Kedves Karácsonyi Angyal! Régóta nem írtam már Neked levelet, az idejét sem tudom, mikor lehetett az utolsó alkalom. Talán még gyerekkoromban. Úgy látszik, ahogy telnek-múlnak az évek, és öregszünk, leszokunk arról, hogy legalább ünnep közeledtével megpróbáljunk kapcsolatba lépni Veled. Meghagyjuk ezt a kiváltságot a gyermekeinknek, őket biztatjuk, hogy tegyék meg, sorolják csak Neked kívánságaikat, és örülünk annak, ha azt látjuk, hisznek Benned, és Neked tulajdonítják, ha valóra válik, amit kérnek. Rendben is van ez így, Angyal, de én most úgy érzem, egyéb dolgok nincsenek rendben. Ezért fordulok most Hozzád. Nem tudom, felétek hogy állnak a dolgok, mennyire vagy tájékozott, mennyit hallottál a válságról. Mi elég sokat, mert lépten-nyomon erről szól minden. Kevés a pénz, kevés a munka. De nem csak ebből van kevés. Egyre kevesebb az érzelem is, az odafigyelés, az együttérzés, a szeretet az emberekben. |
