Liebe – csak ezt a szót értem abból, amit a szomszéd asztalnál ülő férfi mond. „Ezt már szerelemnek nevezhetjük, ha a feleség kiveri a férj pipáját” – fordítja a készséges pincérlány. Nagy bécsi szerencséink közé tartozik, hogy amikor az első reggelen betérünk egy kávézóba, s angolul kínlódunk, miközben magyarul azon tanakodunk, vajon hogy kell ezt meg azt mondani (nem a kávét, nem, kis gonoszaim), a pincérlány felkiált örömében: „Magyarok?!” Később kiderül, ő is magyar, Érsekújvárról került ide tizenegy éve, s három éve dolgozik ebben a kávézóban, ahol engedélyezett a dohányzás. |
