Befejeződik a versenyfilm, az ember kilép a moziteremből, s miközben megpróbálja némiképp letisztázni, összerakni a maga számára a történteket, óhatatlanul elkezd azon morfondírozni, hogy melyik díjat adná oda az elmúlt másfél-két órában látott produkciónak. Követik egymást a vetítések, az események felgyorsulnak, s hirtelen a szombat esti gálán találjuk magunkat, ahol szembesülünk a zsűri határozatával, hogy aztán „világgá doboljuk”: xy ilyen és ilyen című alkotása nyerte el a legjobb filmnek járó Transilvania-trófeát, a legjobb rendező díját ez és ez kapta, és így tovább. |