjainkat: ssandorr, kiseniko, Kszaniszlo, Cosmetic Plant, 64petrik.
Regisztrált tagok száma: 4095.
 Regisztráció  

On-line felhasználók
Regisztrált: 0
Vendég: 801
Bejelentkezett felhasználók:
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap