Hideget és meleget egyaránt, sőt bőven kapott az elmúlt hetekben-hónapokban Samuel David Bayer amerikai kliprendező, amiért a fejébe vette, hogy felújítja, aktualizálja, filmes szaknyelven szólva remake-eli Wes Craven ’84-es Elm utcáját. Ode to My Family (The Cranberries), Until It Sleeps (Metallica), Stupid Girl (Garbage), Smells Like Teen Spirit (Nirvana), Sunshine (Aerosmith), You Only Live Once (The Strokes), és még sokáig folytathatnánk azoknak a videoklip-címeknek a felsorolását, amelyek híressé tették a nevét, reklámrendezőként a Coca-Colának, a Toyotának és a Nike-nak is dolgozott. Első nagyjátékfilmje, a Rémálom az Elm utcában című alkotás számos tekintetben hasonlít több mint húsz évvel ezelőtti elődjéhez, bizonyos szempontból akár jobbnak is mondható, alapjában véve azonban (és ebben egyet lehet érteni a filmre kígyót-békát kiáltó kritikusokkal), a várt hatás, az igazán egyéni jelleg elmarad. |
