Az idén nem mehetünk a Kanári-szigetekre, hát Kolozsra megyünk. Én Kolozsváron születtem, gyerekeskedtem, fiatalembereskedtem, tanultam, dolgoztam, nősültem és lett gyerekem (a felsorolás folytatható, de olykor nem árt megállni), ráadásul elég jó az arcmemóriám, hát többnyire mindenütt összefutok valakivel. „Még nem találkoztál senkivel?”, kérdezi csodálkozva Márta a második zuhanyzás előtt. Még nem, válaszolom nem kevésbé megdöbbenve, de ahogy besétálok a vízbe és átadom habtestemet a tónak (költő hazudj, de rajt’ ne fogjanak!), máris találkozom egy sráccal, aki két évvel alattam járt a Brassaiban. Mára két gyerek apja, s neki sem volt Kolozsnál jobb ötlete. |
