Olyan szertartásos áhítattal vette fel sportcipőjét, amit mindig a felső polcon tart, és sosem az alsón vagy a földön, mint egy Jelenlétről még tudó pap ölti magára szertartás előtt a ruházatot. A szaladás ima számomra, mondta egyszer. Ahogy hajnalban a Sétatér öreg fái közt elsuhanok, ahogy belélegzem a friss levegővel a hajnali csöndet, imádkozom teljes lényemmel. Nem úgy értem, hogy szaladás közben imádkozom, hogy szavakat mondok, hanem maga a szaladás az ima. |