Félórája kihívtuk a rendőrséget, és még mindig semmi. A három tinédzserfiú a hűvös éjszakához képest kicsit alulöltözve fújja ki magát itt, mellettem, az utcai lámpaoszlop tövében. Merthogy sokkszerű találkozásunkkor ide húzódtam, ahogy ők futva-kiabálva, sőt, egyikük biciklijét veszettül hajtva rohant felém. „Nem beszélek dánul” kiáltottam vissza messziről, remélve, hogy lekopnak. |