Sajátos helyzetben vagyunk mi, erdélyi magyarok, hasonlóan persze a többi etnikai kisebbséghez. Idegennyelv-tanulásunk nem szabadon megválasztott tevékenység, sokkal inkább létszükséglet, hiszen a többségi nyelven, az ország nyelvén, a hivatalos nyelven értenünk, beszélnünk kell. Ez pedig független a nyelvérzéktől, hiszen hivatalos ügyek intézésekor nem hivatkozhatunk arra, hogy sajnos az iskolában se matematikából, se idegen nyelvből nem jeleskedtünk. Könnyebb a helyzete annak, aki olyan környezetben él, ahol a román nyelv használata természetes és mindennapos, ám a tömbmagyar településeken – ahol sok esetben még a román lakosság nagy része is beszéli vagy legalábbis érti a magyar nyelvet – már sokkal nehezebb elsajátítani az állam nyelvét. Szülőként pedig már önmagát adja a kérdés: mikor is érdemes elkezdeni a gyermekkel „románozni”, ha kell egyáltalán, és főleg hogyan? |
