A minap a megállóban állok, várom a buszt. Egyszercsak fojtott ordításra leszek figyelmes. Körülnézek, nem találom a forrását, de néhány ember az üvegkalitka mellé néz. Egy férfi rohan arrafelé. Arrébb lépek, látom, ahogy két hajléktalannak, vagy legalábbis alkoholistának kinéző ember dulakodik. A férfi rácsap a felül levő hátára, letépi a másikról, rájuk üvölt. Aztán egy másikra, aki egy üzlet kirakatának cementrészén üldögél, eddig a másik kettőt nézte. „Nu sunt prietenii tăi?!”, ordít rá, az meg morog valamit. A férfi (idősebb úr) visszajön mellém, megköszöni a nőnek, aki a gyerekkocsira vigyázott addig, elmegy. |
