Jelentem: lehavazott. Nem ma, nem is a tegnap, hanem még azelőtt. Kicsit korán érkezett ez a fehér karácsony, némi hideget is lehelt, de csak olyan nulla fok alattit. A dombos vidéket körülbelül ujjnyi hó lepte be, a szántóföldek és tölgyfák hazája fehér takarót kapott, ami már másnapra tiri-tarka lett az első napsugarak meleg leheletétől. Az általam „pót Gyilkostónak” nevezett, egy park közepén lévő tavacska részben befagyott, a tőkésrécék csodálkozva gyalogoltak a friss havon. Mikor emlegetem az otthoni mínuszokat, mindenki rácsodálkozik: hogyan lehet ott élni, főleg ilyenkor ünnepek táján? |
