„A román megszálló hadsereg és ezen nemzetnek a saját honfitársai, akiknek ismered a szándékait, elvettek tőlünk minden lehetőséget, hogy a kinti világgal kommunikáljunk. […] Február vége óta egyáltalán nincs semmi postám, azóta, amióta ebben a ketrecben vagyok. Nincsenek újságok, kivéve az ittenieket és néhány román újságot, sőt még tudományos magazinokat sem kapok! Minél inkább nem jutnak el a postán keresztül, annál nehezebb lesz ezeket pótolni. […]

E hónap 12-én, 48 órával a felszólításuk után, a katonai erők, mialatt az órák folytak, váratlanul körülvették az egyetemet, a tanárokat kiutasították az intézményekből, a tudományos felszerelésünket lefoglalták, kb. 2500 diákot azonnali felfüggesztéssel kiszórtak az egyetemi életből!”

A megsemmisített Ferenc József Tudományegyetem, fiatal kora ellenére (hisz csupán a 47. tanévét fejezte volna be, ha engedték volna), világszintű intézmény volt, tanárainak többsége elismert szaktekintély, akiknek munkáira ma is gyakran hivatkoznak elismert kutatók. Riesz Frigyes, Haar Alfréd, Farkas Gyula, Fejér Lipót (hogy csak a matematikusokat említsem) eredményeit ma a világ minden egyetemén tanítják. Kell ennél nagyobb elismerés?

Mikor véglegessé vált, hogy ősszel már nem kezdhetik újra a tanévet, a tanárok többsége elhagyta Erdélyt, és a Szegeden 1921-ben alapított (akkori szóhasználatban: ideiglenesen oda menekített) egyetemen folytatták tevékenységüket.

A tanárok egy része 1940-ben visszatért Kolozsvárra, az újraindított egyetemre, és habár 1944 őszén helyükön maradtak, és meg is kezdték a tanévet, a királyi rendelettel 1945-ben megalapított magyar egyetem, amely később felvette a Bolyai nevet, már új egyetemnek számítható. Idén a Bolyai egyetem felszámolásának is kerek évfordulója van: éppen 50 évvel ezelőtt, 1959 tavaszán, már sokkal rafináltabb módszerekkel ugyan, de ténylegesen megsemmisítették.

Két magyar egyetem felszámolása négy évtized alatt joggal tekinthető szellemi holokausztnak. 1990 tavaszán hallottam, amikor valaki azon méltatlankodott, hogy mit akarnak megint ezek a magyarok, hisz Bolyai egyetem soha nem is létezett. Ugyanabból a szennyes talajból táplálkozik az ilyen vélekedés, mint a holokauszt tagadásáé is.

Jó lenne, ha minden év májusában megemlékeznénk erről a szomorú eseményről, abban a reményben, hogy hasonló barbár cselekedet többé nem fordul elő.