A húsvét a kereszténység egyik legnagyobb, úgynevezett mozgó ünnepe. A niceai zsinat által meghatározott húsvétszámítás értelmében az ünnep mindig a tavaszi napéjegyenlőséget (március 21-ét) követő holdtölte utáni vasárnapra esik, legkorábban március 22-re, legkésőbb május 25-re. A pünkösddel záruló húsvéti ünnepkör tehát a természetet életre keltő tavaszhoz kötődik, amely elődeink alapvetően agrár tevékenységű közösségei számára kiemelten fontos évszaknak bizonyult. Nincs ez másképp napjainkban sem, hiszen amint Weöres Sándor Tavaszköszöntő című versében írja, „…nincs több fázás, boldog, aki él.” A húsvéti népszokások egy része egyértelműen a természet megújulásának öröméhez, az egészség, termékenység reményéhez kapcsolódik. A jellegzetes szokáselemekről Pozsony Ferenc néprajzkutatót, egyetemi tanárt kérdeztük. |
