Befejeződött a háború, Apu Berlin mellett megszökött egy orosz hadifogoly-menetoszlopból, utánunk jött Zilahra, és hazahozott mind a négyünket Kolozsvárra: Öcsit, Sanyit, Anyut és engem. Az, hogy hazahozott, most visszagondolva enyhén túlzásnak tűnik: a lakásba, ahol azelőtt laktunk, egy idősebb nő költözött, a menekülés során otthagyott bútorainkat, ingóságainkat pedig állítólag elvitték az oroszok. (Nem mondom, szerettem volna látni azt az orosz katonát, aki Kolozsvárról hazacipelte többezer kilométerre a mi viharvert szoba-konyha bútorunkat.) Utólag tudtuk meg, hogy voltak olyan szomszédaink is, akik a háború végére bútorozott villába költöztek. Mert ilyen idők voltak azok. |
