Ezt írja sms-ben, némi káromkodás közepette egy kolléga, akivel megbeszélésem van, és most hiába várom a kis falu állomásán, a megbeszélt helyen. Sebesen keresztülsuhant az állomáson, ahol vártam (és igen, nagyon hideg van), majd visszafele jövet is gyorsvonatra száll, zavarában, úgyhogy végül én megyek egy állomásnyit oda, ahol megáll az a fránya gyors. Amikor a megbeszélés után elbúcsúzunk, a tőlem telhető legnagyobb türelemmel irányítgatom a kis falu három vonatsínje között, hogy majd melyik irányból jön a vonat. Egyedül, a magam peronján ülve, dülöngélve röhögök, amikor meglátom, hogy képes most is rossz vonatra szállni, kicsit érdeklődni, majd gyorsan leugrani, és végre átorientálódni a megfelelő peronra (ami, kizárásos alapon, egyedüli választás maradt). |
