A filharmónia elmúlt heti műsorfüzetében ugyan, feltehetően sajtóhiba miatt, még októberi dátum szerepelt, de a Theo Wolters vezényelte program valójában egy novemberi nívós, mély érzelmektől fűtött romantikus hangverseny volt. Igaz, csak fél teremnyi közönség gyűlt össze Berlioz és Csajkovszkij muzsikáját hallgatni, de a művészeket nem zavarta a kis létszám, produkciójuk olyan színvonalas volt, mintha telt háznak játszottak volna. Annál inkább zavaró volt, hogy a teremben ülők közül sokan elfelejtették az illemszabályokat, hangosan beszélgettek, járkáltak, mobil-üzeneteket váltottak. Valójában nem igazán értem, hogy akit ennyire nem köt le a zene, miért is jön koncertre, hogy a mellette, vagy a háta mögött ülőt zavarja? Beszélgetni, üdítőzni otthon is lehet, és még jegyet sem kell váltani! Igazából azért bosszankodtam a fegyelmezetlenség miatt, mivel azt reméltem, hogy az est Berlioz-csemegéi nagyobb érdeklődést fognak kiváltani. |
