Rossz neve van ma a rossznak. Neve kerülendő lett. Szégyellni valóan ósdi, megkopott, mint egy naftalinszagú kabátos rokon, kellemetlen, mint egy régmúlt világba rekedt, vállalhatatlan ismerős. Egy letűnt, babonás kor emlékét idézi, amikor még volt jó és rossz, sőt csak jó és rossz volt, fehéren–feketén. A mai „felvilágosult”, „modern”, sőt „posztmodern”, netán „poszt-posztmodern” kor gyermekei „kifinomult” gondolkodásúak, és tudni vélik, hogy semmi nem fehér vagy fekete. Csak a szürke tündököl ezer árnyalatban, de legalábbis ötvenben. |