Mások nyelvezetében a szálkát, sajátunkban a gerendát… Felszisszenhetnek az élénk képzelőerővel felvértezettek (szinte láthatják is lelki szemeikkel a „nyelvezetbe” fúródó szálkát, gerendát) és joggal zokoghatnak monogramos zsebkendőjükbe a nyelvészek, mosolyoghat kétértelműen az örök Parnasszusról Örkény István, hiszen azóta, hogy maga is foglalkozott köznyelvünkkel, egyértelmű romlás tapasztalható… |