Kisiklott életeket próbál kezelni a Kolozsvári Szent Mihály Caritas segélyszervezet, amely minden hétköznap teával és kenyérrel várja a hajléktalanokat. Ellátogattunk tegnap a gesztus értékű szeretetlakomára, ahol a sorsába beletörődött ember „úgyis mindegy” tekintetével találkoztunk, amely a hátrahagyott évek után már felüdült az elkeseredésből, olykor fel is csillant. Talán azért, mert a családjuknál és a lakásuknál többet már úgysem veszíthetnek. A bőrkeményedéssel teli kézben szinte kiáltott a műanyag pohár, az alkoholos-bagós lehelettel a remény és a céltalanság is távozott a számkivetett emberekből. Van, aki munka után kutat, olyan is akad, aki talál, ám az alkalmazkodóképesség hiánya és az öntörvényűség gyakran zsákutcába taszítja őket. A reményt azonban táplálja az elesettek irányában tanúsított támogatás, a segélyszervezet ezért együttérzésre és segítségre kéri mindazokat, akiknek lehetőségük van erre. |
