A szememmel „lefényképezek” bizonyos dolgokat, helyzeteket, gondosan elraktározom, majd ha úgy adódik, időnként előveszem őket, letörlöm róluk a port. Ilyenkor a mindennapjaim részévé válnak újból, megelevenednek a hozzájuk fűződő emlékek, színek, illatok is társulnak a látvány mellé; majd újból háttérbe szorulnak, ha másért nem, hát azért, mert mindig jönnek újak, amelyek jóval fontosabbnak tűnnek… Ezt a folyamatot próbálom megérteni, miközben az Origo Egyesület igényesen kivitelezett katalógusát lapozgatva egymás után előkerülnek a tavaly előtt, tavaly, valamint a néhány nappal ezelőtt készült képkockáim, s valamiféle szimbiózisba lépnek a kötet lapjain szereplő fotókkal. |