label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Archívum

Cikkek [Újság]| Cikkek [Web]| Gyorshírek| Az Ön híre| 2007. november 5. előtt| Digitalizált archívum

« vissza

2009. augusztus 22.
Városrendészeti szempontból a rendetlenség jellemzi Kolozsvárt

SZERZŐ: FERENCZ ZSOLT   

Beszélgetés Pásztor Gyöngyi városszociológussal, a BBTE tanárával

„A városok világa sokszínű és ízes világ, mindig új felfedeznivalót kínál”
„A városok világa sokszínű és ízes világ, mindig új felfedeznivalót kínál”
„Urbanisztikai szempontból Kolozsvár két jelentős részre osztható: a belváros főként a történelmi városrészt foglalja magába, a külváros pedig inkább lakónegyedekből, ipari zónából és több-kevesebb zöldövezetből áll. E két különböző típusú városrész különböző urbanisztikai beavatkozást és szabályozást igényel, más és más problémákat generál” – magyarázta kérdésünkre Pásztor Gyöngyi városszociológus. Kíváncsiak voltunk arra, hogy szociológus-szemmel nézve, melyek a kincses város legégetőbb problémái napjainkban, és hogy a szakember milyen lehetőségeket lát ezek orvoslására. Pásztor Gyöngyi a BBTE Szociológia Tanszékének tanára, kutatási területe elsősorban a városi társadalmi problémák vizsgálata. „Természetesen érdekel Kolozsvár, a városom, amit kíváncsian ízlelgetek, és amit hol keserűnek, hol pedig mézédesnek érzek. Nem az egyetlen hely, amit szeretek felfedezni, az egyetlen viszont, amit az otthonomnak is tekintek” – vallja.


– Melyek a belváros legégetőbb problémái napjainkban?

Néhány évvel ezelőtt talán még azt mondtam volna, hogy a városvezetés elfeledkezett a belvárosról, vagy még pontosabban fogalmazva: elhatárolódik tőle, nem érzi magáénak, jobb esetben elhanyagolja, rosszabb esetben pedig oda nem illő módon, a hely jellegét nem tisztelve avatkozik be. Példaként említeném az Avram Iancu-szobor felállítását a Bocskai téren, a főtéri ásatásokat vagy a Deák Ferenc utca elejére felállított memorandista emlékművet. Ma azonban úgy gondolom, mivel a városvezetés városhoz való viszonyulása megváltozott vagy megváltozóban van, Kolozsvár turisztikai stratégiájában a belváros és annak műemléképületei kiemelendő attrakciókként jelennek meg. Ide kapcsolódik az a terv is, amely a Főtér és az Óvár újragondolását, felújítását tűzte ki célul, megközelíthetőbbé, élhetőbbé téve azt. Többnyire a problémák jellege változott meg: habár bizonyos pontokon a Főtér és környékének átépítési terve vitatható (ahogy azt a Szabadság olvasói gyakran meg is tették), úgy gondolom, a probléma súlya sokkal kisebb, mint néhány évvel ezelőtt.

A jelenlegi városvezetés viszonyulása persze nem tekinthető egyértelműnek: gyakran azt sugallja, hogy ők maguk sem uralják teljes mértékben mindazt, ami a városban történik, felemás és zavaros üzeneteket fogalmaznak meg. Sorin Apostu polgármesterré választása után nem sokkal később robbant ki a többnyelvű feliratok vitája, ami egyértelművé tette, hogy a polgármester sem azonosul teljesen azokkal a folyamatokkal, amelyek az elmúlt években indultak.

– Hogy látja, mi volt a haszna a Főtér kapcsán kialakuló vitának?

Mint minden vitának, ennek is volt/van haszna. Rendkívül fontos, hogy az emberek véleményt mondjanak az őket érintő kérdésekben, illetve lehetőség szerint befolyásolják is az események alakulását. A Szabadság hasábjain zajló vita viszont sajnálatos módon túl későn robbant ki: amikor a munkálatok elkezdődtek, már szinte semmi nem volt befolyásolható. Véleményem szerint ennek sokkal nagyobb haszna lehetett volna, amikor a pályázat kiírása megtörtént, illetve amikor a nyertes pályázatot közvitára bocsátották. A pályázat megnyerését követően a nyertes cég a Bánffy-palotában ki is állította a tervet, elmondásuk szerint azonban néhány ismertető sajtócikken túl az semmilyen visszhangot nem keltett. Talán kevésbé volt kézzelfogható néhány tervrajz, mint a buldózerek megjelenése... Az események, illetve a vita kirobbanása kapcsán a szociológia tanszék szervezett egy másik vitát, amelyen a kérdéssel foglalkozó szakemberek (műépítészek, szociológusok, néprajzosok, társadalom-földrajzosok és egy helyi tanácsos) vettek részt. Jómagam szervezőként és meghívottként voltam jelen a vitán. Jellemző azonban, hogy a sajtóvita szószolói nem vettek részt ezen a beszélgetésen.

Legfontosabb következtetésként azt tudnám megfogalmazni, hogy a beszélgetést a tájékozatlanság és a félelem vezérelte. Nem szándékozom ezzel egyik vagy másik vitapartnernek igazat adni, és nem szeretném a vitát folytatni, csupán azt állítom, hogy a vitát elég gyakran a fontos információk hiánya jellemezte. Úgy gondolom, bölcsebb lenne e kérdésben jobban odafigyelni azokra a szakavatott véleményekre, amelyek a helyzet kapcsán megfogalmazódtak. A tájékozatlanságból és félreértésekből fakadónak érzékeltem azt a félelmet is, amely a vitát övezte, hogy valami bizonytalan és ellenőrizhetetlen történik azzal a Főtérrel, amit mi, kolozsvári magyarok a mienknek tartunk, és amihez ragaszkodunk.

Ezzel párhuzamosan a vita egyik sarkalatos kérdése a természet kiszorítása volt, illetve a főtéri és Deák Ferenc utcai fák és zöldövezet kivágása. Mivel a mára több-kevesebb eredménnyel, de elkészült korzó bizonyítja, hogy bár fiatalabb, de mégiscsak fák kerültek vissza a régiek helyébe, és a tervezők azt ígérik, hogy az átépített téren is bőséggel lesznek, nem gondolom, hogy ez jelenleg problémát jelentene.

– A zöldövezet ügye nem csak a belváros, de egész Kolozsvár sajátos problémája, kezdünk lassan eljutni oda, hogy a városban már-már alig találunk egy fás vagy bokros területet. Mitől város-specifikus ez?

Kolozsváron az egy főre eső zöldövezet aránya nem csupán európai, hanem romániai viszonylatban is alacsony. A polgármesteri hivatal intézkedése, amely a város körüli zöldövezeteket belterületté nyilvánította, nem oldja meg a problémát: sajnos folyamatosan a zöldövezet pusztításának lehetünk tanúi, miközben nem alakítanak ki újabbakat. Mára már olyan részei is vannak a városnak, ahol egyáltalán nem lehet fát látni. Ez alkalommal azonban nem arra a korábbi vitára szeretnék visszatérni, amely a központ és a korzó felújítása közbeni kivágott fákról szólt, hanem egy ennek sokkal nagyobb léptékű és sokkal súlyosabb problémára utalnék. A városban a természet jelenléte, a gyep, a fa és a bokor igencsak kívánatos, de szem előtt kell azt is tartanunk, hogy ezek többnyire „városi bútorok”: azért vannak ott, mert valaki oda tervezte, hogy a város élhetőbb, élvezhetőbb legyen. Haszna, hogy a levegő tisztításán túl esztétikai jelleget is kölcsönöz. Emiatt nem tartom helytelennek, ha egy útépítés kapcsán kivágnak három fát. Naivság lenne ugyanis azt gondolni, hogy három fa miatt az utat el kellene terelni. Fontos viszont a természet/épített környezet egyensúlyára vigyázni, hiszen az teszi lakhatóvá a várost. Ez egyrészt azáltal érhető el, hogy nem romboljuk a városi és városkörnyéki zöldövezetet, másrészt pedig gondoskodunk arról, hogy ne egy újabb tömbházat, hanem parkot hozzunk létre az üresen maradt 10 négyzetméteres területen…

– Többen panaszkodunk a kolozsvári közlekedés nehézkességére. Hogy látja, miként lehetne ezen segíteni?

A városban az egy főre eső személyautók száma (Bukarest után) a második legmagasabb az országban. Kolozsvárnak hosszított alakja van, az utcák szűkek, a negyedek közötti mozgás alig valósítható meg a központon való áthaladás nélkül. Természetes tehát, hogy a közlekedés és az ezzel járó zaj- és levegőszennyeződés Kolozsvár egyik legnagyobb problémája napjainkban. Ez különösen igaz, ha arra gondolunk, hogy a városnak nincs hatékony közszállítása: az egyetlen villamosvonalon kívül kizárólag autó- és trolibusz szállítja az itt élőket, a forgalom jelentős része pedig a személygépkocsikra korlátozódik. Úgy gondolom, hogy azok az intézkedések, amelyeket a polgármesteri hivatal foganatosított az elmúlt években (intelligens jelzőlámpák, a parkolás szabályozása, a tilosban parkolók szigorú büntetése, parkolóházak építése), kétségtelenül javít a helyzeten, végérvényesen azonban nem képesek megoldani a problémákat. A személygépkocsik számának folyamatos növekedésével a probléma súlyosbodik, a sűrűn lakott lakónegyedekben szinte kizárólag parkolásra használják a szabad helyeket.

Egyre inkább úgy látom, hogy szakadék keletkezik az autós, illetve a gyalogos, adott esetben közszállítási eszközt használók között. S habár a legnagyobb gondot az egyre növekvő autós forgalom jelenti, úgy tűnik a városvezetés is „erre az oldalra állt”, azaz megoldásokat a személyi autóval utazók számára keres (kiszélesíti az utcákat, parkolóházakat építtet). Sajnos közben elhanyagolja a tömegközlekedést, pedig az – ha átvenné a személyautó-forgalom terhének legalább egy részét – véleményem szerint megoldást jelenthetne.

– Milyen problémák jelentkeznek napjainkban Kolozsvár külső kerületeiben?

A kincses város belvároson kívüli városrészei távolról sem mondhatók egységesnek: találunk itt zsúfoltan beépített kommunista lakótelepet, a kommunizmus időszakában le nem bontott, önálló házakból álló lakónegyedeket, gyárnegyedet, mezőgazdasági területekkel körülvett városrészeket és új villanegyedeket is. A különbségeken túl urbanisztikai szempontból e városrészek közötti hasonlóság a városrendészeti felügyelet szinte teljes hiánya. Szabályozások ugyan vannak, hiszen Kolozsvárnak van egy, a tanács által elfogadott általános városrendészeti terve, a gond azonban az előírások betartásával és betartatásával van.

Úgy is mondhatnám, városrendészeti szempontból Kolozsvárt a rendetlenség jellemzi. A hatóságok képtelenek a szabályokat betartatni, így találkozhatunk gyakran például a háznegyedekben felépülő többszintes társasházakkal, ahol az ötödik emeleten lakó szomszéd Big Brotherként szemléli a szomszédudvaron járók minden mozdulatát.

És így történhet meg az is, hogy sűrűn beépített tömbház-negyedekben – ahol szinte sikátorszerű utcák vannak az épületek között –, a játszótérre egy új tömbházat emelnek, eltakarva ezzel az ott lakók elől azt a kevés fényt is, ami még maradt.

Amit viszont urbanisztikailag a legsúlyosabbnak tartok, és ami beszédes példája a rendszerváltást követő folyamatoknak, az az újonnan felépült villanegyedek kérdése. Kolozsváron több ilyen is van, főként a városperemén, ahol valamikori mezőgazdasági területeket, illetve erdőket vettek birtokukba az új lakástulajdonosok. Ilyenek a Mező utca végén felépült villák, illetve a Hajnal-negyed szélén található Európa-negyed. A városrészek története többnyire hasonló: a rendszerváltás előtt ezek a területek még nem alkották a város belterületét, 1990 után pedig a volt tulajdonosok visszakapták azokat, (mezőgazdasági) megművelhető földekként. Mivel a városnövekedés utolérte, és természetesen az érdek is ezt kívánta, hamarosan belterületté nyilvánították ezeket a területeket, de úgy tűnik, közben mintha megszűnt volna a hatóságok felügyelete. Nem közművesítettek, nem építettek utat, de még csak nem is terveztek, a parcellázást pedig nem szabályozták...

A tulajdonosok természetesen felparcellázták és eladták földjeiket, bár az infrastruktúra hiányában az ügyleteket elsősorban az érdek és a véletlen befolyásolta. Emiatt épp az új lakónegyedek váltak a város legrendezetlenebb részeivé.

Képzeljük el, amint a ’90-es évek közepén valaki megvásárol egy hektárnyi földterületet a Mező utca végén, valahol az erdő alatt. Örvend annak, hogy jelentősen olcsóbban jutott a területhez, mint a városban, és bár messze van, a közelében pedig nincs víz és gáz, arra gondol, hogy ezt a részét majd megoldja, legalább tiszta a levegő...

Felépíti a házát, bevezeti a villanyt, a gázt, a csatornázást, még egy ösvényt is kialakít az épületig, szép lassan azonban rá kell döbbennie, hogy nincs egyedül: egyre-másra jelennek meg a szomszédok, és, minden rendszer nélkül emelkednek az újonnan épülő házak. Valaki elfoglalja az ösvényt is, mert az már az ő területén halad.

És a végeredmény? Egy negyed, ahol mindenki a maga erejéből old meg mindent, a hivatalosságok beavatkozása nélkül, illetve anélkül, hogy másokkal együttműködne. Az eredmény: rendezetlenség és káosz.

Egy másik beszédes történet a Jó napot (Bună Ziua) utca beépítésének esete. Néhány éve még kukoricáson vezetett át az az út, amelyen a teherforgalom kikerülte a belvárost. A tulajdonosok visszakapták, a város vezetősége pedig belterületté nyilvánította azt a részt. Az utca első épülete egy kolozsvári cég székhelye, mivel akkoriban még egyedül volt az utcában, nem is kapott házszámot. Közben egyre többen kezdtek el építkezni az út szélére, így lassan beépült az utca mindkét oldala, de mivel út a tervekben még nem létezett, a saját telkén senki nem hagyott útnak való helyet. Ennek következménye az lett, hogy a terület többi részére való bejárást teljesen elzárták, így az megközelíthetetlenné vált. Áthidaló megoldások természetesen születtek, egymással egyeztetve, egymás udvarán átjárva lassan felépült a második, sőt alkalomadtán a harmadik házsor is. A fennmaradó, mára már teljesen elzárt területek viszont ezáltal végképp hozzáférhetetlenné váltak, mivel a városrendészet nem gondoskodott arról, hogy olyan városrészeken, ahova az emberek házat építenek maguknak, utat, villanyt és vizet is biztosítson. És hogy a negyed zűrös születése ne merüljön homályba, a környéken a házszámozás logikája nem az egymásutániság, hanem többé-kevésbé az a sorrend, ahogyan az ingatlanok felépültek. Hatalmas kihívás ezért egy házszámot itt megkeresni, hiszen a 83-as valahol az 51 és 29 körül keresendő, esetleg a 11-es háta mögött. Persze még nem beszéltünk arról, hogy az utca közepén van egy házszám nélküli telek is... és persze sorolhatnám még a számtalan hasonló példát.

– Mióta foglalkozik városszociológiai vizsgálatokkal?

Diákkorom nagy szerelme volt ez a téma, azóta vagyok hűséges hozzá. A városszociológia volt az első olyan szakterület, amely hosszas keresgélés után elkezdett igazán foglalkoztatni, és mind a mai napig ezzel a területtel foglalkozom legbehatóbban és legmagabiztosabban. Könyvem és tanulmányaim jelentős részét is ebben a témakörben írtam. A terület nagyon tág és rendkívül hálás, a városok világa ugyanis sokszínű és ízes világ, mindig új felfedeznivalót kínál. Így ezen a területen maradva el-elkalandozok különböző problémák fele. Mostanában a városi társadalmi problémák érdekelnek, legutóbbi elemzésemben a kolozsvári lakáskérdéssel foglalkoztam.

 







Az Ön híre
Mihálik András könyvbemutatója
...
Hír feltöltéséhez kérjük, jelentkezzen be itt.
 Az összes ÖN híre  



Legutóbbi hozzászólások
A legutóbbi öt hozzászólás.
  • Arnika: YESSS!
  • arnika: Eso utan koponyeg... negy ev alatt nem volt ido lepni? Szep lassan, egyenkent ki...
  • Bela: Szuper az ujsag cikk.En a Tokoz negyedben szulettem es csak a nagy szuloktol hal...
  • Iczig: nem igazan erdekel....
  • B.Gy: ezt érdemes minden kolozsvárinak elolvasnia:
    Jeszenszky Géza...

Kommentálható tartalmak
A legutóbbi öt kommentálható tartalom.
Te is tudod a helyes válaszokat! Vagy vannak fejtörő kérdéseid?
Ingyenes, magyar nyelvű kvízverseny a Bulgakovban
VIDEÓ - Kolozsváron tartottak bemutatót a Sztánai Lovasok
FOTÓRIPORT - Ismét kvízverseny a Bulgakovban, ismét agymozgató kérdések…
VIDEÓINTERJÚ - 27. Tusványos: Melyik mértékű bérszakadék esetében már nem kecseg...
VIDEÓRIPORT - Lóháton, nomád stílusban Porolissum meghódítására
 Az összes kommentálható tartalom  

Szavazógép
Önt zavarta az Untold feszivál zaja?
Ittam két sört, betettem a füldögót, aludtam
Igen, nagyon hangos volt a zene
Nem zavart
Eddigi szavazatok száma:548
Korábbiak  

Legolvasottabb tartalom
Az elmúlt 3 nap legolvasottabb tartalmai.



Üzenőfal
Üzenetének elküldésére kérjük, jelentkezzen be.

Reklámajánlat
Apróhirdetési díjszabások (letöltés)
Tarife pentru marea reclama (în varianta tipărită a ziarului) (letöltés)
Reklámdíjszabás - a nyomtatott újságban (letöltés)
Tarife la mica publicitate (varianta tiparita) (letöltés)
Politikai reklámdíjszabás (letöltés)
Reclama politica (letöltés)
Advertising prices (letöltés)

Legutóbb regisztráltak
Üdvözöljük legutóbb regisztrált tagjainkat: ssandorr, kiseniko, Kszaniszlo, Cosmetic Plant, 64petrik.
Regisztrált tagok száma: 4095.
 Regisztráció  

On-line felhasználók
Regisztrált: 0
Vendég: 284
Bejelentkezett felhasználók:
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap