Borzadályosan kulturális hetem volt – fogalmaztam egy nemrégi cikkemben. Úgy is fogalmazhattam volna, hogy a kultúra megöli bennem a kultúrát. Hosszú hetekig semmi, csak ülök a gép előtt, akár egy átszellemült lajhár, és írok és írok, fordítok, szerkesztek, lektorálok és majd belezöldülök az egyedüllétbe; aztán egyszercsak hirtelen felgyorsul minden, előbb ide, később amoda utazom, itt egy beszélgetésen veszek részt, amott bemutatok egy könyvet, másutt megnyitok egy kiállítást, végül a pokolba kívánom az egész kulturális vesszőfutást, ájultan hazaérek, és két napig heverem ki az utazás következményeit. |
