Napjaink még mindig egyik legrémisztőbb diagnózisa a rák. A beteg és családja számára hosszas küzdelem kezdődik nemcsak a kórral, hanem a rendszerrel is. Amely még mindig homokba dugja a fejét, és nem akarja kimondani, hogy a daganatos betegség kezelése nemcsak gyógyszereket és műtéteket jelent, hanem legalább ilyen jelentős feladat hárulna a lelkigondozásra is. Ám az onkológiákon nem kérnek a szociális munkásokból, pedig minden negyedik beteg valósággal szomjazik arra, hogy elbeszélhesse a történetét, hogy valaki eligazítsa a rákbetegekre vonatkozó jogszabályok útvesztőjében. A lakosság negyedét érinti a daganatos megbetegedés, és évente 84 ezer új daganatos beteget jegyeznek az országban, de az egészségügyi és a szociális rendszer között semmiféle kommunikáció nem létezik a rákos megbetegedéseket illetően. Dégi L. Csaba egyetemi adjunktus ezeroldalas kutatási és interjúkötete erről beszél, talán előbb-utóbb valakik „meghallják”. |
